Idén nyáron négy olyan játékos is távozik az Inter keretéből, akik – ha az utolsó szezonjukban már nem is, de korábban – megkerülhetetlen arcai voltak a kezdőnek, számos emlékezetes pillanatot okozva nekünk. Mindannyian kapnak majd búcsúposztot; nekem az a hálás feladat jutott, hogy Sommertől és Acerbitől köszönjek el.
Júlio César bohókás és harsány stílusa után nagyon nehezen tudtam megszokni Handanovics rideg és mindig nyugodt természetét, de az utolsó éveire – pont, amikor elkezdett visszaesni a teljesítménye – a szívemhez nőtt. Az ő helyét egy évig átvevő Onana egy nagyon fancy igazolás volt; ingyen érkezett, nem sokkal egy hosszabb eltiltás után, arroganciája mellett a lábbal való játéka volt igazán kiemelkedő. A Bl-döntőbe jutás nagy részben volt neki köszönhető, a Manchester United pedig jó pénzért le is csapott rá (hogy azóta mi lett vele, azt inkább hagyjuk). 2023 nyarán szükség volt tehát egy kezdőkapusra. A hírek szerint Marottáék sokáig nem tudták, mitévők legyenek és nem más, mint Gigi Buffon ajánlotta figyelmükbe Yann Sommert.
A svájci halóőr a Baselben robbant be a köztudatba, le is csapott rá a Bundesliga élvonalában szereplő Mönchengladbach. Németországban hosszú évekig volt az elsőosztály második-harmadik legjobb kapusa Neuer mögött, Gulácsival nagyjából egy szinten. 2020 tavaszán a Bajnokok ligája kvalifikáció is összejött a Gladbach-nak, az őszi csoportkörben pedig az Intert megelőzve sikerült elérniük a továbbjutást érő második helyet. Sommer legemlékezetesebb meccse azonban vitathatatlanul az volt a Borussiában, mikor egy meccsen több, mint tíz védést is bemutatva tört borsot a Bayern München támadóinak orra alá.
Sommer a válogatottban is alapembernek számított; a 2021-es Eb-n kivédte Mbappé tizenegyesét a büntetőpárbajban, ezzel hozzásegítve Svájcot a továbbjutáshoz. Az olasz futball szerelmesei számára azonban sokkal jobban megmaradt, hogy az ezt követő vb-selejtezőkön Jorginho két próbálkozásból egyszer sem tudott neki tizenegyesből betalálni.
Az olaszok karmestere fölé rúgta az egyik lövését, a másikat viszont Sommer védte. Jorginho szokásos szökkenésénél Sommer elindította a mozgását az egyik irányba, tudva, hogy Jorginho arra vár, hogy elmozduljon. A trükk bejött, az olasz középpályás a másik oldalra próbálta elgurítani a labdát, a kapus viszont résen volt és kivédte a lövést. Nem véletlenül kiabálta tehát Sommer Jorginhónak, hogy „I know you!” (ismerlek).
2023 telén Neuer balesetet szenvedett, így a Bayern fél szezonra kölcsönvette a svájci kapust. Sommer nem tudta azt az emberfeletti teljesítményt hozni, mint amihez a bajorok hozzászoktak, de az elvárt bajnoki cím – ha nyögvenyelősen is, de – meglett. Neuer felépülése után a Bayern már nem tartott igényt Sommerre, aki így aprópénzért az Interhez került.
Első szezonját szinte hiba nélkül hozta le. A csapat utcahosszal nyerte a bajnokságot az ezüstérmes Milan előtt és ebben Sommer higgadtságának és megbízhatóságának is vaskos szerepe volt. A 2024-2025-ös idényt viszont már nem úgy kezdte, ahogy azt elvártuk tőle; rögtön egy potyával indított Genovában, aminek pontvesztés lett az eredménye. Később aztán feljavult; ugyan a bajnokságban akadtak még bakijai, a Bl-ben abszolút ikonikus teljesítményt pakolt le az asztalra, különösen a Barcelona elleni elődöntőben. Mindezt úgy, hogy a két meccsen hat gólt is kapott, de ez lehetett volna a duplája is, ha nem ő áll a kapuban. A túloldalon az a Szczesny ,,védett”, akit a nyugdíjból reaktiváltak a katalánok és aki viszont szinte minden kapura tartó kísérletből gólt kapott. Mondhatjuk, hogy a két hálóőr közti különbség döntött a mi javunkra és eredményezte a döntőbe jutást. A fináléra mindenki emlékszik, de azt meg kell jegyeznünk, hogy a PSG videóelemzői elvégezték a házifeladatukat. Míg a Barca elleni párharcon többször is láthattuk, ahogy Sommer alacsonyabb termete ellenére is odaér a hosszú oldalra tartó lövésekre, addig a párizsiak könyörtelenül bombázták a rövidet, melynek meg is lett az eredménye.
