Tönkretették a csúcson lévő Juventust. Tudatos ármánykodás, összeesküvés az Inter részéről. Tulajdonképpen nem is Moggi, hanem Giacinto Facchetti az igazi bűnös. Túlzott, elkapkodott ítélet született, hogy kicsinálják a legjobb olasz csapatot. Lehet, hogy a Juventus sem játszott tiszta lapokkal, de tulajdonképpen az Inter volt a főkolompos. Kereken húsz év telt el a Calciopoli óta, de ismét beszélnünk kell róla. Jobb, ha felkészülsz: ez hosszú lesz és fájdalmas.
Jelen írás szerzője Csiki Roland, tiszteletbeli Nerazzurri blog szerkesztő és a Grande Inter 2.0 című könyv írója.
Május első heteiben az olasz sportsajtó Gianluca Rocchi nevétől volt hangos. Az utóbbi napokban ugyan csend honol, ne legyen kétségünk afelől, hogy még fogunk hallani erről az egyelőre eléggé homályos és ellentmondásos történetről. Rocchi tényleg összejátszott az Interrel? Ha a klub valóban beleszólt a bíróküldésbe, az rendszerszíntű manipulálás volt-e, tudatos, szervezett játszma a bíróküldésért felelős vezető és a klub között, vagy sem? Rocchi és mások miért szóltak bele több esetben kívülről a VAR működésébe, egy esetben állítólag pont az Inter ellenében? Sok kérdés, kevés válasz.
A Rocchi-féle ügy azonban jóval túlmutat önmagán, nem csupán arról van szó, hogy a morálisan és szakmailag is totális mélyponton lévő olasz labdarúgásnak egy újabb gyomrost kell elviselnie. Két évtizedes sérelmek, sebek tépődnek fel.
2006 óta az olasz labdarúgás szerelmesei rengeteg dolgot élhettek át. A válogatott világbajnok lett, Fabio Cannavaro ugyanabban az évben pedig aranylabdás. Előbb a Milan, majd három évvel később az Inter nyerte meg a Bajnokok Ligáját, sőt utóbbi történelmet írt, triplázott. Olyan legendák hagyták abba azóta a játékot, mint Javier Zanetti, Paolo Maldini, Francesco Totti, Alessandro Del Piero. Megéltük, hogy miközben a Juventus sorban nyeri a bajnokságokat, az Interben Jonathan és Nagatomo adja a szélességet, a Milanban meg Juraj Kucka a legjobb középpályás, úgy, hogy ez idő alatt a két klubot mindenféle jöttment szingapúri meg kínai semmizte ki. És azt elhitted volna 2006-ban, hogy eljön a nap, amikor egy Juventus-legendával a kispadon lesz bajnok előbb az Inter, majd a Napoli? A válogatott meg ugyan nyer egy Eb-t a Wembley-ben, de sorozatban háromszor marad le a világbajnokságról. Időközben a szemünk láttára lett nagycsapat, sőt európai kupagyőztes az Atalanta, az Inter két BL-döntőt veszít, Torinóban meg örülnek, ha megvan a top négy – nem is lett meg.
Egyetlen biztos pont maradt számunkra, az olasz futball szerelmeseinek: a Calciopoli. Történhetett akármi, nyerhette a bajnokságot akármelyik csapat, tévedhetett a bíró akárki kárára vagy javára, a 2000-es évek máig kísértenek minket.
A Calciopoli 20 évvel később is megkerülhetetlen téma.A Juventus szurkolói több mint két évtizede hordozzák magukban ezt a fájdalmat. Szeretett csapatuk neve 2006 óta egybeforrt a csalással, és ezt csak tetézte a plusvalenza-ügy, amely újfent előhozta a régi reflexeket az Öreg Hölgyet utálók körében – már megint a Juve, már megint a simli. Mindez ellen küzdenek a juventinók. Narratívát építenek. 2006 óta próbálják bizonyítani, hogy a csapatuktól elvett két bajnoki cím, illetve a kizárás rossz döntés volt, és az igazi bűnöst nemhogy nem kapták el, de még jutalmazták is.
