Közelebb van a Serie A 2011/12-es idényének rajtja hozzánk, mint Tóth Vera az anorexiához, épp ezért szezonfelvezető ráhangolódásként előbányászunk a nagyon rég látott megsárgult papírlapjaink közül egyet, méghozzá 9 évvel ezelőttről. 2002 augusztusának interes kalendáriuma meglepő módon jó néhány hasonlóságot mutat a mostanival: nyáron elvesztette az Inter legjobb játékosát és az aktuális (ősz hajú!) edző a Nemzeti Sport beharangozója szerint azon törte a buksiját, hogy a bevezeti a klubnál ezer éve nem látott háromvédős rendszert.
„Ronaldónak meg kell tanulnia, hogy az életben nem minden úgy történik, ahogyan szeretnénk. Néha bele kell törődnünk, hogy jönnek nehezebb idők is.”
Massimo Moratti, az Inter elnöke augusztus második felében még ilyen és ehhez hasonló életbölcsességekkel bombázta az olasz és a nemzetközi sajtót, miközben a színfalak mögött ment a hatalmas egyezkedés a Reallal: „Adjatok 30 milliót és Solarit, adjatok 20 milliót, plusz Solarit és Makelelét, adjatok 50 milliót és tartsátok meg Flavio Conceicaót és Morientest”, és így tovább.
Aztán az utolsó pillanatban, néhány perccel a Bajnokok Ligája nevezés lezárása előtt végül sikerült megkötni az üzletet, így az Internazionale öt év után legnagyobb sztárja nélkül maradt.
Az idény nagy kérdése ezért aztán pontosan ez lesz: mire megy a kék-fekete gárda a friss világbajnok brazil nélkül, illetve hogy a Ronaldo távozása körüli hercehurca mennyire viselte meg a csapatot.
Ha tippelnünk kell, úgy gondoljuk, hogy az Inter alig fogja megérezni a brazil távozását, ugyanis Ronnie – az elmúlt évek hosszú sérülései miatt – nem volt alapembere a gárdának, és a vele állítólag rosszban lévő Hector Cúper mester korántsem rá építette a kék-feketék játékát. Bármilyen furcsa, Christian Vieri, vagy mondjuk Javier Zanetti távozása taktikailag valószínűleg több fejtörést okozott volna, a gárda ugyanis az előző idényben némi túlzással Ronaldo nélkül ért a bajnoki cím közvetlen közelébe.
A világklasszis eligazolása ellenére úgy véljük, hogy az Internazionale kerete inkább erősödött, semmint gyengült a nyáron. Ronaldón kívül ugyan elment Seedorf és Simic (mindkettő a Milanhoz!), valamint két balhátvéd, Gresko és Georgatosz is, ám érkezett Cannavaro, akinél jobb hátvéd nemigen jöhetett volna, valamint – szintén a védelembe – Adani, Coco és Gamarra. Rajtuk kívül sikerült megvásárolni a középpályára Almeydát, aki a mennyiséget, és visszaszerezni Morfeót, aki a minőséget javítja, míg a csatársor Hernán Crespóval egészült ki. (Nem tudjuk, és innen Magyarországról nem is tudhatjuk, milyen volt Cúper és Ronaldo viszonya, ám az tény, hogy az argentin szakvezető szereti magát honfitársaival körülvenni. Zanetti, Almeyda, Crespo és Vivas is gaucho, és akkor még nem beszéltünk a szintén spanyol anyanyelvű Farinósról, az uruguayi Sorondoról és Recobáról, a kolumbiai Córdobáról és a paraguayi Gamarráról. Egy brazil tényleg csak rontotta volna itt a levegőt…)
De evezzünk vissza komolyabb vizekre! Úgy tűnik, erre az idényre Cúper szakít kedvenc, 4-4-2-es sémájával és átalakítja csapatát a keretnek jobban megfelelő 3-4-1-2-re. Ez azt jelenti, hogy hátul Córdoba, Materazzi és Cannavaro alkotja majd a védelmet, Javier Zanetti, illetve a Milantól megszerzett Coco egyszerre táma dés védekezik, elöl pedig Recoba(esetleg Morfeo és Dalmat) dobja csatába az ékeket, Vierit és Crespót.
