Ranocchia az örökösöm, adjátok oda neki a 23-ast! Mondja Marco Materazzi, a 276 Inter-mezben végigizzadt mérkőzést követően visszavonult középhátvéd. Tíz év után először kezdi nélküle a felkészülést a csapat, néhány embernek hiányzik, páran viszont örülnek, hogy megszabadultak az öltöző egyik bohócától hangadójától. A La Gazzetta dello Sport interjújából kiderül sok-sok érdekesség, például miért kellett elhagynia a klubot.
– Miért?
– Mert az elmúlt szezon vége felé nem szerepeltem az edző terveiben és a Bajnokok Ligájában sem számított rám. Kissé „fenyegetve” éreztem magam, a valódi okot azonban nem tudom. Soha nem hisztiztem, amikor mellőztek.
– Mi a véleményed Leonardóról?
– Folyton azt mondta, hogy mindent megkapok majd a pályán és azon kívül is. Erre én rámutattam pár dologra, például, hogy miért nem játszottam az Olasz Kupa-döntőn. Egyébként néhány kisebb változtatással még jobb lehetett volna a csapat.
– Hogy élted meg a történteket?
– Úgy éreztem magam, mint akit elárultak. Beszéltem vele erről négyszemközt, mivel nem vagyok az a fajta ember, aki a háta mögött beszéli ki a másikat. Olyan érzés volt, mintha megcsaltak volna.
– De a régi edző nincs már, van viszont új…
– Talán Gasperini máshogy áll hozzá, mint ahogy gondolom. Sajnos eddig még nem nagyon találkoztunk személyesen. Egy valami biztos: nem az én döntésem volt, hogy egy évvel szerződésem lejárta előtt elhagytam az Intert. Búcsúzóul elmondtam Morattinak, hogy eltekintettem volna az utolsó évben keresendő pénzemről, ha maradhattam volna még egy idényt trófeákat nyerni.
– Hogy látod Gasperini Interét?
– Még minden nagyon új. Gaspersonnak eddig nem voltak olyan képességű játékosai, mint Fergusonnak. Most vannak. Igazolhatja, hogy nem véletlenül kapta ezt a becenevet.
– Most, hogy nem vagy már ott, mi hiányzik leginkább?
– A csapattársaim szeretete nem, hiszen naponta 3-4 hívást kapok Pinzólóból, az edzőtáborból. Tele van a postafiókom különféle sms-ekkel, hogy az Inter nem olyan nélkülem, mint volt. Ha nem vonultam volna vissza, néhány embert kellemetlenül érintett volna, de nem a többséget.
– Valami, amit megbántál?
– Hogy nem Mourinho volt az utolsó edzőm. Ő egy nagyon erős karakter, sokat foglalkozott velünk, segített „felnőni.”
– Nem volt hivatalos búcsúmeccsed, ugye?
– Elég lett volna pár perc a kupadöntőn, illetve kértem, hadd búcsúzzak el a szurkolóktól az utolsó hazai bajnokin a Catania ellen. De hagyjuk is, a végén még túl érzelgősnek tűnök…
– Mire vagy a legbüszkébb?
– Az egyetlen olyan játékos vagyok a klub történetében, aki Inter futballistaként nyert világbajnoki címet válogatott és klubszinten.
– Melyik meccsre emlékszel vissza a legszívesebben (a BL-döntőt leszámítva)?
– A Siena ellenire idegenbelire, mert ott nyertünk először a pályán scudettót az én két gólommal.
– Legrosszabb emlék?
– Szintén Siena, szintén scudettóról döntő meccs, amelyiken kihagytam egy tizenegyest.
– Mourinhón kívül melyik edzővel voltál a legjobb viszonyban?
– Majdnem mindenkivel jó volt a kapcsolatom, akadt akivel jobban kijöttem, meg akivel kevésbé.
– Benítezre célzol?
– Idézek Jamie Carragher önéletrajzi könyvéből: „Benítez egy felfuvalkodott hólyag, ha találkozol vele szombat este egy szórakozóhelyen, rögtön az első percben pofán vágnád.”
– A legjobb csapattárs, akivel együtt játszottál?
– Ronaldo. Valamint Eto’o. Akárhányszor könyörögtem neki, hogy engedjen nyerni valamilyen játékban, megtette.
– A Liverpool elleni BL-meccsen Ibrahimovic szerint Materazzi miatt vesztett az Inter.
– Ami volt elmúlt, megnyertük a Bajnokok Ligáját.
– Ki tartottál a legjobb barátodnak?
– Massimo Della Casát, a fizioterapeutát, mert nem csak az én barátom, hanem az izmaimé is. Megnevezhetnék még 5-6 embert, ők tudják, hogy kikről beszélek…
– Ha egyvalakinek köszönetet mondhatnál, ki lenne az?
– Moratti. A következő tetoválásom egy „Ne ítélj elsőre” felirat lesz, mert a látszat néha csal. Ő soha sem bízott azokban, akik nem tették oda magukat rendesen.
– Mi a legfrissebb tetkód?
– Egy Inter-címer a szívemnél. Most, hogy már nem vagyok Inter-játékos, mindenféle kockázat nélkül meg tudom csináltatni.
– Már nem futballozol. Mi lesz veled?
– Ha nem találok csapatot augusztus végéig, akkor a megállapodás szerint visszatérek az Interhez.
– Milyen szerepkörben?
– Később határozzuk meg, de valószínűleg Piero Ausillio mellett fogok dolgozni az utánpótlásnál és játékosmegfigyelő leszek.
– És az edzősködés?
– Talán egy napon megszerzem a papírokat, de úgy vélem, túlságosan sok kötelezettséggel járó foglalkozás ez egy magamfajta fickónak.