Karácsonyi húzásnak is betudható sorsoláson veszünk részt pénteken Nyonban. Reméljük az ajándékunk továbbjutáshoz elegendő mennyiségű gól lesz a lyoni, marseille-i, szent-pétervári, leverkuseni vagy bázeli hálóba. Ha már itt tartunk én bónusznak Muntarit is szívesen ott hagyom, marha jó lesz a helyi Betlehemhez, szerecsenkirálynak (Muntari Boldizsár). Szóval kirándulunk, 40% eséllyel ismét Franciaországba, 20-20%-al meg a németekhez, oroszokhoz vagy a svájciakhoz. Egy kis mustra, ki mit tud, kinek mi a jelentősebb fegyvere. Közben magas lóról nézünk a már elhullott csapatokra, hisz onnan nagyobbat lehet esni. Schalke 2-5, kinek égett még bele a retinájába? Nézzük kit hoz húz a Jézuska, kivételesen februárra.
Ajax Amsterdam (Hollandia)
Az Ajax nagy hagyományokkal rendelkező nevelő csapat, irányítónkat is nekik köszönhetjük, ha bár már nem ugyanazt jelentik… UPDATE: Michel Platini közös lev listánkon írta, hogy a legjobb tizenhat közé mégis a Lyon együttese jut tovább, annak ellenére, hogy kizárólag bundával csodával juthatnak tovább a franciák. A mi szempontunkból ez nem változtat semmin sem, de azért frissítettem a postot, ha már ilyen fontos ez a kicsi Michelnek.
Olympique Lyon (Franciaország)
Ezek szerint maximum Lyonba utazhatunk Amszterdam helyett, spórolunk a benzinen, a Financial Fair Play úgyis megterheli a pénztárcánkat, Moratti meg úgy sem az olajbizniszben mozog. Őszintén szólva nagyon nem néztem utána az OL csapatának, abban a hitben voltam, hogy már elvéreztek a BL csoportkör 5. fordulójában. De, hát a mai futballban történnek csodák, fogadkoznak az elöljárók… vagy fogadnak, hogy történjenek csodák? Nüansznyi eltérés. A 2000-es évek legjobb francia csapata, csak azért nem kaphatta a Real Madridot ismételten, mert az évente közösen megrendezett kerti partijukat letudták egy oda-vissza 6-0-val a csoportkörben.
Adva vagyon ez a Lyon, amelyik sokkal jobb csapat kéne, hogy legyen, mint amilyen. Szépen megfogalmaztam. A lényeg, hogy hiába maradt Michel Bastos és Lisandro López, hiba van ott egy Gourcuff és egy Källström, a Lyon nem tudja ugyanazt hozni, ami miatt ők lettek valamikor az első számú francia csodacsapat. Egyénileg pedig rengeteg olyan játékosuk van, akiket szó nélkül elfogadnánk mi is. Lloris a világ egyik legjobb kapusa, Aly Cissokho azonnal kezdő volna Nagatomo helyén, Bastosnak sem kéne sokat kuncsorognia Ranierinek, Lisandro López meg nem Diego Milito, ő tud gólt lőni. Ezzel szemben az ex-Milanos Yoan Gourcuff (Galliani igazi transzferguru) kb. másfél éve keresgéli a formáját (valahol ott lehet ahol Militoé), márpedig ő volna a csapat esze, még a francia válogatottban is, ha Ribery nem nézi ki a brigádból. Lisandro egyre jobb lesz, hiába hátráltatta csúnya sérülése, aztán ott van Gomis is, a négylövetű fiú. Rendszerint 4-2-3-1-ben játszanak, a védelmük nevekben elég stabil, s noha a Real megtömte őket, mint nagyanyó a túrós buktát, kétlem, hogy Milito vagy Pazzini is megteszik ezt. A támadó harmadban vannak az igazi lyoni nagyágyúk, a franciáknak ezen sorára figyelni kell, Bastos és Briand (Lacazette) gyorsak, és védekező középpályás poszton is egy szervező játékos van, a rendkívül jó rúgótechnikájú svéd, Kim Källström. Rémi Garde (az edző) ugyanakkor tapasztalatlan, a csapat alatt rapszodikus, s ha a klasszisaik nem hozzák magukat (ez idén előfordult párszor), akkor félelmet nem kelthetnek bennünk.
Veszélyes játékosok: Michel Bastos, Lisandro López, Yoan Gourcuff
Továbbjutási esélyeink: 55%-ot adok a mai Internek, hisz egy hasonló szintű Lille-t sikerült oda-vissza megverni, a sérültjeink felépültével meg végképp nem lehet kérdés az esélyességünk. Reményeink szerint tavaszig ez csak nő, hacsak nem találja meg az OL a 7-es párját az osztónál.
