A hétvégi, Fior elleni fényes sportsiker után talán a legjobbkor jött a heves esőzések miatt elmaradt Genoa – Inter pótlása, majdnem minden szempontból. Bár a kezdő összetételét meglátva kicsit megijedtünk, végül szerencsére nem kellett csalódnunk a srácokban.
Ahogy a beharangozóban meg lett említve, tőlünk ugye hiányzott Maicon és Sneijder, de talán a Genoa még rosszabbul járt, ugyanis minden csapatrészükből kivált egy-egy fontos ember, ennél fogva joggal érezhettük magunkat esélyesnek. A taktika nem meglepő módon a mostanában megszokott 4-4-2 volt, a két tönk tankunkkal elöl, egy középső középpályással a bal oldalon, és egy szélső hátvéddel a jobbon. Túl sok jóra nem számíthattunk a játék minőségét illetően…
Tapogatózva kezdődött a meccs, kb. 20 percig az égvilágon semmi nem történt, néhány kósza lövést leszámítva. Mondjuk ki: bűnszar nagyon rossz meccs volt az első félidőben, ettől függetlenül kétszer is vezetést szerezhettünk volna, igaz, mindez 5 másodpercen belül történt. A játékunk stabil volt, de egyáltalán nem átütő, hátul pedig igen könnyű feladatuk volt Lúcioéknak, így egy unalmas 0:0-lal mehettek pihenni a csapatok.
Látszott, hogy Ranierinek bele kell nyúlnia valahogy a dologba, és meghúzta azt, amit nagyjából várni lehetett: az Álvarez – Faraoni cserét. Talán ennek is köszönhetően szünet után valamelyest felpörgött a meccs, a gól ettől függetlenül váratlanul jött, de mindenképp a legváratlanabb helyről… Ismét egy meccs, ahol hasznát vettük Kamikaze barátunk támadó szellemének, most olyannyira, hogy megnyertük vele a meccset. Nem mindennapi pillanat, jegyezzük fel, Nagatomo kihasználta mind a 170 centijét, és gólt fejelt! A vezetésünkre Malesani is reagált, így egy kicsit lebontott az atombunkeréből, az Inter-ölő Caracciolo beállásával átálltak két csatárra, de ezáltal nagyobb területek is nyíltak előttünk, ha ügyesebbek vagyunk, akár több gólos győzelemmel is befejezhettük volna a meccset. Persze a mi helyzetünkben azért nem illik telhetetlennek lenni…
A győzelmünk megérdemelt teljes mértékben, többet tettünk érte, mint a Griffoni – bár a teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a végén ők is veszélyeztettek néhányszor. Ha hozzuk a maradék két decemberi mérkőzésünket (Cesena idegenben, Lecce otthon), akkor viszonylag nyugodtan vonulhatunk a rövidke téli szünetre, utána lassan jöhet a Derby is. Az alap már bíztató, még egy kicsi plusz hiányzik (ami talán Sneijder és Maicon visszatérése lesz), és elképzelhető, hogy a végén még annyira nem is lesz csúnya idényünk..
Értékelés:.
