A film forog tovább

A mögöttünk hagyott idény Felforgatókönyve úgy alakult, akár a Bourne-rejtély. A BL-győzelmet és vele együtt A tolmácsot Elfújta a szél – Egy csodálatos elme távozott. A Szupercsapatnak szinte nyoma se maradt, a szakírók többsége szerint az Inter Túl van a csúcsonIdétlen időkig nem lehet a triplázás emlékéből megélni, kellett egy új Képlet. A portugál megmondóember helyére kinevezett Rafael Benítezről nem sejthettük, hogy Palimadár, és hogy a képességeit meghaladja Az olasz meló.

Odáig rendben van, hogy a jóllakott kompániából kevesen voltak Csúcsformában, de azért egy tisztességes bajnoki ősz abszolválása nem Álom luxuskivitelben. Gondoljunk csak Bale-re, aki úgy száguldott el Maicon mellett, Mint a villám és akkor még előttünk volt a Londoni csapás. A White Hart Lane-en a társaság olyan produkciót nyújtott, mintha Zombieland-ben lépett volna pályára. Később a csapat játékában gyakran keletkezett Rövidzárlat és miután A spanyol Pusztító kérésére se szállt fel Moratti a Pénzvonatra, Rafa rájött, hogy a Serie A Nem vénnek való vidék. Ami Olaszországban zajlik, az Minden héten háború. Érzése szerint ilyen Kegyetlen bánásmódban egy korábbi Inter-edző sem részesült, inkább vette a kalapját. Pedig talán érdemes lett volna tenni egy utat Vissza a jövőbe. Mindenesetre emlékét próbáljuk Végképp eltörölni.

Az ördög Pradát visel

 

Mikor Morattiék karácsonyi ajándékként Felelősségük teljes tudatában Leonardót tették a fa alá, azt hittük, ez egy BlöffMamma Mia! Mégse volt az. A kuzinok cinkeltek minket rendesen, hogy 14 évnyi Milan-szolgálat után ő lesz A tégla, esetleg A belső ember. Meglepetésre a brazilnak hamar sikerült kihoznia az Interből a Gépállat SC-t, holott a sok kapott gól miatt még Ray Charles-nak is feltűnt a Rés a pajzson. Már látszódtak a Jelek. Mindegy, elterelte figyelmünket a két új igazolás: Ranocchia, a Cukorfalat, illetve Pazzini, aki ha megfelelő kiszolgálást kap, Tökéletes célpont. Szakmailag indokolt volt elöl frissíteni, mert Milito idén minden, csak nem Halálos fegyver, Coutinho egyelőre Majdnem híres, Suazo a lelátón ücsürügve egy Pénznyelő, Pandev nem Nagy durranás, egyedül Eto’o-ról mondhattuk el, hogy dobog az Oroszlánszív.

 

Örökké tudom, mit tettél tavaly nyáron

 

A Bajnokok Ligája sorsolásakor örültünk a Schalkénak, nem gondoltuk, hogy a bányászklub lesz a Végső állomás. Ehhez képest úgy játszottak velünk az első meccsen, mint Amikor a farok csóválja. A scudetto Armageddonját jelentő derbivereség után bekövetkezett az Összeomlás, a fiúk Másnaposokként kóvályogtak. Innentől kezdve a triplázás megismétlése Mission Impossible-nek tűnt. Pláne WALL-E nélkül, hiszen Samuel hiányában a védelem sokszor Nyomorultakra emlékeztetett. Lucio egyedül kevésnek bizonyult, Materazzi meg már rég nem Daredevil – A fenegyerek. Mi, szurkolók ebben a Függő játszmábanSzerelemben, háborúban kitartottunk mellettük, hiába éreztük magunkat a távolodó bajnoki cím miatt Felkoppintva. Szerencsére megmaradt nekünk Zanetti, aki élete végéig elmondhatja magáról, hogy Legenda vagyok.

 

Beépített szépség

Próbáljuk meg lezárni és elfelejteni ezt az évet, és szívünket-lelkünket kitenni értük, hisz’ ez Egy becsületbeli ügy. Reménykedni, hogy Sneijder marad, mert a szabadrúgásoknál neki mondhatja nyugodt szívvel a most még ismeretlen edző, hogy Csavard be, mint Beckham. Ő A Specialista. Ha Moratti ne adj’ isten Maiconnal és Eto’o-val együtt a hollandot is eladja, Nincs bocsánat.

Miután Leonardo újra felmelegítette A francia kapcsolatot, a klubnál Szükségállapot van, ezért fölösleges találgatni az új igazolásokról. Szó van A hihetetlen Hulkról, de több esélyt látok A sebhelyes arcú megszerzésére, vagyis ha Tevez Milánóba költözik, leforgathatjuk a Szörny Rt-t. Persze mindez az én Különvéleményem.

Egy valami viszont mindannyiunkra igaz, az Inter iránt érzett Halhatatlan szerelem.