Véget ért egy újabb szezon, mi pedig annak rendje és módja szerint, meccsről-meccsre osztogattuk az osztályzatokat a keret tagjainak. Eljött tehát az év végi összesítés ideje, mikor átlagoljuk a játékosok pontszámait, és ennek megfelelően sorrendet állítunk köztük.
Idén 27 játékos vesz részt a végső összesítésben, akiket négy részre bontunk, az első rész a negyedik szintet, tehát a leggyengébben teljesítőket, vagy a pályára nem igazán kerülőket fogja bemutatni. Előre bocsájtanám, nem mindenki volt kifejezetten rossz ebben a kategóriában, sőt, és nem is minden olvasó fog mindennel egyetérteni, de legalább lesz min vitázni. Vágjunk bele!
27. Raffaele Di Gennaro: átlag: – //0 meccs, 0 perc//
A harmadik számú kapus csak bubóspestis, vagy fordulókkal korábban megnyert bajnoki cím esetén kerül pályára nálunk, idén egyikhez sem volt szerencsénk. Ugorjunk!
26. Tomás Palacios: átlag: – // 2 meccs, 10 perc//
22 éves hórihorgas ballában középső védő, nagyjából látjátok, kinek az utódját kereshették benne a játékosfigyelők. Az a két beállása egyáltalán nem volt rossz, bár közel sem kiélezett helyzetekben történt. Logikus lépés volt Monzába küldeni őt kölcsönbe, ahol azonban pár meccs után kiszorult a kezdőből. Kis kockázat, kis bukás valószínűleg, bár talán még ne írjuk le teljesen.
25. Davide Frattesi: átlag: 5.64 // 47 meccs, 1986 perc, 7 gól, 2 gólpassz//
Oké, itt az első szignifikáns mennyiségű játékpercekkel rendelkező játékos, és a legnehezebb kérdés is egyben. Frattesi átlagai alapján a keret legrosszabbja, miközben gólok terén remek szezont hozott ‘CSERE’ középső középpályásként, és két gólja is továbbjutást ért a BL egyenes kieséses szakaszában. Hogy mindemellett mennyire tudott játékával az Inter szerves részévé válni, nos, semennyire. Sőt, borzasztóan nézett ki, nem csak azért, mert semennyire nem tudja azt játszani vele az Inter, amit Barellával vagy Mhitarjánnal, hanem azért is, mert ő maga a legtöbb meccsen rettenetesen teljesített még a saját képességeihez képest is. A jövőjét valószínűleg már ő maga is egy más mezben képzeli el, bár a mostanra biztossá vált edzőváltás még akár fordulatot jelenthet a sztoriban.
Mondjuk a legátélhetőbb gólörömök díját mindenképp neki kell, hogy adjuk idén is
24. Joaquin Correa: 5.69 // 22 meccs, 843 perc, 2 gól, 4 gólpassz//
Marseille-i kölcsönszezonja után nem hittük volna, hogy van számára visszaút, ám mivel nem sikerült rásózni senkire, Tucu a keret része maradt. Messze nem ő a legnagyobb csalódás a szezonban, ám a cameoi nagy részén nem igazán csinált semmit. Egy-két igazán jó meccse mégis akadt, kanadai pontjait ezeken szerezte, amik megmentik az osztályzatát a teljes csődtől. A BL-be be sem neveztük tavaszra, és hát mostanra az ő távozása teljesen biztossá vált, nem fog hiányozni egy percig se. Legfeljebb a BBQ know-how-t kell valahogy átmentenie a csapattársak számára.
Correa skills and highlights compilation 2021-2025
23. Tajon Buchanan: 5.75 //7 meccs, 163 perc//
Sajnos az a pár meccs, amin láttuk őt, rávilágított, hogy nem Inter-szintű futballista, ezen kívül más bajunk persze nem volt vele. A Villarealban eljátszogatott, rúgott gólt a Barcelonának, de arról nem igazán tudunk semmit, hogy megveszik-e őt, vagy visszaküldik Milánóba. Kis kockázatú, de nyereséget aligha jelentő vétel volt ő, mint a fentebb említett Palacios, a helyére igazolt Zalewski azonban év végére nagyjából mindenkit meggyőzött, hogy sokkal inkább a csapatban a helye.
22. Mehdi Taremi: 5.80 //43 meccs, 1887 perc, 3 gól, 9 gólpassz//
Talán a szezon legnagyobb csalódása, mindamellett, hogy 12 gólból vállalt szerepet. Bizonyos szintű kockázatot mindenképp jelentett, hogy relatíve idősen, egy amúgy nem túl jó szezon után érkezik meg a portugál ligából a Serie A-ba, és hát ez be is jött. Sokkal komolyabb jelenlétre számítottunk tőle, és sokkal több gólra, nem győzzük hangsúlyozni, hogy a jó cserecsatárok hiánya mennyire óriási szerepet játszott a szezonvégi szétesésben. Taremi közben maga is szétesett, hiszen a felkészülés alatt bőven mutatott életjeleket, és az első pár hónapban az elmaradó gólok ellenére még láttunk benne fantáziát, tavaszra azonban egy nagy semmivé foszlott minden remény vele kapcsolatban. A legszégyenlősebb Inter csatár, akit valaha is láttam focizni, szinte egyáltalán nem volt gólra törő a játéka, a gólpasszok elől is inkább bújkált, mintsem mutatta volna magát. Őszintén reméljük, hogy nem hülyítjük egymást tovább.
21. Marko Arnautovic: 6 // 28 meccs, 908 perc, 7 gól, 2 gólpassz//
A hatos osztályzat már koránt sem rossz a Nerazzurri blog szigorú standardjei mellett. Mindazonáltal muszáj leszögezni, hogy a pontjait a szezon derekán tornázta fel, amikor pár meccsen húzóemberré tudott válni Martínez/Thuram hiányában, és szép megmozdulásokkal a támadások építéséből és befejezéséből is kivette a részét, jellemzően nem a legkomolyabb ellenfelek ellen. Aztán jön a többi meccs, amin teljesen kuka volt, ezeken pedig valószínűleg a Brandenburgi kapuba sem tudott volna gólt lőni öt méter távolságból. Igazából egy vicc, hogy egy triplázást komoly célként megfogalmazó Interben ő akár csak ekkora szerepet kaphatott. Tőle is búcsúzunk, a tavalyi scudetto és a Lazionak lőtt óriási kapásgólja emlékével, a többi felejtős.
És akkor hamarosan jelentkezünk a folytatással, a harmadik szinten érdekes vegyesvágottat tartogatunk számotokra.