Megsárgult papírlpok: Húszévesen visszavonult

1996. november 25-én Nwankwo Kanu újraszületett. Tizenöt évvel ezelőtt ezen a késő őszi napon az Egyesült Államokban, közelebbről Clevelandben professzor Lytle megoperálta a 20 éves, nagyreményű támadó beteg szívét. Amint az alábbi megsárgult papírlapból kiderül, az akkori jóslatok szerint a langaléta nigériainak be kellett volna fejeznie pályafutását.

 

Egy  hónappal ezelőtt, a 20. születésnapján az egész futballvilág őt ünnepelte. A tinédzserkorból kilépve már ifjúsági
világbajnok, holland bajnok, BEK- és Világkupa-győztes, olimpiai bajnok volt, s talán a kontinensbajnoki címtől is csak a
poltikusok handabandázása fosztotta meg. Esélyesnek tartották az Aranylabdára, amely – George Weah példája mutatja – ma már
afrikai játékos számára sem elérhetetlen. Egy hónappal az olimpiai döntő után orvosok mondtak megfellebezhetetlen ítéletet:
Nwankwo Kanu beteg, súlyos beteg, soha többé nem futballozhat.

Az Ajaxtól a milánói Interhez került játékos szívét találták betegnek az orvosok. Szívbillentyű-elégedetlenséget állapítottak meg, amely a laikusok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a fiatal futballista szívénél összekeveredik a friss és a fáradt vér. Ez szívnagyobbodást idézhet elő, amitől kritikusra fordulna az állapota.

“Egyetlen EKG-vizsgálat elég lett volna, hogy megállapítsa: Kanu szíve beteg.”

Kanu jelenleg nincs életveszélyben és ahhoz, hogy civilként éljen, nincs szüksége azonnali műtétre. Az operációt azonban később el kell majd végezni, s az teljesen kizárt, hogy Nwankwo Kanu valaha is profi sportoló legyen.

A diagnózist egy harmadéves medikus is könnyen felállíthatta volna. Egyetlen EKG-vizsgálat elég lett volna, hogy megállapítsa: Kanu szíve beteg” – állítja Bruno Caru professzor, a nigériai olimpiai bajnokot kivizsgáló kardiológus. Aligha kétséges, mindenkiben, aki idáig elérkezett a történet megismerésében, – amellett, hogy döbbenten áll a fiatal sportoló emberi tragédiája előtt – két kérdés óhatatlanul felmerül. Az egyik, hogy amennyiben valóban egy egyszerű, mondhati rutinszerű vizsgálat is kideríthette volna a bajt, miként maradhatott eddig titokban? A másik szorosan kapcsolódik az elsőhöz:  mi a Kanu-ügyben az Ajax felelőssége?

Kategorikusan kizárok minden olyan vélekedést, amely szerint Nwankwo Kanu három hónappal ezelőtt még egészséges volt. Évek óta beteg, bár az most még megállapíthatatlan, hogy vele született, vagy később kialakult betegségről van szó. Elégtelen az aortabillentyű működése, s ez Afrikában gyakor kórismének számít, ott a betegség kialakulásának veszély igen nagy” – nyilatkozta Caru professzor, aki ezzel a véleményével kizárja az Ajax vétlenségét.

Nwankwo Kanu 15 évesen, a nigériai ifjúsági válogatott tagjaként egy futballtornán járt először Hollandiában. Ott vetett rá szemet a fiatal tehetségeket előszeretettel vásároló klub, amely később le is igazolta a Japánban ifjúsági világbajnoki címet nyert nyakigláb támadót. Kanu még az Ajaxnál megszokotthoz képest is fiatalon került Louis van Gaal csapatába, első igazán emlékezetes meccse a nemzetközi futball szuerpelitjében az 1995-ös BEK-döntő volt, amelyen az Ajax Bécsben 1-0-ra legyőzte az AC Milant.

A holland klub az eset napvilágra jutása után kiadott rövid közleményében még gondatlannak se vallja magát. A futballista engedélyével az Ajax elküldte Milánóba az amszterdami Vu kórház Kanu-dossziéját, amely az elmúlt 3 év vizsgálati eredményeit  tartalmazza.

“Ha találunk bármit is, aligha ajánlunk Kanunak 2000-ig szóló, hárommiliió dolláros szerződést”

A holland egyesület részéről Arie van Os, a klub kincstárosa nyilatkozott elsőként, aki annak idején parancsnokolta az Ajax-Kanu-Inter ügyletet. “Mi sohasem tapasztaltunk semmi rendellenességet. Ha találunk bármit is, aligha ajánlunk Kanunak 2000-ig szóló, hárommillió dolláros szerződést. Egyébként Nwankwo megfelelt a jástékosainkat biztosító Lloyd’s normáinak is.”

Némileg (?) ellentmond Van Osnak Marteen Oldenhof, aki egyébként munkatársa, jobbkeze. Szerinte nem igaz, hogy az Ajax futballistáit a Lloyd’s biztosítja, ők egy holland társasággal állnak kapcsolatban. John Kelder, ennek a társaságnak a
munkatársa szerint: “Nwankwo Kanu jelenleg nem a biztosítottunk, s nem áll módomban felvilágosítást adni, hogy korábban az volt-e. Egyébként mi nem vizsgáljuk ki különösebben az ügyfeleinket, azok kérdőívet töltenek ki, mi csak azt értékeljük. ”

Aligha kétséges, hogy a Kanu-ügy két üggyé vált. Az egyik fele a játékos sorsával, jövőjével foglalkozik – erre egyébként inkább csak az Inter keres megoldást – a másik fele pedig az Ajax felelősségét, az Inter-Ajax jogviszonyt vizslatja.

