Ma 20:45-kor a tök utolsó Leccét fogadjuk, az elhalasztott első forduló pótlásaként. Csak egy hangyányit ciki ránk nézve, hogy a Lecce mindössze két góllal szerzett kevesebbet eddig, mint az Inter. Viszont messze a legtöbbet szedték be, így van némi sansz arra, hogy esetleg ellenünk egynél többször talál be. A gazzetta szerint megint a kezdőbe várható a Pazzini-Milito szellemirtó duó. Nézzük, hogyan fog kinézni a Lecce elleni mérkőzésünk.
Előjáróban, a divat nyelvén szólva a Lecce színösszeállításánál, szánt szándékkal sem lehetne rosszabbat kitalálni. (Jó, mondjuk a Palermo messze földön ver valószínűleg minden klubot ez ügyben.) Szörnyen hat a citromsárga és a világos piros egymás mellett, majd egy teljesen behatárolhatatlan sötét kék, világos fekete nadrággal nyakon öntve lesz teljes a rémkép. Ugyanezt a színösszeállítást egy minimálisan más árnyalattal az RC Lens valahogy mégis képernyő barátabb verzióban tudta adaptálni.
A gazzetta szerint Ranieri újabb merényletre készül a labdarúgás kedvelők érzékszervei és receptorai ellen, vagy legalább is azok ellen, akik meg kívánják tekinteni az esti összecsapást. Megint jön a jó öreg 4-4-2, három labdaszerzővel, egy pehelykönnyű irányítóval a vonal mellett, és két teljesen formán kívüli támadóval. Nem értjük, de már megszoktuk, beletörődtünk, kiégtünk. Pedig Forlán valószínűleg egyre jobb kondiba kerül, Alvarez is futballistára emlékeztetett a Genoa ellen, mikor legutóbb pályára lépett, és Poli is egészséges, aki az egyik legnagyobb regista tehetség Itáliában, ami már önmagában hordozza, hogy több felpasszolt labdája lenne ezen a meccsen, mint az egész ősszel Zanettinek. Nem Zanettit akarjuk bántani, mert nála precízebb robot nincs, viszont mikor máskor engedjünk meg magunknak egy kis sziporkát (a magunk szintjén értve), ha nem a legutolsó ellen. Rendben, rettenetesen kellenek a pontok, de a Lecce pont az a csapat, akinek nem kell tartani a gyilkos kontráitól, mert nem kontráznak, mert nincs védelmük.
Ezen a meccsen – ha Ranieri tényleg ahhoz kért embereket a télen – nyugodtan lehetne gyakorolni a 4-2-3-1-et, amit Rani első számú felállásként szeretne erőltetni a jövőben. Forlánt nyugodtan be lehetne tenni árnyékéknek, az újabban jól mozgó, bár továbbra is veszélytelen Milito mögé, két oldalt pedig Alvarezt és Coutinhót, és elöl lehetne egy egész pofás, kombinatív kis négyszögünk. Mögöttük Motta mellett megkaphatná az első félidőt. Polinak is jó lenne játszani, hogy kicsit jobban képbe kerüljünk vele kapcsolatban,hogy mit tud, lehet-e rá számítani komolyabb meccsen, egyáltalán milyen játékos ő, és valószínűsíthető, hogy a középpályától sem 40 percenként jönne egy-egy fel passz.
Ehelyett valószínűleg ez a kezdő várható: Julio Cesar; Maicon, Lucio, Samuel, Nagatomo; Coutinho, Cambiasso, Motta, Zanetti; Pazzini, Milito, a bulldózer-felállás. Ebben a felállásban úgy halad előre az Inter, mint egy ilyen munkagép a kiirtandó erdőn területén. Nem túl gyorsan, viszont nagyon lassan, egy-egy masszívabb fakérgen és kisebb sziklaperemen megakadva, de végül célba érve, nagyjából a szerződésben foglaltak szerinti időpontban és körülmények között. Inter-Lecce 2-1, Maicon 31., Alvarez 78. ill. Olivera 56. (Azért Olivera, mert más nem ismerek a Leccéből, szóval elképzelhető, hogy más szerzi a gólt.)