Szerintük ugyanis a főkolompos 2006-ban nem a Juventus volt, hanem az ősi rivális Inter. De mi az igazság?
A Juventus tényleg szinte ártatlan lenne, és a Calciopoli valójában az Inter mesteri és ördögi terve volt, hogy végre valahára kicsinálhassa a sokkal sikeresebb ősi riválist? Miért kellett olyan gyorsan ítéletet hirdetni? Biztos, hogy egyes hangfelvételek csak évekkel később kerültek nyilvánosságra, amelyek az Interre nézve lehettek volna terhelőek? Ki az a Guido Rossi? Mi szerepel a Palazzi-jelentésben? Mi a helyzet a Facchetti-féle hangfelvételekkel?
Itt az ideje szembenézni a valósággal.
A kezdetek
- május 14.
Az olasz bajnokság utolsó fordulóját rendezik, a tét a Scudetto. A Milan csak akkor előzhet, ha nyer az AS Roma ellen és közben a Juventus nem szerez pontot a Reggina otthonában. Fabio Capello csapata végül egy unalmas meccsen, de 2-0-ra nyer Trezeguet és Del Piero góljaival, így története során 29. alkalommal hódítja el a bajnoki címet. A másodikként befutó Milan tulajdonosa, Silvio Berlusconi meglehetősen dühösen nyilatkozott a Roma elleni, végeredményben semmit sem érő győzelmet követően: „Elvárjuk, hogy visszaadják nekünk azt a két bajnoki címet, amely minket illet. Elegünk van abból, hogy igazságtalanságok érnek minket.”
A választásokat pártjával néhány héttel korábban elveszítő Berlusconi ekkor még nem gondolta, hogy hamarosan az ő csapata is bajban lehet.
Április 22-én a Gazzetta dello Sport 36. oldalán Ruggiero Palombo egy első olvasásra érdektelen cikket írt szokásos heti rovatában, amelyben általában az olasz futball vezetőit érintő belső viszályokról számolt be.
„Olaszország a lehallgatások országa. A bankszektor ezt jól tudja – elég megkérdezni Fazio-t, Consortét, Fioranit és mindazokat, akik az elmúlt hónapok különböző, kisebb-nagyobb hírhedt ügyeiben valamilyen módon érintettek voltak. Stefano Ricucci, a híres Lazio-szurkoló is tudja ezt, akit néhány rögzített telefonhívás miatt múlt kedd óta a római Regina Coeli börtönben tartanak fogva.
Egyelőre a sport kimaradt az ehhez hasonló kínos helyzetekből (…). De mi történne, ha esetleg a bajnokság befejeztével, a világbajnokság kezdete előtt előkerülne néhány terjedelmes dosszié, amelyek ilyen-olyan telefonbeszélgetéseket ismertetnek, és feltárják, hogy miképpen is működik az olasz futball. Nem egy évszázaddal ezelőtt, hanem mondjuk csak egy évvel korábban?”
szerk: Fazio, Consorte és Fiorani mind a 2000-es évek eleji olasz pénzügyi és banki botrányok kulcsszereplői voltak
A szurkolókat nem igazán rázta meg Palombo cikke, mindenkit a bajnokság véghajrája, köztük a hétvégi Juventus-Roma rangadó foglalkoztatott, no meg az, hogy a nyári vb-re valahogy épüljön fel Francesco Totti, aki még februárban szenvedett súlyos bokasérülést. Palombo írását jó eséllyel tíz Gazzetta olvasóból kilenc átlapozta.
Nem egészen két héttel később, május 4-én értelmet nyert Palombo sejtetése.
„Látod, én még mindig gondolok rád…”
Miután a Juventus a 2003-2004-es szezonban csupán a harmadik helyen fejezte be a bajnokságot, az akkori lebonyolítás miatt kénytelen volt selejtezőt játszani a Bajnokok Ligájában, méghozzá a svéd Djurgården ellen. Hazai pályán bár kettővel mentek a skandinávok, csak sikerült döntetlenre menteni az odavágót, majd a két héttel későbbi 4-1-es győzelem csoportkört ért az Öreg Hölgynek.
