Nem ért meglepetésként a tegnapi mérközés. A dög szag már hetek óta terjengett, sokan elhesegették, kevesen kiváncsiak voltak rá honnan jöhet. Egy gyönyörű és tökéletes spírálhoz érkeztünk, ami örvényként szívja magába a hajót és a fedélzeten lévőket. Egy megállíthatatlan felsőbb erő vagy csak egy esetlen emberi tévedés?
Minden valóra vált ami aggályként jelenkezett a tavalyi szezon után. Kiégett, formán kívüli játékosok, sérüléshullám, egyoldalú keret, erőtlenség, céltalanság, kollektív és globális erővesztés rossz edző választás. Mourinho a távozásával eddig sosem látott űrt hagyott maga után, amit egy személy talán nem is hagyhat egy klubnál. Ez a csapat a tavalyi paródiája és görbetükre. Benitez lába alól kicsúszott a talaj, ha látjuk magunk elött az idei szezont a hanyatlás most már a tendencia szintjére hízott és sehol egyetlen egy apró remény sugár ami a kiutat mutatná. Milan elleni rangadónál jobb méreckedés nem is jöhetett volna. Ez a Milan semmivel sem képvisel nagyobb játékerőt mint tavaly, mégis különösebb megerőltetés nélkül győzte le azt a csapatot amellyel potom fél évvel ezelött még nem tartozott egy kategóriába. Ezt nehéz megmagyarázni kivéve ha Benitezt felelősség alá akarjunk vonni. Miért ne akarnánk? Az Inter jelenlegi keretéről 10 edzőből 9 csak álmodik. Óriási és fárasztó szezont futott a csapat tavaly, de a Barcelona jóvoltából láttunk már ilyet a közelmúltban az eddigi kisebb összeomlás ott mégis elmaradt.
Novemberre nem szétesni szokás hanem megtalálni az utat, most ez nagyon nincs így. Egyre inkább élek a gyanúperrel, hogy Mourinho munkája eddig tartott ki Benitez-é kezd felszínre tőrni. Mourinho is csinált ostobaságokat a 4-3-3 legalább akkora badarság volt mint most ez a feltolt védekezés amit Benitez erőltet. Pazar, hogy nem veszi észre, hogy a kimondodtan öreg és lassú védelem nem alkalmas arra, hogy versenyt fusson a félpályától a kapuig. Mourinho korrigált, ciki volt de muszáj is. Benitez nem cselekszik, a hónapok óta füstölgő, csikorgó, haldokló rendszere mellett kitart plusz látványosan nem találja a játékosok helyét, feladát és Ők viszont. Egy jó edző attól az, hogy sok mindenre képes reagálni. Benitez semmire. Nem akarja vagy nem tudja észrevenni az elképzeléseiben tátongó lyukakat. Az, hogy a védelme lendületből (indításokból) símán verhető és a koncepciójával csak egy óriási tumultust csinál az ellen kapuja elött, saját feladatát megnehezítve ezzel, mert Itáliában máshoz sem értenek a kis- és középcsapatok mint a tömörüléshez. Benitezt az mentené meg a totális lebőgéstől, ha nagyon hirtelen kitalálna valami mást és azt pillanatok alatt müködőképesre csiszolja. A szurkolók körében már elvesztette a hitelét, ha a játékosok között is elkezdődik ez akkor akár már most össze is pakolhat. Jelenállásban ez egyáltalán nem egy elképzelhetetlen dolog.
A meccsről annyit, hogy klasszis hülyeség a legöregebb, már évek óta perifériára szorult, legutolsó számú hátvédedet pusztán a testalkata miatt ráállítani az ellenfél egyetlen igazán veszélyes emberére. Nem is kellett sok idő, hogy ez realizálódjon, Materazzi a negyedik percben fel is rúgta Ibrahimovicot aki meg is szerezte a vezetést. Láss csodát az újoncokkal szemben is gólimpontens Inter nem tudott gólt lőni a lassan mindent feladó a végén már csak a védekezésre koncentráló Milan ellen. 2008. Március. 23. Ekkor vesztett utoljára hazai bajnokit a csapat, Mourinho egyszer sem 2 év alatt. Benitez a hatodikat már le is adta, nem mintha ezelött sok híja lett volna.
Egyértelműen hullámvölgybe került a csapat most már a BL-meccsek is más fénytörésbe kerültek. A Twente elleni meccs a sima hazai kategóriából az egyik legnyomasztóbb erőprobává minősült.