Egyre nehezebb billentyűzetet ragadni kedvenceink egy-egy meccse után. Nem elég, hogy újabban most már a péntek estéinket is tönkrevágják, a veterán nerazzurrók tapasztalatból tudják: van még ennél lejjebb is.
Túlélők keresése a romok között a hajtás után.
A Novara elleni vereséget az optimistábbak még írhatták a balszerencse számlájára, hiszen szanaszét lőttük a vendégek kapuját, csak épp semmi nem ment be. A tegnap esti eseményekre viszont nincs mentség: ez a csapat romokban hever, és a problémák jóval mélyebbek annál, amit egy edzőváltás megoldhatna.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Ranierinek ne lenne része a kudarcokban. Tegnap végre-valahára visszatért Forlán a kezdőbe, de az öreg valami megmagyarázhatatlan oknál fogva gyakorlatilag bal szélsőnek állította be. Aki látta az uruguayit (jól) játszani, tudja: ez a pali a kapuhoz közel, nagyobb területen él igazán, így aztán sovány vigasz volt az, hogy a személyében legalább volt valaki a pályán, akivel Sneijder játszhatott, mert a posztja eleve gúzsba kötötte. (Meg nyilván nincs is formában.)
Ranieri erre körülbelül 20 perc után jött rá, Forlán akkor lépett beljebb, azonnal volt is egy helyzete, csak aztán jött a balhorog-jobbegyenes kombó. Ramirez és Di Vaio előbb bohócot csinált úgy 5-6 Inter játékosból, mielőtt utóbbi kilőtte a sarkot. Egy perccel később a kopasz veteránnak aztán már csak Ranocchiából kellett bohócot csinálnia a duplázáshoz. (E sorok írója Brékuci védői közé tartozott, eddig. Bár továbbra is állítom, hogy megfelelő mentorral és körülmények között – értsd: nem krízisben lévő csapatnál – még lehetne belőle jó védő. Mentornak igazolják le mellé Matrixot, aki minden edzésen egy-egy hasonló puhapöcs megoldás után leordítja a haját. Vagy beválik, vagy nem, de kopaszon már csak 1-2 tetkó kellene, hogy legalább kinézetre kemény védőnek tűnjön.)
Ez a két saller bőven elég is volt ahhoz, hogy a szünetig csak kóvályogjunk a pályán – nem mintha előtte sok értelmes dolgot láttunk volna. Maicon egy kicsit kevésbé volt lusta a megszokottnál, de szerintem ebben a szezonban egy-az-egyben még nem vert meg embert. Beszédes, hogy néhány veszélyes beadásának (és két kihagyott helyzetének) köszönhetően még így is ő volt az egyik legveszélyesebb emberünk. A túloldalon Nagatomo robbanékonysága és elszántsága a kevést üde színfolt egyike volt, úgyhogy személyében meg is van a romhalmaz első túlélője.
A második játékrészben a legnagyobb helyzetünk is a kis japó akciójából alakult ki, szerencsétlen Forlán persze ezt sem bírta gólra váltani. A szőke szikla gólvágó játékos eddig öles léptekkel halad a 2011-es mercato legszarabb igazolása cím elnyerése felé. Ennek ellenére a támadójáték totális válságából való (kevés) egyik lehetséges kiút épp az ő formába lendülése lenne, mivel neki a képességei és a játékintelligenciája is megvan ahhoz, hogy az összjátékon is lendítsen, persze ehhez nem ártana, ha zsinórban 3 meccsnél többet le tudna hozni sérülés nélkül.
Sneijdernek aztán Forlán lecserélése után végre akadt játszótársa, Poli személyében. Érthetetlen, hogy a fiatal olasz miért nem kezd, hiszen jó formában van és labdaszerzései mellett az összjátékban is képes szellemes dolgokra. Kár, hogy sokszor már csak eldőlt meccseken állhat be, mert így a holland playboynak marad a nem túl fantáziadús sablon: bal szélen kapja a labdát, visszapassz / befelé húzás és lövés. Fájdalmas látni a vergődését, holott tegnap még azt sem lehetett mondani, hogy nem akart volna, csak ugye társ is kellene a játékhoz.
A végén a rend kedvéért a saját nevelés Aquafresca is bevert nekünk egyet, innentől kezdve pedig egészen szürreális volt a légkör a Meazzában. Moratti már 2-0-nál lelépett, a Nord Mourinhot éltette, Julio Cesar pedig a kapufának dőlve pityergett.
Nehéz bármi biztatót mondani. Relatíve jó játék és/vagy elszántság kapcsán a mentőcsapat Nagatomón kívül talán még Maicont, Sneijdert, Faraonit és Polit húzhatja ki az üszkös romok alól. Cambiasso a triplázás óta stabilan csúszik lefelé a lejtőn, és ma még Capitano is teljesen láthatatlan volt.
Jó kérdés, hogy a nyilván zabos Moratti mit lép ilyen kényes szituációban. Egyfelől látszik, hogy Ranieri a keret egy részét már képtelen motiválni, ráadásul taktikai hibákat követ el rendszeresen. Másfelől a problémákért Moratti is felelős, ez a keret ennél nem sokkal többre elég és az sem biztos, hogy találna megfelelő edzőt a piacon. (Capellót utálják a szurkolók, illetve valószínűleg el sem vállalná most a padot.)
Ezzel a vereséggel már a BL-hez is csoda kellene, nemcsak a matematika miatt, hanem a mutatott játék miatt is. Sőt, lassan elkezdhetünk az EL-ért is izgulni, mivel a hétvégén valószínűleg a Roma is előz minket. Hosszú három hónap elé nézünk, amelynek egyedüli reális célja a teljes katasztrófa elkerülése, és a nyári romeltakarítás és újrakezdés megalapozása lehet.
Vár állott, most kőhalom, és a kísértetkastélyban ismét a Bianchi, Tardelli és Zaccheroni érák szelleme kísért.