A párharc azonban nem a pályán történtek miatt vált később emlékezetessé.
Moggi: Milyen kibaszott bírót küldtetek nekünk?
Pairetto: Fandel az egyik legjobb.
Moggi: Tudom, de Miccoli gólja érvényes volt.
Pairetto: Nem, nem volt az.
Moggi: De, érvényes volt, érvényes volt!
Pairetto: Ő az egyik legjobb…
Moggi: Menjen és bassza meg magát. A visszavágón számítok rád.
Pairetto: Atyaég… Mamma mia… A visszavágónak már egy rendes meccsnek kell lennie.
Moggi: Nyerni fogunk.
Pairetto: Nem valami erős az ellenfél.
Moggi: Oké, de ha még egy ilyen történik, akkor nehéz dolgunk lesz, nemde? Értesz engem?
Ezt követően a beszélgetés a nyári felkészülési mérkőzésekre terelődött, de a felek gyorsan visszakanyarodtak a lényegi kérdésekhez.
Moggi: Messinában Consolót és Battagliát küldd nekem.
Pareitto: Ezt már el is intéztem.
Moggi: És akkor kit kapunk?
Pairetto: Consolót és Battagliát.
Moggi: Öhm, Cassarával?
Pairetto: Igen.
Moggi: És Livornóban, Rocchi?
Pairetto: Igen, Livornóban ő lesz.
Moggi: A Berlusconi-kupára pedig Pierot, kérlek?
Pareitto: Ezt még nem intéztük el.
Moggi: De később megoldjuk?
Pareitto: Oké, később ezt is elintézzük.
A párbeszéd 2004. augusztus 11-én hangzott el Luciano Moggi, a Juventus általános igazgatója, valamint Pierluigi Pairetto között. Utóbbi amellett, hogy a Serie A-ban, valamint Serie B-ben is a játékvezető-küldésért a felelt, az UEFA játékvezetői bizottságának is az alelnöke volt.
Ugyanakkor itt nem érdemes megállni.
Ha már nagy nehezen összejött a csoportkör, nyilvánvaló, hogy Mogginak továbbra is kulcskérdés, hogy ki lesz a játékvezető a mérkőzéseiken, kezdetnek mondjuk az Ajax elleni nyitányon Amszterdamban. Pairetto és Moggi ezt is megbeszélik.
Moggi: „Halló.”
Pairetto: „Szia, tudom, hogy te már teljesen megfeledkeztél rólam, de én nem.”
Moggi: „Na, mondjad…”
Pairetto: „Egy nagyon jó bírót jelöltem az amszterdami meccsre.”
Moggi: „Kit?”
Pairetto: „Meier-t.”
Moggi: „Remek!”
Pairetto: „Amúgy csak ezt akartam mondani. Látod, én még mindig gondolok rád, még ha te már nem is…”
Moggi: „Ne kezdj bele, majd meglátod, ha visszatérek, nem feledkeztem meg rólad.”
Egészen romantikus, nemde?
Az alábbi mondat pedig Pairetto szájából hangzik el, amikor a Juventus-Sampdoria bajnokira kijelölt Paolo Dondarinivel beszélget:
„Tudod, hogy mit kell tenned. Ügyelj rá, hogy mindent láss. Azt is, ami nincs ott…”
A kíváncsi olvasó további hangfelvételek angol nyelvű leiratát is elolvashatja az alábbi linken: Calciopoli Scandal 2006 (Archive): The Wiretaps (Part 1). A főszerepben: Antonio Giraudo, a Juventus vezérigazgatója, Innocenzo Mazzini, a FIGC alelnöke, valamint ki más, Luciano Moggi.
Kirobbant a Calciopoli.
