Sokszor érdemes a dolgokat összességében, egészében nézni, megítélni. Egye inkább úgy néz ki, hogy nincs más választásunk, mint szembe nézni a tényekkel. Az Inter elmúlt fél évtizede egy folyamat volt, ami tavaly a végéhez ért, beteljesedett. Szerettük volna, ha ez nem csak felvillanás, de sajnos nagyon úgy néz ki, mégis csak az volt. Egy korszak véget érni látszik, ugyanabban a cipőben vagyunk, mint tavaly ilyenkor. Hogyan tovább? Egyelőre sajnos sehogy. Gondolatok a pillanatnyi kilátástalanság tükrében.
Az Inter a calciopoli óta folyamatosan állt talpra, erősödött, hízott egyre nagyobbra. Első ízben el tudta orozni a legjobb játékosokat a ligában, majd ezen keresztül meg tudta szerezni a kor egyik legjobb edzőjét, majd rajta keresztül világklasszisokat tudott a klub igazolni. A végeredmény pedig világraszóló siker lett. Viszont nincs tovább. A BL-győztes Intert Mourinho gazdatestként használta és megnyert vele mindent. Lényegében nem csak az Interé, hanem az egész klubfoci jelenlegi problémája, hogy nincsenek nagy edzőegyéniségek. Van a Guardiola-féle Barcelona és Mourinho aktuális csapata, erről szól az elmúlt pár évben a Bajnokok Ligája. A probléma nem csak a miénk, a Real szintén teljesen Mourinho- függő, ahogy a Barca-fanok tekintete is valószínűleg összekócolódik, mikor Guardiola könnyes szemmel búcsút int. Ők sem lesznek könnyebb helyzetben. Az edző élet és halál ura. Látjuk az Arsenal és az MU példáján, hogy egy minőségi edző mellett a csapat elég alacsony skálán mozog ami a produkciókat illeti. Jobban és kevésbé jobban sikerült szezonok között lavíroznak.
A mi jelenlegi problémánk részben szakítás – képtelenség. Idén már mindenképp. Elfelejteni egy bizonyos illúziót. Akkor még nem tudtuk, de a tavalyi szezon egy átmeneti időszak része és valószínűleg az idei is az lesz, amin túl kell esni mint egy mandula-műtéten. Probléma, hogy továbbra sem tudunk olyan szintű edzőt hozni, amilyet szeretnénk. Ez nem lenne tragédia, csak ezt teljesen görcsössé teszi a nagyság illúziója, amit a tavalyi BL-szezon kreált. Nagyjából ez a keret kifutotta magát, a még csúcson lévő játékosok pedig elvágyódnak. Azzal a problémával kell megküzdeni a klubnak, hogy nem tud folyamatosan egy szinten építkezni. Ezért kellene a legoptimálisabb döntést hozni, tekintettel a jelenlegi körülményekre. Nyilvánvalóan André Villas-Boas lehetne a továbblépés az Inter számára, de rá perpillanat nincs reális esély. A legkézenfekvőbb az lenne, hogyha a biztos középutat választaná a klub. Beniteznél ott égett még a BL-serleg csillogása Moratti retinájában, pedig tudnia kellett volna, hogy ezzel kockára teszi a bajnokságot, mert Rafa időtlen idők óta nem nyert olyat. Leonardo tűzoltás volt, kisebb nagyobb égési sérülések árán, de sikerült neki eloltania. Sarokponthoz érkeztünk, új csapatot kell elkezdeni építeni, új érában vagyunk. De ehhez az általunk megfelelőnek tartott edző nélkül, idén még nem tudunk neki állni.
Ezért kellene egy biztos középutat választani, az idei keretet kicsit felpofozni és olyan embert hozni, aki közelítőleg kihozza belőle a legtöbbet. A legfontosabb talán az lenne, hogy belül elfogadjuk azt, hogy benne van, hogy idén sem miénk lesznek a mérvadó címek. A jelenlegi állapotok közepette erre tekintettel kell lenni és el kell fogadni.
Ebben a szellemben könnyebb lesz az edzőválasztás is, és az egész szezonnal kapcsolatos várakozások sem adnak majd később okot szomorúságra. El kell fogadni, hogy patthelyzetben vagyunk, nem feltétlen tudunk az erőszintünkhöz képest teljesíteni, és ehhez belőni a vágyakat is. Szerezzünk egy olyan edzőt, aki ismeri a közeget, felső kategóriás, nincs sansz tragikus bajnoki szezonra és történelmi vereségekre a BL-ben. Erre legalkalmasabb Caludio Ranieri és Carlo Ancelotti lenne. Claudio Ranieri, Mourinho mögött két második hellyel kapott elbocsájtást a Juventus és a Roma élén is. A Juvéval az akkori körülményekhez képest ráadásul jól szerepelt a BL-ben (megnyerte a Zenit, Real Madrid-csoportot és a Hiddink-féle Chelsea ellen maradt alul). A Romával a hajszálon elúszott bajnoki cím mellett kupadöntőzött, mindkét fronton az újjáépült Grande Inter volt az ellenfél. Carlo Ancelotti pedig, ha egy kiégett tuloknak is hat, nagyobb eséllyel venné fel bárkivel a versenyt a bajnokságban és a BL-ben is, mint a potenciális edzőjelöltek zöme. Még mindig kényelmes helyzetben vagyunk, mert André Villas-Boasnál valószínűleg prioritást élvezzünk minden klubcsapattal szemben, ha esetleg elhagyná a Portót, de az olasz klubcsapatokkal szemben mindenképp. Az ő érkezésével pedig újra igazán nagyszabású dolgokban lehet részünk, de azt valahogy ki kell böjtölni. Türelem.