Egy adott munka- vagy alkotói területről való kiemelkedés általában akkor valósul meg ha a szóban forgó alany a pozícióján belül többet vagy jobban tud valamit mint a pályatársai. A kivételhez tartozik ha az egyén inkább valami mást tud. A továbbiakban taglalt személy esetében mindkét szituáció fenn áll.
A játékrendszerek fejlődése természetesen kihatott az egyéni posztokra is, megújulásra és változásra ösztökélve azokat. Ahogy egy kapusnak manapság már elengedhetetlen, hogy képzett legyen technikailag (tudjon bánni lábbal is a labdával) vagy például egy támadó sem flangálhat egész meccsen az ellenfél térfelén unottan, komoly és mennyiségi védőfeladattal rendelkezik a csapat és azon belül egy arányos taktikai terv felé.
A védőjátékosok támadó feladattal való felruházása relatíve újszerű jelenség a labdarúgásban. Az inditatásának elve a játék súlypontjának való elmozdítása. Elsősorban az ellenfél térfelén való létszámfölény kialakítását segíti, másodrészt pedig taktikailag a védőhöz tartozó támadó figyelmének és offenzívitásának a megosztása is a célja. Ha a létszámfölényes helyzeteket és az abból adódó esetleges negatív következményeket el szeretné kerülni az adott csapat egy plusz játékost kénytelen visszarendelni a fellépő védővel.
Ennek az elvnek a sikeres kivitelezéséhez egyértelmű, hogy a támadáshoz csatlakozó védőnek érdemi szinten részt kell tudnia venni támadásokban, célszerű az erre legalkalmasabb játékost kiválasztani. A művelet sikerességének köszönhetően a jelenség gyökeret vert a labdarúgásban. A hatékonyság és természetesen a fejlődés érdekében egyre többet megkívánva az említett pozícióban játszó labdarúgóktól.
A mai modern labdarúgásban a szélső védői poszt talán a legszélesebb körű felkészültséget igényli és a legösszetettebb. Az alapvető védőfeladatok ellátása mellett a minél magasabb szintű hatékonyság érdekében támadói erényeket is tudni kell csillogtatni. És meg is érkeztünk a célszemélyünkhöz, aki manapság a jelenség talán egyik legjelentősebb alakja lett. 
Ha a védőként nem is lesz soha a hallhatatlanok között, de ha csak szigorúan a defenzív feladatokra koncentrálunk akkor is vitathatatlan, hogy posztja legjobbjainak egyike. De egyértelműen profiljának erősebbek fele a támadó-véna.
A támadó szélső védők egyedfejlődése szempontjából Maicon egyértelműen túl nőtt a poszt etalonján és ikonikus figuráján Cafu-n. Szinte minden aspektusból. Mind technikailag mind taktikailag és játékintelligenciában is. Amíg Cafu egy támadófelfogású védő volt addig Maicon mára már védőként klasszis támadó. A kiváló cselezési képessége mellett, kiugró kombinációs készséggel rendelkezik, összjátékban gyakorlatilag tökéletes. Mindegy, hogy tőle jön a passz vagy nála köt ki.
(A jelenlegi kritikus időszak (de alapvetően is) szinte kiállt Maicon a támadószekcióba való kerüléséért. Maicon gólerős, kombinatív, jól cselez és irányítói képességekkel is rendelkezik. Milito, Pandev de még Sneijder posztját is eredményesen eltudná látni.)
Maicon személyében az Internek egy unikális kincs van a birtokában akinek jó eséllyel különleges helye lesz a jövőben a labdarúgás képzeletbeli lutra-albumában.