Csak semmi pánik, nem tévedtem semmilyen NHL-fórumra és Dumb&Dumber kismotorján sem vettem célba a Sziklás hegység-beli Aspent. A címben szereplő becenév Carlos Alberto Gamarrához, a Kutyatartók Válogatottjának legjobb középhátvédjéhez tartozik. A 2005. június 15-én utolsó Inter-mérkőzésén szerepelő paraguayi védő a futballpályán kirívóan tiszta játékáról, azon kívül a négylábú-mániájáról volt nevezetes, az alábbiakban rá emlékezünk.
1971. február 17-én született Paraguayban, Ypacarai-ban. A Cerro Porteno utánpótlás csapatában pallérozódott, később a felnőttekkel bajnok lett, majd egy kis időre belekóstolt az argentin bajnokságba, de onnan elég hamar visszatért hazájába. 1995-ben Brazíliába, az Internacionalhoz került, ahol állami bajnok lett és a bajnokság legjobb hátvédjének is megválasztották. A 97/98-as szezon első felét Európában, a Benficában töltötte, ám fél év után a lisszaboni klub pénzhiány miatt kénytelen volt visszapostázni őt Dél-Amerikába, a Corinthianshoz. Igazán ismertté az 1998-as franciaországi világbajnokságon vált, ahol az ő és a kapus José Luis Chilavert vezette válogatottat csak a későbbi győztes házigazdák tudták megállítani (de hogy, aranygóllal). Gamarra úgy játszotta végig a tornát, hogy egyetlen szabálytalanságot sem követett el, így Mezey Györgyék kénytelenek voltak beválasztani a vb álomcsapatába.
Ingyen került Milánóba a 2002-es világbajnokság után (ahol szabálytalankodott párszor, ejnye!) Hector Cúper kérésére, miután rövidebb-hosszabb időszakot töltött az Atletico Madridban, a Flamengóban és az AEK Athénban. Utóbbi társasággal egyébként az UEFA-kupában játszott az Inter ellen, talán ott szúrták ki maguknak a transzferguruk, ha már két pazar világbajnokság után nem sikerült…Egyértelműen a padra hozták, hiszen olyan riválisokkal kellett küzdenie a két belső védő poszt egyikéért, mint Fabio Cannavaro, Marco Materazzi, Ivan Córdoba vagy Daniele Adani. Bemutatkozó mérkőzésén az előszezonban győztes gólt szerzett a Roma ellen a Pirelli kupán, ennek ellenére mindössze 14 bajnokin küldték pályára, kapott kettő darab sárgát (na de kérem!) A következő idényében 10, az utolsóban 3 alkalommal került be a csapatba, ezért távozott. Pályafutását hazájában, a Club Olimpiában fejezte be 2007-ben.
Teljesen odavoltam érte. A 98-as mondial valamennyi meccsén láttam, egyszerűen lenyűgözött a vegytiszta játéka, a megelőző szerelései, ahogyan a védelmet irányította. Le kellett volna vetíteni valamennyi futballiskolában a mérkőzéseket, amelyeken játszott: tessék, itt a példa, öcsibogyók! Minden nyáron füzeteket írtam tele, hogy képzelem el a mercato utáni csapatot ősztől és amikor valósággá vált, hogy Gamarra nem csak képzeletbeli Interemben takarít hátul, tonnányi boldogsághormon termelődött. Sajna gyorsasága finoman szólva eltűnt a milánói időszakra, viszont elképesztő rutinjára építve nyugodt szívvel küldhette be az aktuális edző, többnyire Cúper.
A futballvilág igazságtalanságainak egyike, hogy karrierje során két paraguayi bajnoki cím mellett egyedül egy Görög Kupát kupát nyert. Többet érdemelt volna.