Barátkozós Derby-felvezető

„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét.” Ha ebből az örökbecsű alapvetésből indulunk ki, nem kell morózus tekintetű interistáktól és milanistáktól tartani, ugyanis viszonylag hosszú felsorolást lehet tartani, miért lesz ez a Derby extrém fontosságú. A jeles esemény felvezetéséhez pedig segítségül hívtam a blog régi ismerősét, aki történetesen a túloldalról érkezik.

Említett úriember krasnaja néven látogatja oldalunkat már hosszú évek óta, nemrég közös podcastet is szervezett szerzőtársaimmal, itt volt tehát a remek alkalom viszonozni valamit a gesztusból.

Milyen a fílingje felétek annak, hogy úgy néz ki, ebben az idényben a Milan az Inter kriptonitja?

krasnaja: Csak a magam nevében tudok nyilatkozni — azért azt nagyon erősen első világbeli problémának érzem, hogy felétek ez fel tudott merülni, a mezőny legyalulása közepette. Azt azért sejtem, hogy touristique és Alessandro kollégák meg sem álltak Békés megyéig, nehogy véletlenül be tudjuk őket gyűjteni egy újabb közös kocsmás meccsnézésre! Azért az orgazmikus élmény volt Inter-bloggerek társaságában szemlélni, ahogy végre egyszer megfirkáljuk a nagy mumust!! A szezon toronymagas tetőpontja ez nálam eddig, és ilyen jó már szinte biztosan közelében sem lesz. Ha értelmezhető ebben a felállásban a kriptonit fogalma, akkor csak helycserés támadással. Rendesen rezignáltan várom ezeket a derbyket, mindenki emlékezik a közelmúlt rossz sorozatára, azt gondolom.

Hogy csapódott le nálatok a Conceicao-éra első hónapja?

krasnaja: Fonseca megítélése nagyon rossz volt felénk, ezért a kirúgását sok helyütt örömtüzek gyújtásával fogadták. Conceicao a Portónál elért eredményei és a Porto-Milan BL-meccsek emlékei (Pioli BL-be 1000 év után visszatért csapatát oktatták) miatt kedvező fogadtatásban részesült, senki sem várta tőle, hogy megváltsa ezt az állandósult nihilt. A Szuperkupa behúzása meg már indokolatlanul eltolta a csúszkát a rózsaszín tartományba, node eljött az igazi próbatétel ideje is, ami csak egy Cagliari elleni Serie A mérkőzés lehetett. Pioli és az első számú portugál akkora reménytelenséget hagyott maga után, hogy a szélesebb tömegek sem kötik az új edző személyéhez a rossz eredményeket és a tragikus “teljesítményeket”, bár már kezdenek megjelenni olyan vélemények is, hogy menjen csak ez a sudribunkó minél hamarabb. Én meg úgy vagyok ezzel, hogy ez nem Fonseca- vagy Conceicao, hanem Redbird-éra, melyben az edzőváltás bevált módszer az inkompetens vezetőség pótcselekvésére.

Ha egy embert áttranszportálhatnál a Milanba, ki lenne az?

krasnaja: Ugye a mostani Interből, jól értem a kérdést? Elnézést kérek, de nem nagyon tudok senkit sem mondani. Nekem ez a csapat sokkal inkább egy istentelenül egységes, nagyon jól megkomponált, kegyetlenül precíz gépezet, de nem az egyéniségek nagy tárháza. Vannak kiváló játékosaitok, de sokkal könnyebb dolgom lenne, ha mondjuk visszamehetnénk 20 évet: Vierit nem lehetett nem imádni (át is jött, 20 éve, akkor már nem tudott maradandót alkotni), Zanetti óriási tekintély volt, de pirosban nagyon hülyén nézett volna ki, Recoba, na ő jöhetne, igen.

 

Good ol’ days

Ki(k)től tartasz legjobban az Interből?

krasnaja: A csapattól tartok, úgy egyben, de attól nagyon. Egy Mhitarján 100 évesen vagy kikukázott Darmian bármikor megpocsékolhat.

Tipp/megérzés a legújabb Derbyvel kapcsolatban?

krasnaja: Jó lenne nyerni! Épp most hallottam, hogy a Galata vinné két kezdőjátékosunkat, plusz a Como is érdeklődik Theóért, lehet, ajánlanak Ibráéknak egy élethosszig járó all-inclusive penthouse lakosztályt valamelyik tóra néző prémiumhotelben. Szóval, itt azért elég fundamentális problémák vannak manapság.  Nem tudok most derbyhangulatba hergelődni, nagyon sokadik problémapont, hogy valószínűleg újra le kell térdelni. Nem olyan szokatlan ez felénk amúgy sem.

