Rodrigo vagyok, 30 éves. Buenos Airesben istenként tiszteltek, miután hármat akasztottam a Rivernek. Genovában szintén imádtak, pedig farkat viseltem a fejemen. Milánóba jöttem, hogy az argentin B-válogatottal újra scudettót nyerjek. A La Gazzetta dello Sport kérésére elvállaltam egy interjút. Igen, beszélni fogok a koponyámból kinőtt képződményről is.
– Mi volt rád leginkább hatással az elmúlt órákban?
– Mindenek előtt a kézfogás Morattival. Rögtön üdvözölt, hogy érezzem magam otthon.
– Kifejtette, miért nem igazoltak le az elmúlt nyáron?
– Nem magyarázta meg. Ennek így kellett történnie. Akadt némi bonyodalom a két klub között és én is szerettem volna maradni még egy évet. A lényeg, hogy most itt vagyok.
– Beszéltél Stramaccoinival?
– Persze. Igazán kedves volt tőle, hogy Indonéziából felhívott, akárcsak a sok szerencsét kívánó Diego Milito és Zanetti – utóbbival sms-eket váltottunk. Nagyszerű érzés hallani mindenkitől, hogy szeretettel fogadnak, olyan, mintha egy nagy családba csöppentem volna, ez pedig nagyon tetszik.
– Egy 30 éves játékosnak ki kell élvezni az ilyen pillanatokat.
– Nem is nagyon kívánhattam volna ennél többet. Nagyszerű lehetőséget kaptam arra, hogy még érettebb legyek. Hála az égnek, az átigazolásomat igen gyorsan lezárták a felek, így lehetőségem nyílik pár hetes szabadásgra menni, hogy feltöltődve, kipihenten térjek vissza, hogy remélhetőleg remek szezont produkálva harcoljunk a bajnoki címért. Mondanám, hogy határ a csillagos ég, de ne kérdezd, hány gólt fogok szerezni. Mindent megteszek, hogy elfogadtassam magam, ha kell, akkor csak gólpasszokat adok.
– A Herceg 30 éves volt, amikor az Interhez szerződött…
– Megkérdezem Diegót, mi a titok. Komolyra fordítva, gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy annyi gólt lövök, mint ő. A Genoában 19 a rekordom, ha beleszámítjuk a Coppa Italiában szerzetteket is, akkor 21. Jobb, ha inkább nem számolgatok.
– Okozott kellemetlenséget valamelyikőtöknek, hogy mindketten argentin válogatottak vagytok?
– Sajnos nekem igen, mert rendre az ő alternatívájaként számoltak velem. Edzéseken gyakran játszottunk egymás mellett. Eltekintve a helyünktől a pályán, Diego és én hasonló karakterek vagyunk: csendesek és tartózkodóak. Ezért fogunk nagyon jól kijönni egymással.
– És ha Lavezzi is jön?
– Akkor az Internek pusztító támadósora lesz. Csodálatos lenne Pochóval együtt játszani. Találkoztam már vele a nemzeti csapatban, kiváló a kapcsolatunk. Reménykedjünk, hogy Párizs helyett Milánót választja. Kíváncsian várom a találkozást az új csapattársaimmal, rengeteg jó játékos van közöttük, például Pazzini, akivel Genovában személyesen is összefutottam.
– Az Inter tárgyal a Palermóval Matias Silvestre leigazolásáról.
– Játszottam együtt Matiasszal a Bocában. Rendkívül erős védő, szerintem nagyon jó húzás lenne a megszerzése.
– Apropó Boca Juniors: gyakorlatilag mindent megnyertél a klubbal.
– Igen, csodás időszak volt, szerencsére elég sok trófeát gyűjtöttünk.
– Lőttél néhány igen fontos gólt ott.
– Pontosan. Például a 2007-es Libertadores-kupa döntőjében a Gremio ellen. Aztán Japánban a Világkupa-fináléban a Nesta és Maldini fémjelezte Milannak, de sajnos nem volt elég a sikerhez.
– Ígérsz egyet a következő derbire?
– Meglátjuk. Az biztos, hogy van bőven tapasztalatom, hisz Buenos Airesben és Genovában is pályára léptem városi rangadókon – mindkettő érzelmekkel túlfűtött párosítás.
– Egy dolgot magyarázz meg: a tincsedet.
– Amit Zanettinek mondtam („Ha le mered vágni, megöllek”) nyilvánvalóan csak vicc volt. Egyébként már leróttam a tartozásom a Genoa-szurkolóknak, szóval, nem fogom levágatni többet. *
– De mégis mi áll ennek a hátterében?
– Teljesen hétköznapi dolog. 18 éves koromban úgy dönöttem, levágatom rövidre a hajam, de meghagyok egy kis tincset. Aztán idővel ez lett a védjegyem. Sokan „Trenzónak” (fonat, farok – a szerk.) hívnak, de jobban szeretem a Rodrigót, maradjunk ennél.
– Mesélj a genovai búcsúzásodról.
– Mindenki rendesen viselkedett velem. Három csodálatos évet töltöttem el ott és megtanultam alkalmazkodni Olaszországhoz és játszani egy olyan nehéz ligában, mint amilyen a Serie A. Szeretném megismerni Milánót, ezért inkább a városközpontban laknék, de persze ezt megbeszélem a párommal, Wendy-vel, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk kislányunknak, Juanának.
– Tehát most nyaralni indulsz Bahia Blancába?
– Igen. Mindig visszatérek oda, hogy találkozzam gyermekkori barátaimmal és persze az édesapámmal, José Ramónnal. Ő a helyi csapat egyik utánpótlás edzője, egyébként egész életében ahhoz a klubhoz tartozott. Sokat fogunk beszélni az Interbe igazolásomról.
– Mikor lesz az első barbeque az új csapattársaiddal?
– Remélem, minél hamarabb. Egy igazi argentin tradíció ez. Cambiassóval régóta barátok vagyunk, és a közös hússütés a legjobb dolog csapatépítés szempontjából.
*Most akkor levágatta vagy sem?