Csendes, szomorkodós héten vagyunk túl mi, Nerazzurrik. Mindez annak ellenére, hogy a csapat gyakorlatilag a lehető legkompetitívebb szezont játssza 2010 óta. A létező összes sorozatban elment a végsőkig, hogy aztán a szezon utolsó heteire fogyjon el, ezzel pedig egy logikus, de annál kevésbé kívánatos lehetőség tűnjön napról napra valószínűbbnek: a lehető legnagyobb terhelés mellett végül ne kerüljön arany a zsákba. Azonban miért keseregne egy csapat a BL final fourja előtt? Ez Európa csúcsa, nézzük inkább meg, meddig tudunk még mászni!
Persze az ellenfél kiléte máris okot ad némi pesszimizmusra. A Barcelona félelmetes. Egy pár évig figyeltük, hogy micsoda mizéria veszi körül a klubot, a futballtörténelem legelcseszettebb transzfereiből összehoztak kb. olyan ötöt, a pénzügyeik, regisztrációs nehézségeik felvetnek kérdéseket. Ám mostanra helyreállt valami náluk, köszönhetően a tudatosabb igazolásoknak, fiatalokra építő stratégiájuknak és mindehhez az aranyat érő utánpótlásnak. A kezdőjükben felsorakozhat Yamal, Fermín López, Olmo, Koundé, Gavi, Pedri, Raphinha – tehetségben nehéz velük vetekedni. A formájukat tekintve találhatnánk kivetnivalót, ám ha akadozik is néha a gépezet, olyan egyéni villanások, mint Pedrié a Real ellen – hogy egyet mondjak a sok közül – mégis feléjük billentik a mérleg nyelvét nehéz szituációkban. Sokkal jobb, profibb ellenfél már, mint az, amit pár éve még az Európa Ligába száműztünk Hakan, Martínez, Barella és Gosens találataival.
Nem volt remontada
Továbbjutni közel ugyanakkora hőstett lenne, mint 2010-ben.
Nem titok, miben rejlik az Inter ereje. Alkalmazkodó készségben, szervezettségben, nyomástűrésben. Nincs más hátra, mint ezt demonstrálni, és akkor a tisztes helytállás már csak a minimum. Az évek óta demonstrált mentális erőre is szükség lesz, amivel Inzaghi csapata kétszer is kihúzta a City méregfogát, megverte az Arsenalt, kiejtette a Bayernt. A sérülések, formaingadozások befolyásolhatják ezt, hiszen jogos kritika a csapattal szemben, hogy a dolgok igazán csak akkor működnek, mikor minden láncszem a helyén van. Bármely kezdőcsatár nélkül deficites a támadójáték, a középpálya bármely alapembere nélkül veszít gördülékenységéből a játék, ennek megittuk a levét az előző meccseken. Ma úgy tűnik, mindössze Pavard lesz az, akire nem számíthatunk, bízzunk benne, hogy a védelem viszont továbbra is az a csapatrész, amelyben a legtöbb merítési lehetősége van Inzaghinak. Például rögtön dönthet arról, hogy Bisseckkel vagy Darmiannal pótolja a franciát. Előbbi ellen számtalan érv van, ám láttuk, hogy igazán akkor önveszélyes, ha későn kell a meccs ritmusába bekapcsolódni, kezdőként pl. remekül fékezte meg Leaot egy hete. Darmian viszont egy mindig megbízható, de fizikumát tekintve talán kevésbé impozáns döntés.
Az erő fogytán, az akarattal azonban nincs baj. Ez a csapat pedig egy dolgot akar igazán. Egyszer már ott volt, akkor nem volt szerencséje – a szó legszorosabb értelmében. A csapat tagjai számtalanszor elmondták, minden vágyuk, hogy egyszer újra megpróbálhassák. Hogy elég lesz-e az ebből az élményből kinyerhető mentális energia, hamarosan megtudjuk.
Mikor: 21.00
Hol: RTL (a tévé, nem az app)
Várható kezdő:
Sommer; Bisseck, Acerbi, Bastoni; Dumfries, Barella, Calhanoglu, Mhitarján, Dimarco; Lautaro, Thuram.
Forza Inter!
🙂