Sok szakértő attól tart, hogy a két csatár nem megfelelően egészíti ki egymást, mert mind a ketten elsősorban a 16-oson belül „aktívak”, de erre Cúpernek egyrészt az a válasza, hogy a világklasszisok soha sem taposnak egymás lábára a kapu előtt, másrészt az, hogy Kallon és Ventola személyében két olyan támadó ül a padon, aki tavaly már bizonyította: szinte tökéletesen tudja helyettesíteni a „nagyokat”. (Lodovico Maradei, a milánói La Gazzetta dello Sport szakírója szerint is elképzelhető, hogy a többet mozgó Crespo és a védelmeket erőszakosan feltörő Vieri remek kettőst alkot majd. Egyébként ugyanő ugyanúgy gondolja, hogy Cúper öngyilkosságot követne el, ha visszaállna a 4-4-2-re: a védelembe kényszerítené Cocót és Zanettit, középről kiesne Córdoba vagy Materazzi, míg a bal oldali középpályás posztján kénytelen lenne egy „kakukktojást”, Gulyt, Recobát, Morfeót vagy Dalmat-t csatába dobni.)
Ha már a csatároknál tartottunk, néhány hétig az Interrel edzett Bernardo Corradi, a Chievo tavalyi gólzsákja is, aki visszatért a milánói bázisra, ám hamarosan újra csomagolhatott, mert a Crespo-akció keretében eladták a Laziónak.
Az Inter mindenesetre a Bajnokok Ligája selejtezőjében a Sporting elleni továbbjutással (egy döntetlen és egy győzelem a mérleg) kezdte az idényt, így tagja lett a 32-es elitnek, és minden esély megvan arra, hogy akár tovább is lépjen.
Cúper szerint idén azonban nem a Bajnokok Ligája, hanem a bajnokság lesz fontosabb: „A májusban, az utolsó fordulóban elvesztett bajnoki cím emléke még mindig itt ég bennünk. Az a kudarc hajt bennünket előre, hogy ezúttal ne bukjunk el a cél kapujában.”
Márpedig ha a „cél kapujában való elbukástól” valaki hosszasan tudna mesélni, az Cúper…
Forrás: Nemzeti Sport, 2002. szeptember 11.
Emlékek: Nos, a keret valóban pompázatosnak tűnt Ronaldo árulása és Coco idehozatala ellenére. Annyira kellett Georgatosz eladása miatt használható balbekk az argentin szivargyilkosnak, hogy a jó idényeket futott Seedorfot képes volt odaadni érte a Milannak. Most persze okoskodhatnék, hogy én már akkor sírva vágtam földhöz a hírt közlő újságot, mert tudtam, hogy ez egy falun használt, általában tej tárolására szolgáló agyagból készült edénység ez, és bizony igazam lett. A kinyújtott nyelvű playboy minden idők egyik legrosszabb igazolása lett, ellenben a drága jó Clarence például 2 BL-győzelemre vezette a piros-feketéket. A Misur Tamás által jövendölt három hátvédes felállás hála a jó istennek nem jött be; a Cannavaro, Córdoba, Materazzi trojkát szépen rotálta Hector (szegény Gamarra, még Adani is előtte figyelt a sorban…), a másik előrejelzés viszont ült: a Crespo-Vieri páros hasonló működési mechanizmusuk miatt nem igazán működött – mondjuk viszonylag keveset játszottak együtt, mi más, mint a sérülések miatt. A középpálya kakukktojása általában Guly volt és sajnos elég sokat játszott a „minőségi” (muhaha) erősítésnek vélt Morfeo ott. Olyannyira remekül teljesítettek ezek a férfiak, hogy mindkettejüknek betonbiztos helyet tudtam szorítani az évtized interes hulladék-válogatottjában. Igazi hektikus interes szezon volt ez, benne newcastle-i pusztítással (4-1), a BL-történetének első városi derbijével (ugye „idegenben” lőtt góllal ment tovább a Milan), római 0-3-ról egyenlítéssel, torinói megalázkodással (Juventus-Inter 3-0).