Hol volt, hol nem volt: élt egy szamuráj!
Igazi mesemondó nagy király!
Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi!
Hiszi a piszi, aki elhiszi!
Nyugodtan el lehet hinni, kedves kommentelők, hogy a mesemondó nagy király nyártól Milánóban tartatja be a szamurájok ősi törvényét és nem egy olyan Japánért harcol 36 éven keresztül, ami ma már nem is létezik, hanem az Interért!
Rodrigo Palacióról van szó, ha esetleg nem lenne egyértelmű.
Kozsó 2.0 klubjával megegyezett Moratti és az előző idényben kis híján kiesett retekszar griffonik legeredményesebb játékosa 10 millió euróért cserél mezt, illetve a csatár is rábólint az orra alá dugandó (új szó!) hároméves szerződésre, melyet a hét vége felé véglegesítenek.
Remélhetőleg az orvosi vizsgálaton az üzemi fodrász úgy teszi rendbe a korábbi Boca-kedvenc frizuráját, mint a borbély Akeem hercegét az Amerikába jöttem című filmben.
A Presidente szerint Palacio érkezése nem zárja ki Lavezzi leigazolását, viszont előre vetíti a Forlán, Pazzini, Zarate trió legalább kétharmadának eladását, valamint visszapostázását eredeti lakcímére. Stramaccioni kifejezett óhaja volt vélhetően a rendszerébe jobban illő szélső támadó(k) igazolása, mert jelen állás szerint, amennyiben Pandevet Coutinhót és Alvarezt oda soroljuk be, mindössze két bevethető embere van.
A támadósor mindkét oldalán használható gaucho futballista megítélése alaposan megosztja a szurkolókat. Sokan középszerűnek tartják a 30 éves korára mindössze egy olasz középcsapatig jutó tincshuszárt, de emlékeztetném a tisztelt fanyalgókat bizonyos Diego Militóra, aki három esztendeje ugyanennyi idősen ugyanebből a klubból a hátsó ajtón érkezett, talán ismerős a neve.
Roppantul kíváncsi lennék most Gasperini fejére, amint olvassa a Gazzettában, hogy az általa bő egy évvel ezelőtt könyörgött Palacio, Lavezzi páros kérésére nem, Stramáéra viszont alighanem Milánóba költözik…