Twenty years óta szurkolok az Internek és All my life fogok, de már ott tartok, hogy I close my eyes, ha meccs van. Az utóbbi hetekben lefújás után a lelkem Sick Sick Sick, úgy érzem, nem bírom tovább: kell egy Place to hide. Összeszorul a szívem, hogy a People that we love ennyire Going under. It’s shit, ami a fiúkkal történik, sőt, Such a shame. No one knows miért és hogyan, a 2010-es Invincible Intert elnyelte egy Supermassive Black Hole.
Jelenleg Living in chaos, két évvel ezelőtti csodacsapatunk Million miles away. Momentán nemhogy a győzelemért, egy gólért is We sweat blood. They say, hiányzik a Motivation, bármit próbálnak az okosok kitalálni, egyszerűen Nothing going on.
Mostanában gyakrabban kérdeznek a munkatársak hétfőnként, hogy So why so sad. Hard to explain nekik. Rövidre fogva: Go with the flow. Keep your head, Csabi! – így biztatnak, bár legszívesebben 10,000 feet mélyre ásnám le magam. Sokszor megkapom, miért negatívkodok folyton, miért vagyok állandóan Pessimist. The truth az, hogy születésem óta Behind blue eyes tekintek a világra, ha valaki Hurt. Maybe someday kinövöm. Na, elég a picsogásból, Boys don’t cry.
Let’s be honest: a Milan és a Juventus befogására Miracles-re van szükség, ők momentán Bigger than us. A scudettóra All hope is gone. A BL-helyek elcsípéséhez mindenkinek Best playst kell nyújtania, ami még mindig kevés, ha a Lazio és az Udinese nem hajlandó Fall back down.
Tudjuk, bárkit utolérhet egy Bad day, senki se Unbroken. Mégse látom egy játékos arcán sem, hogy úgy megy ki a pályára, hogy Eat you alive. Cambiasso álldogál középen, Like a stone, Sneijderre félóránként rájön a Hysteria, Maicon alibizik, már nem My hero, Zanettiből kifogyott a Gasoline. Zarate? I hope you die. Chivu? Remélem, júliusban Walk away. Forlán? Egy nagy Zero. Nem beszélve a Sztankovics féle öreg Skeletonsról, a kölcsönadott Kids aren’t alright.
Ranieri jobban tenné, ha felkészülés gyanánt Church on sunday. Imádkozzon, hogy Here to stay, mert a Fans nagy része őt Blame, amiért This house is a circus. Time and time again ez történik velünk, megfigyeltem. Gyenge idény esetén, ha a tavasz közeleg, már alig várjuk, hogy eljöjjön a Summer. Reménykedjünk, hogy lesz Money és a problémákat elsöpri egy Hurricane, akkor minden adott lenne egy Brand new startra. Kérdés, Brick by brick újjáépítés esetén meddig tart a szurkolók türelme, akik az utóbbi egy-két évben Swallowed eleget és eljutottak oda, hogy No more sorrow.
Mindenesetre mi Inter-szurkolók maradunk Till we die, a sok Dead memoriest megpróbáljuk Left behind. Bízunk benne, hogy ránk virrad egy New day és nem ér el minket a Bitter end.