Olympique Marseille (Franciaország)
Van egy olimpik, amelyik hasonlóan a fű alatt kúszott be az egyenes kiesés szakaszba, de legalább önerőből. Észre sem vette senki, hogy játszanak, sikerült majdnem kiejteniük magukat a görög bajnok és az összeomló Dortmund társaságában. Az Arsenal ellen semmit sem mutatott a csapatuk, ennek ellenére, körülbelül 180 percig döntetlenre álltak velük, csak létezik a hosszabbítás nevű furmányos időkitolási forma. Amit Ramsey egyszer elvett, Valbuena visszaadta, és az OM 2-0-ról fordított Dortumundban. Tipikusan a stabil, de formán kívüli csapat, hasonló az idényük a miénkhez, van egy a maga közegében jó keret, egy tapasztalt edző, de az eredmények még sem teljesen úgy alakultak idén, ahogy tervezték. De sokat elmond tapasztaltságukról, hogy egy ilyen negatív szezonban is a 16 közé jutottak. Bár az, hogy az Olympiakosz elintézte őket, vagy, ahogy a Dortmund leiskolázta őket a visszavágó első félidejében, sok jót a jövőre nézve nem ígér. Ennek ellenére komoly ellenfél a dél-francia csapat, mert, ha Remy, Valbuena, Lucho vagy az Ayew testvérek megvillannak, akkor kiejthetnek náluk erősebbeket is. Ebben valahogy a Marseille mindig is kiemelkedő volt. Nem beszélve a védelméről, aminek köszönhető, hogy az Arsenal van Persie nem gyalulta be őket, oda-vissza, vagy, hogy a Ligue 1 második legkevesebb gólját kapták. A divatformációnak számító 4-2-3-1 náluk is használatos, a gall válogatott cserekapusa, Mandanda előtt a legnagyobb név a tapasztalt Souleymane Diawara, illetve a francia válogatott egyik csapatkapitány-jelöltje, a védekező középpályás Alou Diarra, akinek az utóbbi időben voltak problémák a formájával. A gólokat Loic Remy és Andre Ayew szállítják, utóbbi bizonyos pletykák szerint egyszer tán kék-feketében. A komoly problémát, mégis csak, egy öreg zebra, bizonyos Didier Deschamps okozhatja. Ő volt a főnök, mikor a Juventus megnyerte a Serie B-t. Aranyba kéne foglalni a nevét, ki tudja hány évig tisztelhetik benne az utolsó sikeredzőt.
Veszélyes játékosok: Lucho Gonzalez, Loic Remy, Andre Ayew
Továbbjutási esélyeink: 65%, ha az OM tartja a formát, mint Rubint Réka terhesség alatt. Náluk viszont fennáll a jelentős javulás esélye, annyira nem teljesítettek mostanában.
Zenit Szentpétervár (Oroszország)
A változatosságra még mindig nincs remény, a CSZKA után a másik orosz kirakatcsapat is az utunkba kerülhet, felüdülésképpen az erősebbik. Jó véleménnyel voltam róluk, hisz itt játszik a magyar futball Mikes Kelemenje, a levélírási szokások reformátora, de, mint kiderült, ő februárban már más vizekre evezhet. Ellenben az olasz légiósok száma közel azonos a két csapatban, köszönhetően a tar-kopasz Spallettinek, aki nyilván remek véleménnyel van rólunk, hisz előszeretettel követett minket a tabellán Rómás időszakában. Bár egyes hírek szerint nemet mondott Morattinak, mikor megkeresték, hogy vegye át az Intert. Annak tudatában, hogy a Zenit vélhetően többet költ majd játékosokra, mint mi, ez nem is meglepő. Hiába viszont a portugál, belga, olasz és orosz válogatott játékosok sora, a Zenit még nem győzött meg arról, hogy átlépték Európa Ligás árnyékukat, hogy komoly BL csapattá váltak. Nem tudták megnyerni a csoportjukat, ami a Porto és a Sahtar Donetsk kidurranása után, szinte kötelező lett volna. Összesen 1 egész pontot kalapoztak össze az idei év aranyos, kis csodacsapatától, a ciprusi APOEL-től. Közös meccsük arról szólt, hogy a szigetlakók bemutatták, hogy lehet a leggyorsabban a legtöbb embert, a legkisebb helyre zsúfolni, anélkül, hogy bárki is átkóricáljon az ellenfél térfelére. A Zenitet a teljes elképzelés nélküli játéka és hihetetlen pech jellemezte. Itt jön ki legnagyobb hiányosságuk, a döntő különbséget jelentő játékosok hiánya. Hiába a legkiemelkedőbb orosz csapat az övék, stabil a védekezésük, attraktív a támadójátékuk, de igazi klasszisok nincsenek, márpedig a BL-be azok kellenek. Magasan kilóg a többiek közül góllövésben Alekszander Kerzsakov, de az orosz válogatottban ő sem egyértelmű kezdő. Ha már szbornaja, a fele itt található: Gyeniszov, Sirokov, Szemak, Fajzulin, Zsirjanov, Anyukov, Bisztrov. Összeszokottságban hiány nincs. Ezen felül nyugaton a legismertebb nevek a venezuelai-portugál Danny, a portugál-portugál Bruno Alves és a portugál-olasz Criscito.