Az összeomlás napjai
A FIGC már két nappal a Gazzetta cikke előtt bejelentette, hogy vizsgálatot indít akkor még meg nem nevezett sportvezetőkkel szemben egy lehallgatásos botrány kapcsán. Május 6-án a nápolyi ügyészség gyanúsítottként nyilvántartásba veszi Luciano Moggit, a fiát, Alessandrót, valamint az általuk vezetett ügynökség, a GEA World vezetőségét. Két nap múlva a FIGC elnöke, Franco Carraro benyújtja a lemondását, helyét az addigi helyettese Giancarlo Abete vette át, de tíz nappal később már Guido Rossi vezeti a szövetséget.
Május 10-én kiderül, hogy a Juventusszal együtt összesen kilenc Serie -A, illetve Serie B-s csapat érintett a botrányban.
11-e talán a legtragikusabb nap az Öreg Hölgy rajongói számára. Ezen a napon Buffon, Iuliano, Maresca, Chimenti neve egy, a Calciopolitól független fogadási botrányban merül fel. A Juventus kapusa nem tagadta, hogy fogadott, azt viszont kategorikusan cáfolta, hogy a saját csapata mérkőzéseire rakott volna fel pénzt. A Juventus vezetősége még aznap egy rövid, tömör közleményben bejelenti a lemondását. Ha mindez nem lenne elég, a botrány kirobbanása óta először és utoljára Massimo De Santis személyében egy aktív játékvezető neve is felmerül azon személyek között, akik összejátszhattak Moggiékkal.
Május 12-én már 41 gyanúsítottról, 19 mérkőzésről (Serie A és Serie B együtt), valamint a Fiorentina, a Milan és a Lazio érintettségéről írtak a lapok. Közben egy olyan hír is napvilágot látott, hogy Luciano Moggit és Giraudót azért is vizsgálják, mert 2004 novemberében a Juventus Regginában elszenvedett 2-1-s vereségét követően az öltözőbe zárta a mérkőzést fújó Paparestát.
Gianluca Paparesta
Az ősbűn
De egyáltalán miért hallgatták le Luciano Moggit, Giraudót, valamint a játékvezetői küldöttség vezetőit?
A Juventus ellen már eleve folyt egy nyomozás Moggi ügynöksége, valamint a 90-es években elhíresült doppingügy miatt. Az ügy még 1998-ban robbant ki, amikor Zdeněk Zeman még az AS Roma vezetőedzőjeként egy magazinnak adott interjújában a Juventust, illetve annak több játékosát, köztük Del Pierót, Zidane-t, Roberto Baggiót és Gianluca Viallit is tiltott szerek használatával vádolta meg. Az elhíresült interjút követően egy torinói ügyész, Raffaele Guariniello vizsgálatot indított, a feltárt bizonyítékok pedig egészen döbbenetesek voltak. (The drug scandal that blackens the name of Juve’s team of the Nineties | The Independent | The Independent)
Ezzel egy elég hosszú nyomozás és eljárás vette kezdetét, amelynek főszereplője a Juventus csapatorvosa, Riccardo Agricola volt, aki a vádak, vagy inkább pletykák szerint a kor legnépszerűbb teljesítményfokozójával, az EPO-val doppingolta a játékosokat. 2002 októberében a nyomozók egy razzia során a Juventus raktárában 281-féle orvosi készítményt találtak, amelyből legalább öt tiltott gyulladáscsökkentő volt, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy EPO-t nem találtak. Guariniellót így is sokkolta, amit tapasztalt, az ügybe bevont egyik orvosi szakértő, Gianmartino Benzi szerint a torinóiak felszereltsége egy kisebb kórházéra emlékeztette.
