Megsárgult papírlapok: Derbi – csak vesztesekkel

Szombaton derbi, mi mással foglalkozhatna megsárgult papírlapunk “legújabb” darabja? A nagy meccs előtti múltidézés ezúttal a 98/99-es bajnokság őszi városi rangadóját eleveníti fel, amelyen Simeone középhátvédet játszott, Ronaldót a szünetben lecserélték, a kuzinoknál pedig jövőbeli és korábbi Inter-játékosok is pályára léptek és akkor még nem szóltam egy bónuszvideóról, amiről kizárólag klikkelés után derül ki, micsoda. 

 

Vasárnap késő este döntetlennel fejeződött be a az olasz labdarúgás történetének 242. milánói derbije, a 151., amelyet a bajnokságban rendeztek meg. Bizonyos értelemben klasszikus összecsapás volt a Milan és az Internazionale lözötti 2-2, amely után mindkét csapat edzője, játékosai és szurkolói mérgelődtek, mindkét fél úgy érezte, hogy közelebb állt a győzelemhez.

A kék-feketék azért, mert a játékvezető kétszer is súlyosan tévedett a kárukra: nem ítélt semmit, amikor Costacurta a Milan tizenhatosán belül egyértelműen felrúgta Zamoranót, ugyanakkor a piros-feketék javára megadott tizenegyes előtt inkább Ganz szabálytalankodott Colonnésével szemben, mint fordítva. A milanosok azért bánkódhattak a pontvesztés miatt, mert igaz ugyan, hogy kétszer is ők egyenlítettek, viszont a mezőny legjobbja Gianluca Pagliuca, az ellenfél kapusa volt.

A meccs elején az Inter szerzett vezetést: Zamorano remek labdával indította a N’Gotty és Costacurta között kiugró Ronaldót, aki a kapu bal oldalába lőtt. A Milan hamar egyenlített, a 16-os vonalánál Bierhoff balról Weah felé passzolt, a libériai első lövési kísérletébe West estében még bele tudott piszkálni, de a támadó másodszorra már nem hibázott. Az Inter a 48. percben újra “elment”: a fájós térdű Ronaldo helyett a második félidőre becserélt Djorkaeff csodálatos labdával indította a leshatáron kilépő Morierót, aki könnyű gólt szerzett. A Milan második egyenlítése a már említett büntetőből született.

“Nagyon sajnálom, hogy a találkozót végül a játékvezető döntötte el. Ráadásul Tombolini bíráskodik ellenünk a szerdai kupameccsen is. Úgy érzem, mintha a játékvezetők üldöznének minket, de remélem, hogy ennek semmi alapja sincs” – panaszkodott Luigi Simoni, aki ugyan nem érte el az Inter elnöke, Massimo Moratti által kitűzött célt (két mérkőzés, két győzelem), sőt, nem győzött sem Moszkvában, sem a derbin, mégis maradhatott a helyén. Kollégája, Alberto Zaccheroni sem tűnt elégedettnek: “A Milan jobban játszott, mint az Inter, végig mi irányítottuk a találkozót. A játékvezetőről én nem szívesen nyilatkozom, én úgy tudom, hogy el kell fogadni a döntéseit, még akkor is, ha vitathatóak.”

A mérkőzés után nem sokkal a találkozó egyik legvitatottabb játékosa, Maurizio Ganz (aki az Interből igazolt át a Milanhoz) a Stadio San Siro folyosóján a tévékamerák szeme láttára majdnem ölre ment néhány Inter-drukkerrel, akik azzal vádolták meg, hogy feldobta magát a 16-oson belül.

A Milan 1994 óta nem nyerte meg a derbit a bajnokságban, bár összesítésben így is vezet az Interrel szemben, hiszen 92 piros-fekete diadallal szemben csupán 84 kék-fekete sorakozik (A campionatóban fordítva alakul az állás: az Inter 55 diadalnál tart, a Milan 47-en  áll.) A Milannal kapcsolatos hír, hogy úgy tűnik, a Dinamo Kijev elfogadta az olasz klub 48 milliárd lírás (több mint 5 milliárd forintos) ajánlatát Andrij Sevcsenkóért, és amennyiben az ukrán gárda kiesik a Bajnokok Ligájából, akkor a támadó már januárban pályára léphet az olasz bajnokságban.

A-liga, 8. forduló, vasárnap esti mérkőzés:
Milan-Internazionale 2-2(1-1)
Milánó, 81 000 néző. Vezette: Tombolini
Milan: Rossi – N’Gotty, Costacurta, Maldini – Helveg, Albertini, Boban, Ziege (Coco, 56.) – Morfeo (Ganz, 56.), Bierhoff, Weah.
Internazionale: Pagliuca – Simeone – Colonnese, Galante, West – Moriero, Winter, Cauet, Zanetti – Ronaldo (Djorkaeff, 46.), Zamorano (Ventola, 80.)
Gólszerzők: Weah (12.), Albertini (59.-tizenegyesből) ill. Ronaldo (6.), Moriero (48.)

Forrás: Nemzeti Sport, 1998. november 10.

Emlékek:

– Nem sok van. Ha jól rémlik, ennek a derbinek tudtam meg az eredményét másnap délután a “telefonos eredményközlő barátom” jóvoltából – legalábbis azt hittem. Remegő kézzel vettem fel a telefont, de amikor bemondta, hogy “sima kettő-null”, sikítottam a vonal másik végén. Boldogságtól megrészegülve ültem be a kocsiba, szüleimmel ugyanis a nyíregyházi férfi kézilabda csapat hétfő esti bajnokijára indultunk. A városban megálltunk egy benzinkútnál, vettem aznapi Nemzeti Sportot, lapozok ezerrel a végére (elvégre a teremtés koronája hátulról kezdi az újságot), hogy mely csodálatos férfiemberek szerezték a gólokat, s “Lapzártakor érkezett” rovatban mit látok? Milan-Internazionale 2-2…Teljesen kiakadtam, ott hisztiztem, mint egy tinédzser picsa. Csoda, hogy anyámék nem hagytak a kocsiban. A kézimeccsre azóta se emlékszem.

És akkor a beígért bónuszvideo! Ugyanezen idény tavaszi derbijén szintén 2-2 -re végeztek a felek, tessék csak nézni, ki szerezte a Milan két gólját: