Eredetileg egy „egybeposztot” akartunk az Udinese és a Roma meccsek elé, de utóbbi valahogy annyival rangadószerűbben néz most ki, mint bármi az elmúlt években, hogy úgy éreztem, saját írást érdemel a találkozó. Tradicionális értelemben nem derby ugyan, de nekem, és sokaknak a 2000-es évek második felének Intere adta a legtöbbet, ami a legemlékezetesebb meccseit akkortájt a Romával játszotta.
Érdekes utat jár be a Roma, utoljára ugyebár 2001-ben lettek bajnokok. A bevezetőben említett érában az Inter valahogy mindig lelegelte előttük a mezőt, persze kár lenne az elvitt Coppa Italia címeket lefitymálni, hiszen elég erős mezőnyben vitte el őket a farkasfalka 2007-ben és 2008-ban is. De, hiába játszottak kiváló futballisták remek focit főleg Spalletti alatt, a bajnoki cím ekkortájt nem jöhetett össze. Fájó mód a Juventus egyeduralmát sem tudták megszakítani, pedig a borzalmas időszakot élő milánóiak hiányában gyakran ők jártak hozzá a legközelebb. Volt ott Salah, Dzeko, Nainggolan, Maicon, Rüdiger, Strootman, Pjanic, Mhitarján, meg jó pár második hely.
Fonseca és Mourinho kinevezésének környékén a Roma egyszerűen tévútra került, már-már hozzászoktunk, hogy egy stabil 5-7. helyezett csapat lettek, akik ráadásul kénytelenek voltak olyan támadókat a soruk között tudni, mint Lukaku, Tammy Abraham, vagy Belotti. Érdekes módon Ranieri sokadik újrakinevezésénél kezdett el valami pislákolni a csapat háza táján, akit Gasperini követett 2025-ben, ez valami fura kooperáció volt még Ranierivel, akivel jól össze is kaptak. Viszont Gasp focijához leginkább idő kell, nem pedig Ranieri: egy ideig némileg identitását vesztve, de korrekt eredményekkel zötyögtek előre, télre pedig a szakember megkapta a hiányzó láncszemet: egy éppen földbe állt karrierjét újraéleszteni vágyó csatár, Donyell Malen csatlakozott a kerethez, a csapat játéka pedig elkezdett összeállni. Kihasználva az ellenfelek balfaszságát, Gasp végül bevitte a farkasokat a BL-be, és idén augusztusban már egy elképzelései szerint formált kerettel indulhatott neki a bajnokságnak.
Itt tartunk most. A Serie A első fordulójában megkaptuk a legjobb Atalantát bordó mezben, és talán még annál is többet: a Roma úgy direkt, hogy közben nem naív, sokat vállal, sokat lő, de nem engedi érvényesülni az ellenfeleket. Najó, intő jelnek ott az eddigi egyetlen BL meccs a Fenerbahce ellen, az szarul nézett ki. De egyértelmű, hogy az Inter mellett az ő focijuk tart a legelőrébb:
- Malen gólkirályjelöltté avanzsált, tavaly igazából fél év alatt sem járt tőle olyan messze
- Dybala élvezi a holland társaságát, és ha egészséges tudna maradni, lehetne egy kiemelkedő szezonja
- Soulé, Wesley jók, Konéra hiába csorgatjuk a nyálunk, nem kellett „eladniuk az FFP-nek” idén, és még Cristantéba is élet költözött.
Szóval, ezt a mait én mindenki előzetes engedelmével egy ki-ki meccsnek nyilvánítom. Abban nem vagyok biztos, hogy az ellenfél hosszú távon is ott tud maradni a tabella tetején, hiszen hosszú évek után először a BL-ben is helyt kell állniuk. De ma tehetnek egy fontos lépést egy nagyon jó szezon irányába.
Főleg, mivel az Inter bár hengerel támadásban, a védekezés még nem állt össze. Nagyon erősen gondolkodhatnak Chivuék a siker receptjén, mi meg azon, hogy egy csupa védekező ex-játékosból álló stáb hogy nem tudja stabilizálni ezt a csapatrészt. De őszintén, a kulcs itt az, hogy az Internek nem a védelme rossz, az éppenséggel elég stabilnak tűnik a meccsek 95%-án. Na de a védekezés egyénenként, az mi? Majdnem mindenkitől láttunk már valami nagy hülyeséget az elmúlt fordulókban, de míg Bisseck az összeset a Real meccsre csoportosította, addig Akanji alkalmanként egyszer lep meg mindenkit azzal, hogy egy kimondottan jó VB után mennyire maga alá került mentálisan.
A másik gond, hogy ezt a csapatrészt a vezetőség lyukasan hagyta sajnos. Vagyis a profilokat nem úgy válogatta össze, hogy kiegészítsék egymást. Avagy még pontosabban, úgy voltak vele, hogy Stones majd megoldja a közepét, holott Stonesnál ez lesz sajnos a tendencia: 2-3 forduló a pályán, 2-3 forduló a dokiknál, jó esetben. Mögötte a korábban említett Akanji, bár nem az a kimondott CCB, az egész tavalyi szezont lehozta itt magas szinten, de ha ő nincs megfelelő formában, mögötte senki nem marad. Bisseck és Bastoni egész karrierjüket a védő trió valamelyik szélén töltötték, Pavard és Augusto pedig szélső bekkekből avanzsáltak belső védőkké, a felépítésük alapján sem középen a helyük.
A probléma tehát félig a rendszerben, félig az egyéni formákban rejlik, azt semmiképp nem mondanánk viszont, hogy megoldhatatlan. Ha viszont házilag nem sikerül megoldást találni, megeshet, hogy januárban a pénztárcához kell majd nyúlni. Emellett ott a kérdőjel J. Martínez neve mellett is, már ami a teljesítményét illeti – viszont így is gratulálnunk kell neki első válogatott behívásához, akárcsak Dioufnak, de Bissecknek is örülünk, aki a kihagyott VB után most megkapja a lehetőséget.
Sérültekből most sajnos nincs hiány. Dimarco felépült, de Spence továbbra is csak dolgozik a formáján, ő, az említett Stones, és Calhanoglu is csak a válogatott szünet után térhetnek vissza. A középpálya mindenesetre elég mély, pont azért, hogy a török hiányát valahogy áthidaljuk. Ma a Barella-Zielinski-Jones trióban lát erre lehetőséget Chivu, akik amennyiben azt hozzák, mint az előzőekben, egy komoly nyerési pontot jelenthet a kp., még Calha nélkül is.
Az Inter-Roma meccs hivatalosan nem derby, nincs külön neve, nincs különösebb rivalizálás a szurkolók között sem. Van viszont rengeteg emlékünk arról, ahogy 22 elit futballista címekért csap össze, nem egyszer felejthetetlen meccseken, „nemderbiken”. A ma este pedig megint ezt az élményt hozhatja el. Győzzön a jobb!
Várható kezdő:
Martínez; Bisseck, Akanji, Bastoni; Diouf, Barella, Zielinski, Jones, Dimarco; Thuram, Lautaro.
Hol: Match 4
Mikor: 18.00
Forza Inter!