Tulajdonképpen ez volt Sommer ,,utolsó tánca”. A klub valószínűleg azért tartotta meg a 2025-2026-os idényre, mert az átigazolásokban látott ügyintézési gördülékenység hiányában megfelelő utódról sem tudtak volna gondoskodni. Sommer többet játszott, mint kellett volna, számtalan hibával. Elismerés illeti a csapatot, amiért valódi kapusteljesítmény nélkül is ilyen simán behúzta a Scudettót. Sommert pedig az utolsó, gyenge szezonját is figyelembe véve megszerettük és örömmel emlékszünk majd vissza a két bajnoki címre, egy-egy kupára és szuperkupára, valamint a Bl-döntőbe jutásra, amit vele a fedélzeten ért el a legénység.
Most pedig jöjjön a személyes kedvencem, Francesco Acerbi búcsúztatója. Emberünk történetét mindenki ismeri; Nesta utódnak akarta a Milan, de bohém életvitele miatt nem lehetett rá számítani. Daganatos megbetegedése után sokan számítottak arra, hogy a pályán sem látjuk majd többet. Ő azonban visszajött; előbb a Sassuolóban nyújtott évről-évre kitűnő teljesítményt, majd de Vrij távozása után a Lazióhoz került.
Inzaghi háromvédős rendszere tökéletesen illett hozzá és a fukar tulajdonos és ezáltal a korlátolt lehetőségek ellenére is nyerni tudtak három trófeát, valamint a Bl-ben is elmentek a nyolcaddöntőig. Inzaghi távozása után Sarri lett az edzője, akinél visszatért a négyvédős rendszer, ezáltal pedig Acerbi teljesítménye is visszább esett – gondoljunk csak a Milan elleni hazai meccsükre 2022-ben, mikor már ő is csak röhögni tudott saját és csapattársai bénázásán. 2022 nyarán aztán Inzaghi kérésére leigazolta őt az Inter.
Egészen addig a Skriniar, de Vrij, Bastoni hármas volt a sztenderd, azonban Inzaghi akart valakit, akit ismer és akit adott esetben be tud tenni de Vrij helyett, akivel ugyan korrekt munkakapcsolata volt, de valószínűleg mégsem rajongott érte különösebben a 2018-as, Laziótól való távozása miatt. Teltek a hetek, hónapok és ugyan a holland egyáltalán nem volt rossz, kiderült, hogy Acerbivel még jobban működik a védelem.
A milliméter pontosságú hosszú indítások ugyan nem jöttek tőle úgy, mint de Vrij-től, de a védekezése egészen fenomális volt. Láthattuk, hogy szinte bárki jöhetett vele szembe; Haaland, Osimhen, Kane – hogy csak a legjobbakat említsük -, egyszerűen nem lehetett zavarba hozni. Legyen szó akár megelőző, vagy sima szerelésekről, blokkokról, önfeláldozó mentésekről vagy sunyi, a játékvezetők által még elnézett faultokról, Acerbi mindegyikben hatalmas király volt.
Ezek mellett pedig az ellenfél kapuját is többször bevette, ezek közül a második legemlékezetesebb a Milan elleni fejese 2024-ben, amely meccs végén az Inter hivatalosan is bajnok lett. Egy évvel később pedig jött az abszolút felejthetetlen találata a Barcelona ellen a 90. perc után, mikor a saját tizenhatosától felrobogva érkezett Dumfries centerezésére és talált a gyengébbik (jobb) lábával a hálóba. Acerbit a támadásépítések során amolyan csaliként használta Inzaghi; annak ellenére, hogy egy nem különösebben technikás játékosról beszélünk, sokszor fellépett a középpályára, ezzel magára vonva legalább egy védőjátékos figyelmét, ezzel lehetőséget adva Calhanoglunak vagy Barellának a játék szervezésére.
Életkora, vagy éppen a sérülései miatt persze gyakran kellett pihentetni Acerbit; ilyenkor de Vrij rendszeresen szállt be helyette magas szinten, sokakat meggyőzve arról, hogy több játéklehetőséget érdemelne. Mikor azonban olasz posztriválisa visszatért, egyértelművé vált, hogy ő még de Vrij-nél is egy polccal feljebb van. Acerbi 2022-től egészen 2025-ig az Inter legjobb védője volt – igen, én Bastoninál is többre tartom az ő munkásságát.
Az idei évadra aztán már úgy járt, mint Sommer. Többnyire a szezon első felében játszott jóval többet, mint kellett volna és több meccs is elment az addig jól leplezett, de idén már kiütköző lassúságán. A mélypont egyértelműen a Bodo elleni kieséskor jött el számára, ahol hosszabb kihagyás után kellett volna kezdőként alkotnia valamit, de csúfos vereség lett a vége. Chivu azért szerencsére időben kapcsolt, és még ősszel a kispadra ültette a rutinos védőt, így Sommerhez hasonlóan őt is sikerült bajnoki címmél és kupagyőzelemmel búcsúztatni. Az utóbbi évek Inter játékosai közül számomra a legnagyobb istenség, Acerbi utolsó mérkőzése a Verona elleni, hazai 1-1 volt, olasz bajnokként. Grazie per tutto!