Lesz róla a későbbiekben megsárgult papírlap bőven, de mivel eddig még nem foglalkoztunk túl sokat vele, plusz az Inter történelemkönyvét fellapozva találunk róla érdekességet a mai dátumra vonatkozóan, így hát most felelevenedik a világ egykori legdrágább játékosának rövid története. Christian Vieriről van szó, 1999. június 7-én, azaz napra pontosan 12 évvel ezelőtt egyezett meg róla Moratti Sergio Cragnottival, a Lazio elnökével, hogy a Bobo becenevű támadó a világoskék mezt szebbre cserélje.
Állítólag azért választotta a 32-es mezszámot, mert ennyi milliót fizettek érte fontban (illetve ráadásként Diego Simeonét).
Mielőtt az Interbe igazolt volna, valamennyi szezonban más-más csapat szurkolóit boldogította a bolognai születésű (1973), Ausztráliában nevelkedett behemót center. Az 1995/96-os idényben teljesített először igazán figyelemfelkeltően az Atalantában (19/7), onnan rabolta el a Lippi-féle Juventus. Az Öreg Hölggyel köttetett eljegyzését jó szokása szerint egy év (23/8) után bontotta fel, hogy újabb esztendőt töltsön el – ezúttal Madridban. Az Atleticóban egészen elképesztő statisztikát hozott össze, 24 meccsen elért 24 góllal érdemelte ki a gólkirálynak járó Pichichi-trófeát – ugye mindenkinek megvan a PAOK-nak lőtt alapvonalas gólja?
A spanyol kirándulás végeztével Rómába költözött a szupercsapatot építő Lazióhoz, akkori árfolyamon „mindössze” 22 millió eurót fizetett érte a rajta kívül Salast, Sztankovicsot, Mihajlovicsot, De la Pena-t, Fernando Coutót és Sergio Conceicaót a bevásárló kosarába pakoló Cragnotti. A Juventus emlékezetes perugiai esős elhasalásának köszönhetően az utolsó fordulóban scudettót ünnepelhetett a sérülései miatt csak 22 találkozón pályára lépő, ezeken 12-szer eredményes Vieri.
Moratti Cragnottit másolva a következő nyáron literszám öntötte a pénzt a klubba megint, ennek eredményeként került Angelo Peruzzi, Laurent Blanc, Christian Panucci, Vladimir Jugovics, Grigorisz Georgatosz és Luigi Di Biagio társaságában Marcello Lippi kifejezett kérésére Il Monstro (a szörny) Milánóba. Egy fiatal Lazio-szurkoló nem tudta elviselni kedvence távozását, a transzfer bejelentésének hírére öngyilkosságot követett el…
Első bajnokiján klasszikus mesterhármassal nyitott, ám a várt folytatás sajnos elmaradt. Sérülések miatt a Baggio-Ronaldo-Vieri csodálatos hármas alig-alig tudott összeállni és hiába volt szinte soha nem látott erősségű kerete az Internek, hatalmas csalódásként a szezon végén még a negyedik helynek is örülni kellett. Vierin múlott a legkevésbé, 19 mérkőzésén 13 gólt írtak a neve mellé. A következő idény tragikus mercatója elővetítette a szörnyű hónapokat, úgy is lett: a csapat finoman szólva hektikus szezont zárva UEFA-s helyen végzett, emberünk becsülettel termelt 18 gólját „meghálálva”.
Hector Cúper kinevezése után (annak ellenére, hogy nem az argentin szivarpusztítóval járt wellnesselni) végre a bajnoki címért harcolt a csapat, ami mint tudjuk, nem sikerült, viszont Bobo legalább összegereblyézett 25 bajnokin 18-at. Egy esztendő elteltével pályafutása során először gólkirályi címet nyert Olaszországban (23/24, hihetetlen mutató), persze az Inter megint nem nyert semmit.
Utolsó két idényét gólok és sikerek helyett felszedett kilók, igénytelen frizurák és borosták, voulez vous coucher avec moi jellemezte, ráadásul később kiderült, hogy Moratti lehallgatta a telefonbeszélgetéseit.
Dicstelenül távozott a kék-feketében 143 bajnokin 103 gólt szerzett, a Nerazzurri blog által az évtized csapatába beválasztott csatár, ráadásul a Milanba. Ott mindössze egy fél idényt töltött (hehe), megfordult még néhány klubban, amikor 2009. október 20-án visszavonult.
Manapság pókerezik, tévés luvnyákkal kavar, Maldinivel közös divatcégét és egyéb éttermeit vezeti, vagyis igazi playboyként él.