Rani-papa hogy, hogy nem, de leginkább Sneijder kiesésére való tekintettel elkezdett az irányító nélküli rendszerekkel kísérletezni. Eddig pánikszerűen a 4-4-2-höz nyúlt, ami egyszer bejött, egyszer nem. A Bologna meccset azzal húztuk be, a Catania ellenit viszont azzal veszítettük el. Mindenesetre pozitívum, hogy az öreg egyáltalán felismerte azt, hogy a kerethez nem igazán passzol az a felállás és az edzői ars poeticáját képes feladni a jelenleg helyzettel való összeegyeztethetetlenség miatt. Láttunk már olyat, aki képtelen volt erre és inkább megbukott. A 4-4-2-től nagyon messze nem sodródtunk, de a most elővett hadrend mégis közelebb áll a játékoskeret nyújtotta lehetőségekhez. Hajtás után fotelszakrétünk.
Egyrészről Gasperini biztos lefelé görbülő szájszéllel nézte ezt a meccset, ugyanis a törökök ellen az ő irányításával ugyanazzal a felállással kaptunk ki otthon, mint amivel tegnap félgőzzel hoztunk egy tökéletes X-et idegenben. Viszont a tegnapi felállást nem csak a Sneijder nélküli játékhoz köthetjük, hanem leginkább a Juventus elleni meccshez.
Ranieri ugyanis a tegnapi felállásával nagy részben orvosolta, vagy legalább is enyhítette volna a Juve elleni megoldhatatlan problémáját a középpályának. Hangsúlyozzuk, abban a felállásban is megoldható lett volna a védekezés, de akkor kellett végérvényesen rádöbbenünk, hogy Obi játékelméletből elégtelen. Ahogy azt már taglaltuk, a Juve ellen emberváltásokkal és területvédelemmel kellett volna megoldani a jobb oldalon fellépő szélső védő és az ellenfél sok helycserés támadójátékát. Hát ez nem sikerült, köszönhetően részben Obinak és Nagatomónak, részben a nem optimális taktikai hadrendnek.
A tegnapi mérkőzésen ott történt változás, hogy középen megmaradt a létszám, viszont a szélek is le lettek biztosítva. Lényegében biztonsági játékra törekedtünk, ezért volt ez a 4-5-1, támadásban 4-3-3, illetve 4-2-1-3, de ez már szőrszálhasogatás. A probléma a Juventus ellen nem az volt, hogy nem voltunk elegen hátul, hanem az adott védekezési struktúrát egyszerűen nem tudtuk alkalmazni. Ezért lett volna nagy segítség a tegnapi felállás azon mérkőzésen. Pláne az egészben, hogy támadásban nem lettünk volna érdemben kevesebben.
A két szélen rohamozó Alvarez és Zarate, akiknek szigorúan vissza kell zárni az emberükkel a védekező 3 ember mellé. Sztankovics fellép a középpályáról, Milito igyekszik center pozícióba kerülni.
Zarate szintúgy adott a szélen, középen Sneijder-Pazzini duó jelen, illetve Obi a másik szélről érkezik. Maicon lép fel a védelemből, de a másik képen is érkezik Nagatomo, Alvarez mögött. A probléma viszont a védekezéssel kezdődött. Zarate nem lép vissza, mert ő az egyik támadó, Pazzini centerből naná, hogy nem lép vissza, Sneijder pedig irányítóból megint nem fog visszazárni.
Egyessel és ötössel, Zarate és Alvarez fedi a széleket, középen megvan a létszám. Lényegi különbség a két felállás között a szélekről és a középpályáról fellépő emberek futómennyisége, de hát ez nem lehet akadálya egy taktikának.
Sneijderrel a pályán semmiképp sem fog sikerülni olyan összeállítást létrehozni, ahol mind két szél képes lenne visszazárni, ugyanis Sneijder elé mindig kell egy ember, viszont ebben a szituációban egy visszalépő ember is enyhíthetné a csúnya eltolódást. 
Már a gasperinis időkben is vitatéma volt Sneijder használhatósága a középpálya közepén. Alapvetően nem. Viszont Sztankovics tegnapi funkciójában Sneijder simán szerepelhetne. Deki volt, aki az ellenfél térfelére fellépett zavarórepülni és a támadásokat segíteni, illetve a tegnapi védő és mezőny munkáját a kis holland is képes lehet hozni ebben a felállásban. A gól előtt ő alszik el, de ebből sincs igazi tragédia, Altintop majdnem 30 méterre van a kaputól és a védelem is a helyén, megpattanó lövéséből gól lett, de volt lehetőség a blokkolására, so-so.
Ha klasszikus értelemben 3 belső középpályással, Sneijder jelenlétében ezt a rendszert nem is tudja játszani a csapat, a szélek lezárására és az igen gyatra szélső védőink kisegítésére jó lehet, védekezésben egy stabil 4-4-1-1-et tud hozni, támadásban pedig 4-2-1-3-mal Sneijder helyét is megtaláljuk. Nem utolsó sorban a diadalmas 4-2-3-1-es rendszertől sem áll nagyon távol. Előny őrzésénél pedig Sneijder helyére be lehet hozni egy középső középpályást. Kíváncsian várjuk, lesz-e további fellépése és ezáltal evolúciója ennek a felállásnak, már most jelenállásban is sok pozitívummal kecsegtet.