Veszélyes játékosok: Danny, Alekszandr Kerzsakov, Danko Lazovics
Továbbjutási esélyeink: 70%, a Zenit nem volt meggyőző a csoportkörbe, legyőzése kötelező volna, még, ha az edzője jobban is ismer minket, mint mi őt.
Bayer Leverkusen (Németország)
Bevallom, számomra a legkedvesebb ellenfél volna a linekeri-tézis ellenpéldája, az igazi német vesztes csapat. Különleges nemesfém gyűjteményük, csupa ezüstöt tartalmaz, de arra az esély, hogy ezt az idén a BL-ben gyarapítják, körülbelül annyi, minthogy Farkasházy Tivadar falovon ülve nyerjen az Epsomi derbyn. Pedig abból milyen jemek sztoji sülne ki. A Leverkusen reményeit csökkenti bármifelé részsikerre is, hogy Michael Ballack, – akit a németek ki is tagadtak a válogatottjukból – visszatért. Ő az, aki miatt Zizou meglőtte élete gólját, aki miatt Oli Kahn életében először elfelejtett védeni, aki miatt John Terry a elkezdett a füvön csúszkálni és aki miatt Fernando Torres még gólt is lőtt fontos pillanatban. Más ok nem lehet, ő az egyetlen konstans tényező. Igazán a Leverkusenbe való figura, hogy ő kapta el ott az átkot, vagy ő vitte a gyógyszergyáriakhoz már nem tudni, nem fontos. A lényeg, hogy a folt visszatért a zsákra és az utolsó forduló előtt, csoportfavoritként is sikerült lecsúszniuk a második helyre. Ez náluk hagyomány. Természetesen az övék is egy ritka rapszodikus kis gárda, ahogy középcsapathoz illik, Robin Dutt a Freiburg után hasonló csodákat már nem hajt végre Leverkusenben. André Schürrlére a fiatal német válogatott játékosra és a brazil Renato Augostora kell figyelnünk, őket például Inter mezben is szívesen néznék (lassan kit nem?).
Veszélyes játékosok: André Schürrle, Renato Augusto, Eren Derdiyok
Továbbjutási esélyeink: 65%, azért, mert németek és nem akarunk egy újabb Schalkét. De stílusban például sokkal inkább illene hozzánk ez a Leverkusen, mint a legtöbb lehetséges ellenfél.
FC Basel (Svájc)
Van itt egy mini Barcelona, lévén a katalán FCB alapítója, a svájci Hans Gamper a Baseltől kölcsönözte az alacsony növésű diktátorok klubjának színeit, legalábbis bizonyos források szerint. Tiszteljük a svájciakat, de feltételezzük, hogy a színeken kívül több egyezésük nincs a Barcelonával. Habár gyanús, hogy ők is folyton elverik a Manchaster United-et, mint a jég a határt. Már önmagában gyönyörű fricska volna kiejteni azt a csapatot, amely olyan állandó csütörtöki programot kölcsönzött a MU-nak, amit, nem mozipremiernek hívnak. De, lehet, hogy pont, ezért hirtelen túl nagy tisztelet övezi majd őket, a surranópályás kis csapatok elleni kiesésnek, meg mi volnánk a nemzetközi szószólói. Érdekes módon a MU sem nézte le a svájciakat, egész egyszerűen nem tudta belőni a helyzeteit. Üdvözlő képeslapunk már landolt is Fergie karácsonyfája alatt, – a szeretettel, Milito és Pazzo – aláírás kíséretében. Bár érthető, a Rooney-Wellbeck, azért nem egy Frei-Streller. Ha már szóba jött, a svájciak párosa, meg is említettünk legnagyobb fegyverüket. A rutinos, már-már veterán duó ismeretsége mélyreható, mint Chivu vonzalma a piros lapok iránt. Ezen kívül a fél koszovói-alpok válogatott itt van, a két reménység Xherdan Shaqiri és Granit Xhaka nevét jól jegyezzük meg, mert egyrészt, ha nem így teszünk, könnyen beletörik a nyelvünk, másrészt hallok még róluk, mikor Moratti lenyilatkozza, hogy milyen jó lett volna leigazolni őket, csak az a fránya FFP mindig.
Új edzőjükkel szárnyakat kapott a csapat, Heiko Vogel a klub legnagyobb sikerét érte el, pedig Thorsten Finkre sem lehetett panaszuk (vajon hányszor fordult meg mostanában az ex-Bayernes Hamburg edző fejében, hogy elkúrtam?). A Basel ereje a közösségben, a hitben és a lélekben lakozik, ahogy egy igazi kis csapatnál lenni szokott, dobja ki nekem a klisé gyártó legújabb kiadása. Csak, hogy nálunk nincs közösség, a hitünk elhagyott, lelkünk meg nem is volt, így az egész maszlagot nem vesszük be, és továbbjutunk, ha őket kapjuk (ha, mégsem, legalább nem mi vagyunk az első számú lúzerek az idén).
Veszélyes játékosok: Marco Streller, Alexander Frei, Xherdan Shaqiri
Továbbjutási esélyeink: 70%, mert nem lehet két legyet ütni egy csapásra.