Reiziger és Davids, a Kanuval együtt Milánóba (csak épp a város másik óriásklubjához) került két egykori ajaxos is meglepődött, amikor tudomást szerzett barátja bajáról. De véleményük roppant tanulságos, ráadásul segít tovább bogozni a csomókat. “Hollandiában elképzelhetetlen az olyan jellegű orvosi felügyelet, ahogy itt vigyáznak ránk. Ott csak akkor vizsgáltak ki alaposan, amikor szerződést kaptam, utána senki sem törődött velem” – mondja Edgar Davids, de mielőtt végleg elásnák előttünk magukat az antiszociális hollandok, tudnunk kell: az országban az egészségügyi normák, csakúgy, mint a többi norma, meglehetősen nagy szabadságot adnak az egyénnek a társadalommal szemben.

Az Ajax – jogi értelemben és nem morálisan – tiszta, mint a született bárány

Figyelemre méltó a FIFA átigazolási szabályzatának harmincadik paragrafusa is, amely szerint “a két klub által kötött szerződés csak akkor tekinthető érvényesnek, ha a fogadó klub elvégeztette az orvosi vizsgálatokat és beszerezte játékosa számára a munkavállalási engedélyt.” Magyarán az Ajax – jogi értelemben és nem morálisan – tiszta, mint a ma született bárány, az Inter éppen azzal bizonyítja saját felelősségét, hogy hangsúlyozza: a bajt egy harmadéves medikus is észrevenné. Mindezek alapján az Internazionale nem csak az Ajaxnak kifizetett 2 millió dolláros vételárat nem követelheti vissza, de ki kell fizetni Kanunak is a neki 3 évre járó 2.4 millió dollárt.

Júniusban az olasz klub ügynökei szinte Amszterdamban éltek, annyit tárgyaltak a hollandokkal, akik – ez kétségtelen – nem  akarták minden áron eladni a csatársztárjukat. Annál jobban siettették viszont a vételár kifizetését, s az olaszok az utolsó líráig át is utaltak már mindent. Nwankwo Kanu négy meccset játszott az Inter kék-fekete mezében a klub spanyolországi felkészülése során, s egyet az Olasz Kupában a Vicenza ellen.

Moratti elnök és az Inter becsületére legyen mondva, az olaszok inkább erkölcsi, mint gazdasági kérdést csinálnak Kanu ügyéből. Jogi úton nem sok keresni valójuk lenne, s valószínű, amennyiben az Ajax hajlandó visszafizetni a vételárat, azzal Kanu gazdagodna. (Franck van Buuren, a nigériai ügyvédje viszont be kívánja perelni am klubot, mert úgy véli: azzal, hogy nem vizsgálta Kanut, vagy nem hoztnyilvánosságra a vizsgálat eredményét, folyamatosan rongálta ügyfele egészségét).

Az Ajax jogi úton nem vonható felelősségre, az azonban kétségtelen, hogy folt esett az antik római hőst mintázó címerpajzson. Az enyhébb vélekedések ugyanis “csak” gondatlannak tartják a holland szuperklub vezetőit, az erősebbek azzal vádolják, hogy pontosan tudták, az Inter “hibás” portékát vesz, legerősebbek szerint “addig akartak a játékosból pénzt csinálni, aímg lehet“.

Igazságot aligha tehet bárki, de jó nyomon járunk, ha azt kérdezzük: tudtak Amszterdamban Kanu szívbetegségéről, vagy nem. Ezzel egészen közel kerültünk ahhoz, hogy a fenti vélekedésekből kiválasszuk a helyeset. Mindenesetre a hollandok azt állítják, nem tudtak semmiről, s azért nem, mert Kanu nem volt beteg. Piet Bon, az egykori evezős olimpikon, az Ajax egyik orvosa azt ismeri el, hogy “néhány hónapja bronchitis-problémái voltak, s ebből kialakulhatott ilyenfajta betegség.”

Kanu jövőjéről – mert, azért ez a legfontosabb – csak Milánóban beszélnek. Moratti elnök szívesen látná valamely ifjúsági csapat edzőjeként, vagy örülne, ha az egyesület megbízottjaként figyelné Afrika legifjabb gyémántjait, s szeretne nyélbe ütni egy Inter-Ajax meccset is, amelynek bevételét Nwankwo kapná.

Kanu egyébként Milánóban öt hetet töltött, Amszterdamban öt évet.

Forrás: Nemzeti Sport, 1996. szeptember 5.

– Amint a bevezetőből kiderült, a Nemzeti Sport rémeket látott, Kanu nem fejezte be pályafutását. A sikeres operációt követően a 97/98-as idényben a csapat rendelkezésére állt, 11 bajnoki mérkőzésen egy gólt szerzett, illetve két Coppa Italia-fellépés mellett ötször szerepelt az UEFA-kupa győztes Interben. Mondanom sem kell, ezek a mutatók igen messze voltak a Hollandiában produkált teljesítményétől. A következő szezonban egy bajnoki és egy kupamérkőzés jutott neki, a bergkampi útra lépve követte a repüléstől félő, Milánóban többé-kevésbé csalódást okozott csatárt Londonba, az Arsenalhoz. Wenger együttesénél öt esztendőt töltött átlagosat nyújtva, onnan előbb a West Bromwich Albionboz, később Portsmouthba került – alighanem a kikötővárosban fejezi be többre hivatott karrierjét.