Szívinfarktus-közeli helyzet, agyvérzés és minden ehhez hasonló. Az előzetes várakozással és reményekkel ellentétes kínszenvedést hozott a totón országos 1-esnek titulált mérkőzés. De túléltük…
Újabb meccs, talán újabb lehetőség a Milanra való zárkózásra. Ezen az estén szinte csak mi bukhattunk, egy egész jó kis Cagliarit láttunk vendégül, akik ugyan a nagycsapatoktól kikaptak, s reménykedhettünk, hogy ezáltal illeszkedünk majd a sormintába.
Leonardo ezúttal kicsit változtatott az alapfelálláson, most amolyan 4-3-3 (4-2-3-1?) volt, amit meghúzott, Pandevvel és Eto’o-val a támadósor két szélén(váltogatva), Pazzinivel középen, valamint Hardzsával amolyan támadó középpályás szerepkörben, de trequartistának ezt nehezen lehetett bélyegezni, ezért inkább 4-3-3 volt(ami később a cserék által visszállt a szokásosra).
A meccset a megszokott ritmusban kezdtük, a heves rohamozásnak szerencsére viszonylag hamar meg is lett az eredménye egy érdekes(szabálytalan) gól formájában. A gólszerző Hardzsa volt. Vagy Ranocchia? Esetleg Canini öngólja? Őszintén? Tökmindegy, a lényeg az eredményjelző változása volt, számunkra pozitív irányba. Egyébként jól meg kellett jegyeznünk az első fél órában lezajlott momentumokat, ugyanis nagyjából azok voltak a 90 perc alatt a legnagyobb örömforrásaink. Nyilván benne volt a fejekben a hétközi Bayern München elleni derbi, de azért ez mégiscsak kevesebb volt a kevésnél. A második félidőben sorra jöttek a Cagliari lövések, lehetőségek, míg részünkről(főleg Eto’o lehozatala után) egy árva labdatartásra sem tellett, Pazziniről és Pandevről is rúgófal módjára jöttek vissza a labdák, ami igen nagy nyomást tett a védelemre – hála az égnek, ők bírták a strapát. A záró fél órát (gondolom, többedmagammal egyetemben) tajtékozva néztem végig, de szerencsére meglett a hőn áhított győzelem, és ezzel folytathatjuk tovább a Milan üldözését.
Értékelés:
Julio César – Nem csak, hogy magabiztos volt, hozott két extra bravúrt is, amik nagyon kellettek a győzelemhez – értelemszerűen. (7)
Maicon – Takaréklángon égett(ahogy szinte mindenki), de védekezésben és támadásban is hozta a szintet. Ismét volt egy tanári beadása Pazzini fejére, sajna az a lehetőség kimaradt, a végén pedig direkt begyűjtötte az eltiltást jelentő sárga lapját.(6)
Ranocchia – Meccsről meccsre magabiztosabbnak látszik, remélhetőleg így folytatja, ebben az esetben az elkövetkezendő minimum 10 évre megtaláltuk az egyik középhátvédünket. Tanári szerelések, a légtér uralása, valamint nyugodt játék jellemezte az estén. (7)
Córdoba – Fiatal olasz társához hasonlóan jól játszott, az ő koncentráltsága is kellett a „clean sheet”-hez. (6,5)
Nagatomo – Nos… Japánunk brutál gyors, ezt láthatjuk, láthattuk most is. Néha mégis kicsit idegen testnek tűnik, a játéka egyelőre elég egysíkú, persze annak, aminek hoztuk(kiegészítő ember), jó választás. Tegnap bemutatott pár szép mentést, az ellenfél kapuja előtt meg inkább a területnyitásokkal okozott sok hasznot. (6)
Thiago Motta – Rajta különösen látszott a dekoncentráltság, volt egy brutálisan hajmeresztő labdaeladása, ezen kívül is pontatlan volt, valamint a védőmunkája is hagyott kívánnivalót maga után. Reméljük, a csúcsformát szerdára tartogatja. (5)
Zanetti – Benne nem lehet csalódni. Rutinjával nagyon sokat segített a szedett-vedett középpályának, nagyon kellettek azok a szerelések, kiharcolt szabadrúgások, amiket ő bemutatott. Extra nem jött tőle, csak a megszokott. (6)
Hardzsa – A gólban ugyebár főszerepe volt, emellett is vállalható volt, amit nyújtott, jó dolog, hogy van egy ilyen kreatív cserejátékosunk, akiket az ehhez hasonló meccseken nyugodt szívvel be lehet dobni. (6)
Pandev – Talány… Az elején már kezdtem belelkesedni, több jó megmozdulással jelentkezett, majd ahogy telt-múlt az idő, egyre szaporodtak a bénaságok, elkezdte dobálni magát(persze Celi bíró nem ette meg), az utolsó fél órára pedig valóságos labdatemető vált belőle, így nagyban hozzájárult, hogy egy darab labdát nem tudtunk megtartani elöl. Nem nagyon látom a kiutat nála. (5)
Eto’o – Már ő is a bajorok elleni meccs lázában élhetett, elég lagymatag teljesítményt nyújtott, pár csellel és lövéssel ímmel-ámmal megpróbálkozott, de ez az őszi Eto’o-tól fényévekre volt. Cseréje valószínűleg előre le volt zsírozva. (5,5)
Pazzini – Őt ki kell szolgálni, ami finoman szólva sem történt meg. Kapart, ahogy csak tudott, megtartogatta a labdákat, plusz ő is előszeretettel alkalmazta a „műesés” művészetét, a játékvezető nála sem igazán díjazta ezt, így pár támadásunk elakadt rajta is. Egy fejese volt, valamint egy szép labdaátvétel a 16-oson belül, ami után mentettek a védők. (5)
Sztankovics – Lejátszotta 200. bajnokiját Inter-mezben, adott néhány látványos keresztlabdát, ezen kívül csak lődörgött elöl, amiből sok hasznot nem húztunk. A középpályás védekezést stabilizálta azért kicsikét. (5,5)
Cambiasso – Beállt, szerzett pár labdát, elosztogatta őket, hasonló volt a szerepe, mint szerb bajtársának. A kötelezőt hozta. (-)
Mariga – A cserék közül(és egyáltalán a csapatban) ő tetszett az egyik legjobban, jól szállt be a játékba, ügyesen mozgott, nagy szerepe volt abban, hogy a végjáték viszonylagos nyugodtságba torkollott. (-)
Leonardo – Erre a játékra könnyedén rácseszhettünk volna, talán ha kicsit bátrabban meccsel, és nyúl fiatalokhoz(Coutinho, Obi), ez simább meccs lett volna. Lényeg a győzelem. (5,5)
Szerdán pedig jöhet a várva várt BL-meccs, kíváncsian várjuk, ez a kétarcú Inter mire lesz képes európai porondon. Forza!