És legvégül: meddig lesz még ‘running gag’ az Inter egy bizonyos játékosát egyszerűen „kebabosnak” hívni?

krasnaja: Mint Bács megyei a Békés megyeinek, hadd idézzek egy kedvenc helyi mondást: “ami egyszer a tanyába begyütt, az már onnan ki nem mén”. És ez lehet fél bála rothadt lucerna, két zsák megázott fűrészpor, egy marmonkanna fáradt olaj vagy éppen egy fő patkánygiroszos is. Másik oldalról pedig, ez nem “running gag”, azaz nem humornak van szánva, egyszerűen így hívjuk. Hülyeneve nálunk mindenkinek is volt, az egy szem Maldini, akiről sosem tudnám elképzelni, hogy kitalálok egyet. Vannak persze tényleg viccesek, a Vodkafu például szerintem az, a leglelkesebb milskolci kummantolónktól, Szergi kollégától. De hogy visszatérjek a kérdés tárgyára, őneki bejött ez a váltás, az Interben teljesedett ki, nálunk maradva biztosan nem lenne most ilyen magasan jegyzett játékos.

 

Ezek voltak tehát egy korrekt, sportszerű és értelmesen gondolkodó milanista szavai – jól véssük az eszünkbe, amikor általánosítunk, hogy jó páran vannak még rajta kívül is a világban hasonló tulajdonságokkal, ugyanilyen klubszimpátiával.

A magunk részéről nyilván el tudjuk mondani, hogy rendkívül bosszantó volt a két, hosszabbításban elszenvedett vereség az ősi riválistól, pláne, hogy az ebben a szezonban kiosztott pofonok 67%-a ezzel tőlük érkezett. A kereterősségek igazából nem vetítették ezt előre, főleg nem olyasmit, hogy – a finoman szólva sem magas polcon jegyzett – Gabbia és Abraham döfik be a végső tőrt az interes szívekbe. Mégis mindkét meccs nagy részében a Milan akarata érvényesült, és ilyet nagyon, de nagyon rég mondhattunk már el ebben a párosításban. Hovatovább a Serie A-csapatokkal szemben úgy egyáltalán sem szokott olyan előfordulni, hogy úgy alakuljon egy meccs, ahogy az Inter ellenfele szeretné, és a kedvenceink látszólag eszköztelenek a lefékezésükre. Egymás után két alkalommal pedig több mint szokatlan érzés volt ezt látni.

Ezek a közelmúlt előjelei tehát, nyilván azt a lózungot felesleges elpuffogtatni, hogy a szakmai stáb remélhetőleg kellően felkészült a Derbyre – ez evidencia, és a két csapat amúgy is kívülről-belülről ismeri egymást. Egyetlen jól meghúzott meglepetés viszont döntő jelentősséggel bírhat, gondolok olyasmire például, ami majdnem győzelmet hozott a Szuperkupában: hosszú labdák a csatárok irányába, egy az egyek kialakítása a milanos középső védőkkel szemben (akik közül egyébként Tomorinak valószínűleg nem lesznek teljesen tiszták a gondolatai).

 

A pillanat, amikor még minden szépnek és jónak tűnt

 

És hogy miért a bevezetőben említett „nagy tét”? Tételesen felsorolva:

  • Az Inter nem engedhet meg pontvesztést a Napoli száguldása miatt.
  • Óriási pofánvágás lenne az Internek egy idénybeli harmadik nyeretlen Derby, főleg az utóbbi évek dominanciáját és a tabellán elfoglalt helyezést tekintve.
  • A Milannál – ahogy krasnaja is kifejtette – nincs minden rendben, az ő lelküket nyilván felemelné egy újabb győzelem a Madinninán.
  • A kuzinok jelenleg elég szarul állnak a Serie A-ban, a BL-hellyel járó mézesbödön pedig kulcsfontossággal bír a költségvetés és egyebek szempontjából – itt szintén nagyon fájdalmas lehet minden egyes elvesztett pont.

A Milan egyik legjobb futballistája, Fofana – a progresszív passzok mestere, és aki tőlük személyemet a szezonban leginkább megfogta – eltiltatta magát múlt héten, ez viszonylag jó hír lehet nekünk, ahogy a heti jövés-menés lecsapódása is kérdéses náluk.
Inter-részről kvázi mindenki a fedélzeten már, sőt, Calhanoglu egyenesen a kezdőbe rakétázza magát a combsérülése után, Acerbi és Taremi még csak a padon kezdenek. Előbbi kettő egészségi állapota egyébként komoly kérdéseket vet fel nyárra, de ez nyilván nem a jelenlegi poszt témája…

Az ellenben igen, hogy a mai Derby della Madonnina hatpontos meccs lesz. Több közhely talán nem is szükséges.

Várható kezdő: Sommer – Bastoni, de Vrij, Pavard – Dimarco, Mhitarjan, Calhanoglu, Barella, Dumfries – Thuram, L. Martínez. Plusz megjegyzés ehhez: ha már váratlan húzást emlegettem, már csak a szokások elkerülése miatt én Zielinskit mindenképp kezdetném, de persze ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzek egy Serie A-edzőt?!

18:00-kor kezdés, a Match4 élőben közvetít.