2004 májusában Raffaele Guariniello Antonio Giraudóra két év egy hónap, míg Riccardo Agricolára három év két hónap börtönt javasolt. Giraudo már ekkor azt mondta, hogy biztos a felmentésükben, őt végül első fokon minden vádpont alól felmentették, ám Agricola nem úszta meg, 22 hónap börtönbüntetést kapott, míg Giovanni Rossano gyógyszerész vádalkut kötött, így az öt hónapos szabadságvesztését 5000 eurós pénzbírságra módosították. (Juve doctor guilty of doping | Football | The Guardian)
Főszereplőink, Giraudo és Agricola
Még az is felmerült, hogy a Juventus elveszíti az összes, 1994-1998 között elnyert trófeáját. Az Olasz Nemzeti Olimpiai Bizottság a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordult szakmai-jogi véleményért, ám a szerv arra a véleményre jutott, hogy az eset miatt nem lehet megfosztani a csapatot az elért eredményeiktől. A vizsgált időszakban három bajnoki címet és egy olasz kupát nyert a torinói gárda, valamint sorozatban három Bajnokok Ligája döntőbe jutott, igaz, azokból csak egyet sikerült behúzni, 1996-ban az Ajax ellen.
A hollandok játékosai mai napig állítják, hogy már a döntőben érezték, valami nincs rendben. George Finidi, az Ajax szélsője egy 2013-as dokumentumfilmben arról beszélt, hogy az intenzitás, amellyel a Juventus játszott azon a meccsen meglepő volt. „Normális esetben ebben a tempóban 20 percig lehet játszani maximum. De ha valaki 90 vagy 120 percig képes így futballozni, az nem normális.”
Végül 2005 decemberében másodfokon Agricolát is felmentette a torinói bíróság. ( Juventus doctor wins doping appeal | UEFA Champions League 2005/06 | UEFA.com) A legfelsőbb bíróság 2007-ben helybenhagyta a felmentést az EPO-val kapcsolatos vádakat illetően, amely sohasem nyert bizonyítást, ugyanakkor részben hibásnak találta a másodfokú ítéletet a többi tiltott szer ügyében, ezért új eljárást rendelt el ezek tisztázására. Az új eljárás végül sohasem indult el, mégpedig elévülés miatt. Az a fránya elévülés.
A 2005-ös felmentést követően Giraudo a következőket mondta: „Végül igazságot szolgáltattak. Ez egy nagyszerű nap a számunkra, boldog vagyok. Sosem veszítettük el a reményt, tudtuk, hogy ártatlanok vagyunk.”
Giraudo tudta.
Azt viszont nem, hogy a doppingbotrány körüli nyomozás során Guariniello már olyan hangfelvételek birtokába jutott, amelyek súlyos sportetikai kérdéseket vetettek fel Moggiék működésével kapcsolatban. A lehallgatási jegyzőkönyveket a torinói ügyészség továbbította a FIGC-nek, ám annak vezetése gyakorlatilag semmit sem csinált velük. A római ügyészek viszont megkapták ezeket az anyagokat, akik a GEA World után nyomoztak piaci monopólium miatt, valamint mert több játékosra is nyomást helyeztek, hogy velük szerződjenek.
Ezzel párhuzamosan két maffiaellenes ügyekre szakosodott nápolyi ügyész, Giuseppe Narducci valamint Filippo Beatrice offside kódnéven folytatott egy nyomozást, amely a valódi gyújtózsinórja volt a Calcipolinak. A nápolyi hatóságok eredetileg nem is a Juventusra, Moggira, illetve a bíróküldés vezetőire fókuszáltak, hanem néhány játékosra, akiket a nápolyi maffia beszervezhetett, hogy fogadási csalásban vegyenek részt. Narducci és Beatrice figyelme a nyomozás során fokozatosan terelődött Moggi irányába a saját lehallgatási anyagaik által, majd később már a Guariniello-féle dokumentumokhoz is hozzá fértek, amelyekre valamilyen okból kifolyólag a FIGC nem volt kiváncsi.
Innen már nem volt menekvés.
A következő részben részletesebben bemutatom Luciano Moggit életútját, a GEA World világát, szó esik 300 SIM-kártyáról, egy egészen szürreális tévéműsorról, majd a harmadik, záró írásban Guido Rossiról, Giacinto Facchettiról és az Inter érintettségéről, valamint arról a bizonyos Palazzi-jelentésről is szó lesz.