Ranieri dicséretet érdemel, hiszen a két legnehezebb BL-meccset behúzta, ezzel kihúzva abból az egészen mély és sűrű mocsárból a csapatot, amibe Gasperini lökte bele. Innentől a saját kezünkben a sorsunk, az oroszokkal és a franciákkal szemben az egymás elleni eredményeket tekintve igen jó helyzetbe kerültünk ezekkel az idegenbeli győzelmekkel. Elég lesz a csoportelsőséghez, ha otthon nem kapunk ki tőlük, és a törökökön méltó bosszút állunk a milánói vereségért. Necces volt, de bejött.
Kezdődtek ott a pozitívumok, hogy nem a rémhírszerű 4-4-2-vel álltunk ki, hanem a jó öreg rombusszal, Zarate és Motta került be a kezdőbe. Ez azért volt okvetlen, mert Milito nettó emberhátrány manapság, Mottával pedig sokkal labdabiztosabb és masszívabb a középpályánk. Rani megint a szigorú védekezésből indított kósza ellentámadásokra épített, egy ilyenből szereztük meg a vezetést, később ugye kiderült, hogy a 3 pontot érő gólt.
Zarate lehet, hogy egy önző ostoba majom, de perpillanat ezerszer veszélyesebb és milliószor több haszna van belőle a csapatnak, mint Milito fogalmatlan ténfergéséből. Pazzini lehet, hogy nem a gördülékeny összjátékok nélkülözhetetlen tagja, de legalább kapuval szemben nagyon ritkán hibázik, amíg az egyetlen helyzetét belövi, ami adódik, addig nem érdekes, hogy statikus, főleg úgy, hogy gyakorlatilag nincs is más helyette. Ha így folytatja, 30 gólnál fog megállni év végén. A védelem megint jól muzsikált, voltak meleg pillanatok, de az igazi veszély hiányzott a Lille játékából. Chivu egyszer csúnyán eladta a labdát a középpályán, amiből majdnem baj lett, de javította a malőrt, egyébként megbízható volt, Lucióval egyetemben, de ennek manapság nincs hírértéke. Julio Cesar dolgozott még rengeteget ezért a 3 pontért, nem egy nagy védése, kijövetele volt, ami kritikus pillanatokban mentette meg a csapatot. Nagatomo viszont sok hibával játszott, kíváncsiak vagyunk, mikor fog végre leesni a vezetőségnek, hogy nincs megbízható balhátvédje a csapatnak potom 2,5 éve.
Sneijder visszatérésével egyből volt éle a támadásoknak, Zarate jól lavírozott a dzsindzsásban, bár legtöbbször semmi nem lesz belőle, mégis alapvető veszélyforrás, mindig nehéz tartani. Az ellenfélnél Hazard igazolta, hogy nem véletlenül van ekkora hype körülötte. Nagyon agilis volt, nem egyszer 2-3 embert is röhögve csapott be. Megérne egy beruházást a kisgyerek, Zaratével igen veszélyes párost alkothatnának. A Lille próbálkozott, de az igazi átütőerő hiányzott a játékukból, nem volt esélyük, védekezésben egy jó napot kifogó ilyen rutinos csapat ellen, mint az Inter. Ranieri megint nagyon hamar kezdte őrizni az eredményt, kb. fél órával a vége előtt Sneijder-Sztankovics, ill. Zarate-Obi csere azért eléggé rizikós volt, ugyanis már ekkor sem tudott igazán kijönni a csapat a térfeléről. Obi megint borzasztóan helyezkedett sokszor, de ez most egy tömörülő csapatban elfért. Eléggé súlyos stat, hogy kb 67-33 volt a labdabirtoklás aránya a franciák javára. A végén Milito kapott egy 10 percet, de csak tovább növelte a csalódottságunkat, elképesztően indiszponált volt, nem volt jó megoldása, többet volt lesen, mint ahányszor labdába ért, Castaignost el kell kezdeni bedobálni, mert ennek így semmi értelme már.
Necces volt, de bejött. Azt Rani le sem tagadhatná, hogy régi vágású olasz edző, a védelem ilyenkor úgy, ahogy rendben van. Viszont másik kérdés, hogy akkor Cataniában miért voltunk olyan gyengék, amilyenek, illetve ez komolyabb csapatok ellen semmire sem lesz elég. Mindenesetre jól állunk és ez a szezon nem arról szól, hogy nagycsapatokkal szkanderezzünk, hanem, hogy a felszínen maradjunk. A BL-ben ez ügyben jól áll a hajó, a bajnokságban kellene elkezdeni irgalmatlan mód termelni a pontokat.