Júlio César – Egy bravúr és emellett igen magabiztos teljesítmény. Ezt várjuk tőle mindig, tartsa meg a mostanság látott jó formáját! (7)
Juto Nagatomo – Volt egy-két apró helyezkedési hibája az első félidőben (ettől függetlenül Mesto és Marco Rossi sem ficánkolt), de ezt bőven ellensúlyozta ma azzal, amit támadásban nyújtott, és hát… Győztes gól, emberek! Utána pedig volt egy valószínűleg a győzelmet megmentő kifejelése az ötösről. Továbbra is tartom, hogy évi 15-20 meccses szélső hátvéd cserének tökéletes lenne. (7)
Walter Samuel – Jelentem, a Fal kezd megszilárdulni, és ez egyenesen arányos azzal, ahogy csapatszinten védekezünk – érthető. Túlzás lenne azt állítani, hogy a jezsuita terminátorral a 2009/2010-es tavaszi formájukat hozzák, de ma nem voltak olyan túl messze sem tőle. Ranocchiának (már ha épp nem az orvosi szobában ápolják) kutya nehéz dolga lesz, ha vissza akar kerülni, pedig ő sem nyújt rossz teljesítményt. (6,5)
Lúcio – Remek megelőzések, elfejelt labdák, sziklaszilárd védőjáték. Mostanában nem csalódunk a brazilban (kopp-kopp-kopp). Hozzá kell tenni, hogy hosszú ideig nem voltak túl nagy feladat elé állítva, mivel nagyrészt az egy szem Zé Eduardot kellett levédekezniük. (6,5)
Javier Zanetti – A meccs vége felé bemutatott jelentről a véleményem ez volt hirtelenjében: „Zanettitől milyen technika, rutin és hidegvér kell ahhoz, hogy a kapujától kb. 35 méterre egy égből jövő labdából, dropból bebőrözze az ellent? Ilyen eleganciát azért nem sokaktól látni.” Ezt leszámítva nem lehetett elmenni mellette, bárki is próbálkozott, egyetlen egy butuska faultja volt, abból lett a Genoa (jogosan) érvénytelenített gólja, nos… Ejnye-bejnye! Régen puffogtattam már el, így leírom: a védelem szélén még mindig klasszis. (6,5)
Andrea Poli – Ezer év után, egy számára tök idegen poszton kellett helytállnia debütáló mérkőzésén. Egyáltalán nem vallott szégyent, és akkor még finoman fogalmaztam. Játékügyes, nem pattog le az emberekről, harcos, úgy néz ki, helye lehet a csapatban. Kíváncsian várjuk, mi lesz, ha igazán játékba lendül! (6)
Joel Obi – Ma egy kicsit csalódtam benne, bár végre volt egy veszélyes beadása, nem láttam, hogy meg akarna szakadni a csapatért, labdavesztés(volt, hogy ő maga tette ezt meg) után fejvesztve kellett volna visszarohannia segíteni Nagatomonak, ehelyett rendre másodpercekkel az után futott be a képbe, mint kellett volna. Nem igazán tetszett. (5,5)
Esteban Cambiasso – Megpróbálja visszahozni a 2000-es évek közepén, az ideigazolása után közvetlenül látott Cambiassot a 4-4-2 közepén. Többé-kevésbé sikerül is neki, ma is rengeteget futott, labdákat szerzett, emellett a támadásokat megpróbálta kellőképp segíteni – ha nem is maradéktalanul, de elvégezte a feladatát. (6)
Thiago Motta – Minden meccsen látszik, mennyit jelent ő a csapatnak, a Luigi Ferrarisban sem volt ez másként. Pontos és elegáns előre, kemény és határozott hátul. (6,5)
Marco Faraoni – Visszaesés volt nála tapasztalható az elmúlt meccsek lendületes és jó játéka után, sajnos nem igazán választott jó megoldást a 45 4 pályán töltött perce alatt. Jogos volt a szünetbéli cseréje. (5)
Ricardo Álvarez – Hozta a szokásos hektikus játékát, de a kezdeti hibázgatásai után jött néhány szerelés, jó passzok, egy kapufa, valamint egy assziszt. Pozitív. (6,5)
Diego Milito – Nem, nem és nem! Nem látom szegénynek a kiutat ebből, hasonlatos ez a széria ahhoz, amit Amauri mutatott be néhány éve a Juventusban… Játékban nem olyan gáz, de egyszerűen a kapu előtt semmi nem akar neki összejönni. (5,5)
Giampaolo Pazzini – Legalább helyzetbe került kétszer, még ha mindkettőt el is puskázta. A brusztolás és a minimális mezőnymunka most is megvolt, de Militoval egyszerűen nem illenek össze. (5,5)
Diego Forlán – Az uruguayi Dirk Nowitzkin már ebben a 10 percben is látszott, mit jelenthet a csapatnak. Finom labdaátvételek, 40 méteres, pontos keresztlabdák, intelligens csatárjáték. A kezdőbe várom szépen lassan. (-)
Claudio Ranieri – Tovább erőlteti a 4-4-2-t, holott világosan látszik, hogy nincsenek meg hozzá az embereink, ettől függetlenül két győzelmet arattunk sorozatban, kapott gól nélkül, szóval az eredmények mellette szólnak, és ma a cseréi is ültek viszonylag. Kérdés, mit lép, ha Sneijder és Maicon is visszatérnek, és teljes arzenállal állhatunk neki végre egy meccsnek… (6,5)
Vasárnap a Cesenához látogatunk, 15 órától próbáljuk meg legyűrni őket is, hogy soha nem látott 3-asra növeljük a győzelmi szériánkat.