Végre vége a mercatónak, nincs többé átigazolási pletykákkal agyonoffolt poszt. Odáig rendben van, hogy a szerdai játéktéren inkább a Maradj talpon! című vetélkedőt kellett volna megrendezni futballmeccs helyett. Elfogadjuk a futballtézist, mely szerint a labdarúgásra alkalmatlan körülmények a védekező csapatnak kedveznek. Belátjuk lassan, hogy Ranocchiából nem lesz új Nesta, de még új Barzagli sem. Beletörődünk Pazzini lecserélhetetlenségébe, Sneijder orvosi szobák iránt érzett szerelmébe. Az Európa-ligát viszont nem engedjük, hogy lenyomják a torkunkon.
Sikerült a leccei ocsmánysággal és a tegnapi szerencsétlenkedéssel tönkretenni az elmúlt hetek-hónapok munkáját és közelebb kerülni a manchesteri csapatok újdonsült vadászterületéhez. A szombati római randi mindennek ígérkezik, csak egyértelmű három pontnak nem, így egy esetleges vereség esetén szeptembertől a meztelen csütörtök helyett beharangozót pötyöghetünk a Tromsö várható kezdőjéről. Nagyon nem akarjuk.
No, de ne szaladjunk ennyire előre. Tegyünk fel inkább kérdéseket Ranierinek:
– Mester, jó ötlet volt ilyen fos pályán a teknőc gyorsulási versenyben kieső helyen végző Ranocchiát kezdetni?
– Claudio bácsi, drága szívem, mi lesz Sneijder végleges posztja idén?
– Edző bá, könyörgünk, Pazzini akkor is végigjátszik minden meccset, ha napok óta egyetlen értékelhető megmozdulása egy mákos gólpasszt jelentő luft?
– Kedves ősz apóka, hogyan tervezi az elmúlt négy napban a kukába hajított pontokat visszaszerezni? Ugye tudja, hogy utazni kell Torinóba, Rómába (kétszer), Udinébe és Nápolyba?
A kérdések mögöttes tartalmában rejtőző negatívumok helyett fordítsuk energiánkat a tegnapi mulatság pozitívumaira. Ilyen például Andrea Poli. A Maxwell óta a leghelyesebb Inter-alkalmazott hiába játszik három hetente egy meccset, eddig minden alkalommal bizonyította helyének jogosságát nemhogy a keretben, hanem kis túlzással a kezdőben. Szürreális pillanat volt a cseréje, hiszen Angelo Palombo érkezett a helyére: szegény Sampdoria-szurkolók biztos morzsolták a könnycseppeket.
„Szakmailag” nehéz értékelni a látottakat, mert egyrészt nincs edzői végzettségem, másrészt az első félidő inkább hasonlított a Váratlan utazásban látott Csámpások Archie Gillis csapata ellen vívott hokimeccsére, mint focira. Avonlea-ban Alec King edző a semmiből előhúzta a férfinak öltöztetett helyi boszorkány Peg Bowent, akinek vezetésével megnyerték a derbit Prince Edward sziget lúzerei. A mi boszink Diego Milito volt, a győzelem nem rajta, hanem a Leonardót idéző védőmunkán múlott.
A kezdeti rombuszt hamar leváltotta Claudius kedvenc ős-csöves 4-4-2-jére és meglepő módon hirtelen átvette az irányítást az Inter, pedig a Hisztigépnek a balszélről kellett szerveznie (szerintem szólt a trénernek, hogy nem akar a havon csúszkálni, inkább szaladgálna a viszonylag letakarított részeken!)
A mezőny legjobbjai
A szüneti utáni havas heves jeges horrort egyhamar nem felejtjük. VV Béciből elegünk van már, „mentségére” szóljon, hogy ez a talaj igencsak kedvezett neki és a három góljából kettőt ajándékba kapott kedves barátaitól, Julio Cesartól, Ranocchiától és Luciótól. Az eddig idegenben nyeretlen szicíliai társulat tulajdonképpen négy kapura lövéséből szerzett négy gólt, csettintenénk egy nagyot, ha mondjuk a Juventusszal játszottak volna.
Nagyon-nagyon nagy kár ezért a két pontért, most megint lehet kaparni a dobogóért (ugye nincs már senki, aki scudettóban gondolkodik?)
Ritkán értékelek, akkor már osztályozok is.
Julio Cesar (5) – Susana vélhetően Coldrex-szel várta otthon a 90 perces ácsorgásba belefagyott kapust, mert a kapott góloknál nemhogy védeni, de még vetődni sem akaródzott neki.
Maicon (6) – Most kivételesen volt kedve szaladgálni, bár könnyen lehet, hogy csak azért, hogy ne fázzon.
Lucio (5) – Ha egy csapat négy gólt kap, elsőként a középhátvédet állítják sarokba, szóval, kedves Krisztus Atlétája, vezeklésül 13 miatyánkot és 19 üdvözlégyet fogsz elszavalni. Ámen.
Ranocchia (4.5) – Havonta egyszer-kétszer a kezdőben találja magát az aludttej képű lovag, ilyenkor vagy tanárian játszva radírozza le az ellenfelet, vagy elmegy rajta a meccs. Tegnap elment.
Nagatomo (6) – Alacsony súlypont, gyorsaság, a Fuji miatt ismeri havat. Előbbi kettőt használta ki például a kiharcolt tizenegyese előtt és nem használta ki Miccoli fejesekor.
Zanetti (6) – Elég stabilan állt a lábán a kapitány, nem nagyon tudták kibillenteni vagy elszedni tőle a labdát. Sokat ütközött és tőle szokatlanul sikeresen abszolvált egy beadást, amiből gól lett.
Poli (6.5) – Ilyen harcos mentalitású, Obihoz képest labdaügyes középpályása rég volt a csapatnak. Látszott rajta, hogy rettenetesen igyekszik, a tizenegyest megelőző akció például tőle indult. Véglegesítésre javaslom.
Cambiasso (6) – Ha kicsit határozottabb, akkor előnnyel vonulhatott volna melegedni a társaival. A kopasz feje beleolvadt a fehérségbe, alig vettem észre.
Sneijder (6.5) – Yolika kényeztethette a kezdés előtt, mert viszonylag visszafogottan viselkedett. A középpálya bal oldalára kitolva is sokat volt játékban, szinte minden támadás átfutott rajta. Persze tudták a palermóiak, hogy befelé fog cselezni amint teheti, nem is nagyon tudott veszélyes lövést vagy gyilkos passzt elereszteni.
Pazzini (5) – Másoljuk ide a fentebb feltett kérdést.
Milito (8.5) – Utoljára Bobo Vieri szerzett négy gólt az Inter mezében tétmérkőzésen még 2002-ben a Brescia ellen. Lehetett volna öt is, ha a véleményes gólját megadják. Vagy három, ha az egyik lesgyanúsat visszafújják.
*
Palombo (6) – Úgy néz ki, mint egy manó.
Zarate (0) – Fütyül a szél a fejében.
Obi (5.5) – A hóangyalos taknyolása az év egyik jelenete.