2006. Szeptember 27. Ekkor látogatott utoljára a Bayern München a Giuseppe Meazza stadionba. Az Inter ezen a meccsen próbálta köszörülni az első fordulóban meglepetésre elszenvedett csorbát. A probálta szón van a hangsúly. Ekkor még a szobrok olyan arcok voltak mind Ibrahimovic vagy Roberto Mancini, akik ekkoriban még egyértelműen az Inter sikereinek fő letéteményesei voltak, a távozásuk mégis grandiózus felemelkedést eredményezett az klub berkein belül.
A korszakra jellemző élethelyzet.: A bajnokságban minden rendben volt, a negyedik forduló után 10 pont, idegenben a Fiorentina (2-3) és a Roma (0-1) lett elfektetve otthon pedig a Chievo (4-3), egyetlen döntetlen éktelenkedett a tabellán a Samp elleni idegenbeli (1-1). Viszont a BL-ben itt még bőven tombolt az elátkozott korszak, a Sporting ellen meglepetésre vereséget szenvedett, a szokás szerint előzetesen – de ebben a szezonban talán még inkább – a végső esélyesek közé sorolt Internazionale.
A második fordulóban a csoportbeli ellenfelek közül a legnagyobb rivális Bayern München következett. A két csapat nagyjából egyforma játékerőt képviselt, viszont az Internél hiába volt a szokásos bomba erős keret, a csapat nagyon is nyögte Roberto Mancini taktikai rugalmatlanságát, az igazi Trequartista nélküli rombusz felállást és az igazi szélsők nélküli 4-4-2-t. Továbbá Ibrahimovic borzasztó BL-fóbiáját és skrupulusát.
Zlatan itt még bőven a forró fejű – hülye időszakát élte. Többször is kellemetlen helyzetbe hozta a csapatát a felesleges és ostoba kiállításaival, itt is ez történt. Előbb Van Buytennek ütött oda egyet még az első félidőben egy 16oson belüli bírkózásánál, majd Scweinsteiger lábára tartott rá csúnyán, meg is kapta a második sárgáját, teljesen jogosan, mehetett zuhanyozni. Nem elég, hogy a szokásos ablak – ajtó ziccerét kihagyta, még ki is szórták, mindössze az 58.percben. Azt nem gondoltuk volna, hogy Ibrahimovic Interes BL-produkciójának tömör esszenciáját láthatjuk ezen meccsen, pedig de. Ibrahimovic a 2006/2007es BL-szezonban, írd és mond, nem szerzett gólt. Majd a meccs hajrájában, pedig már nem volt sok hátra – 10 perc – az aktuális felfedezett, de amúgy világ kóklerja Grosso, előbb összehozott egy gólt majd kiállítatta magát Sagnol visszataszító lekönyökölése miatt. De Cordoba biográfiájából sem ordítana az utolsó percben a második gól előtt vétett hibája, de itt már majdnemhogy édes mindegy volt. Korszakhoz tartozik még az is, hogy Hernan Crespo – csúnyán szólva – öregedése és kiégése ebben a szezonban kezdődött el. Kritikus helyzetekben már elég sokat hibázott, a csereként rendre eredményes Cruz ebben a szezonban szorította ki végképp. Crespónak innentől kezdve már csak momentumai voltak az Interben.
A Roberto Mancini csapatra jellemző volt, hogy gyakran került emberhátrányba, viszont relative jól kezelte ezeket a szituációkat. Egyértelműen Mancio defenzív beállítottsága végett is volt ez, illetve és azért mindenképpen összekapcsolnánk ezt a tényezőt Mourinhóval, a tavalyi eszméletlen BL-meneteléssel és feltörhetetlen védelemmel. Magyarán Mancininek volt munkája a Mourinho – féle új Grande Interben. Csak Mancini támadójátékban bizonyos korlátokat nem tudott átlépni, az egyik ilyen korlát ráadásul húsvér ember volt úgy hívták Zlatan Ibrahimovic. A bosnyák – svéd 3 szezont töltött az Inter szolgálatában, 24 mérkőzésen 6 gól a termése, egyenes kiesés szakaszban pedig 0 azaz nulla. Pedig volt lehetősége gólt szerezni nem is egy és nem kis akciókból csak mindent elrontott.
Sokáig élt úgy a köztudatban a klub és Zlatan viszonya, hogy az Inter visszahúzza Ibrahimovicot, holott tökéletesen fordítva történt a dolog. Ez a szezon után a Liverpool ellen esett ki a csapat szintén emberhátrányban csak most több mint 90 percet töltött el ilyen állapotban a csapat és ekkor is jól állta a sarat, de szerencséje sem volt. Zsínórban a harmadik 16 közötti kiesés volt Mancininek az Inter élén, először Ő mondott fel, aztán meg neki mondtak fel, volt minden jó Olasz módra. Ibrahimoviccal való kicsit részletesebb foglalkozás okvetlen mert meghatározó a korszak szempontjából.
Az idei párosítás hasonló mint a fent taglalt 2006 szeptemberi randevú. Az Inter ismét egy eléggé egyoldalú csapat, csak amíg a Mancini Intere túl lassú volt és defenzív, addig Leonardo Intere túl támadó felfogású és borzalmasan védekezik. A Bayern kb akkora játékerőt képvisel mint akkoriban, csak előrefele valamivel veszélyesebbek és Felix Magathnál egy vastagabb hajszálnyit jobb edző Luis Van Gaal. Mindkét csapat sok gólt kap, érdekes párosítás és nagy valószínűséggel izgalmas meccseknek nézünk elébe.