Eljön a pillanat, amire azt hiszem nyár óta várunk: A megújult, erősen ráncfelvarrott Juventus látogat Milánóba, hogy megmérkőzzön a címvédő Interrel. A továbbiakban megnézzük, mit is várunk a találkozótól.
Rögtön kezdjük is egy kitérővel Thiago Motta személyét illetően: a Nem futball, Calcio! podcastben való vendégszereplésünk során is felmerült egy kérdés, miszerint Motta Inter legenda-e. Objektíven nézve arra jutottunk, hogy nem, a hozzá kötődő emlékeim viszont valahogy mégis túlmutatnak az Interben betöltött szerepén. Csak rövid idő, de jó volt, szép volt, egy felejthetetlen szezonnal, és annak egyik legikonikusabb pillanatával, ami ugye a busquetses „találka”. Érdekes, hogy nem valami olyasmi jut azonnal az eszembe, amivel az erényeit tudnám kidomborítani, de ha az nincs, most az egész történet egy-két kategóriával kevésbé lenne epikus, ez így volt megismételhetetlen és legendás. Szép momentumokból is akadt jó néhány, említhetnénk például a Milannak lőtt gólját a 0-4-es meccsen, amivel szerintem igazán beindult az a szezon, és megmutatta, mit tud a balosa, aztán további 4 gólt és 4 gólpasszt pakolt még be a szezon során, úgy, hogy egyáltalán nem progresszív szerepben játszott, és a pontrúgásokért is zömmel egy kisnövésű holland felelt. Összességében nagyon kellett abba a csapatba egy ilyen félig technikás, félig türhő arc, aki rettentően hiányzott, miután lelépett Párizsba, hogy ott gyakorlatilag alapember legyen még vagy 5 évig.
Motta, mint edző, alighanem még érdekesebb mint Motta a játékos. Rövid genovai kezdés után a Speziában tért vissza, és észre is vetette magát jól szervezett csapatával, és állítólagosan 2-7-2-ként felírható csapatával, ami azért egy elég túlagyalt valami, maradjunk annyiban, hogy a csapatai egy stabil 4-2-3-1-et játszanak. Ezt a Bolognában tudta a következő szintre fejleszteni, ahol szintén ez a stabil alap volt a kiindulópont, viszont hamar kitalált köréjük egy játékot, ami Zirkzee hamis kilences szerepkörére, és az általa csinált helyre belépő játékosokra (Orsolini, Ndoye, Lewis) épült. Azt, pedig, hogy játékosai mennyire kellemetlenül tudnak előre védekezni, az Inter is megérezte a bőrén nem egyszer. Mint tudjuk, komoly szenzációként a Bologna ötödikként fejezte be a tavalyi szezont, ami Bajnokok Ligája szereplést ért nekik.
Így lett Motta a Juventus edzője, ahol vélheten nagyörömére szinte azonnal kapott egy tucat játékost, akik a tavalyi, néha elég harmatosan működő csapaton hivatottak emelni pár szintet. A védelembe az Inter nevelés Di Gregorio kapus, az Inter által is körbeudvarolt Cabal, és a Milan által elherdált Kalulu érkeztek. A középpályára igazán nagy dobásokat tartogatott Giuntoli sportigazgató: Douglas Luiz, Koopmeiners és Thuram öccse húztak Juve mezt. A támadósorra talán egy kicsivel kevesebb lé jutott, de így is hoztak két penge szélsőt, Nico Gonzalezt a Fiorentinából, és a „90’s Serie A Juniors” vonalat tovább erősítendő, Francisco Conceicaot.
Az erősítésekkel, illetve néhány fiatal játékossal Motta azonnal nekilátott áthatolhatatlan falat építeni a torinóiak kapuja elé, a munkának ezt a részét pedig tulajdonképpen el is végezte. A Serie A-ban eddig összesen egyszer zörgött Di Gregorio hálója, az is tizenegyesből. A megújult Juvénál azonban egyelőre mégiscsak nyitvamaradt egy-két kérdés, és ezek főleg a támadójátékot illetik. Fogalmazzunk úgy, hogy nem minden játékos teljesítményével elégedettek a szurkolók, és valahogy a rendszer sem állt még úgy össze, mint anno Bolognában, amit ráadásul újabban a fantasztikus Koopmeiners hiánya is visszavet. A ház nem ég, de az eddigi rövid minta alapján levonható néhány korai tanulság, például, hogy a Juventus mind meccsenkénti gólszerzésben, mind várható gólokban a középmezőnybe tartozik egyelőre, ezt pedig még a sokat szidott Allegri csapatáról sem mondhattuk el. Kapott gólok vagy várható gólok viszont gyakorlatilag nincsenek, ami nélkül igazából nehéz rosszul teljesíteni, ezekben a statisztikákban megintcsak kilencvenperces átlagot nézve Motta csapata még a tavalyit is felülmúlja.
Az Internek tehát hazai pályán kéne produkálnia valamit ez ellen a Juventus ellen, ami nem tűnik könnyű feladatnak. Pozitívumként kiemelhetjük, hogy a kulcsemberek nagyrésze kapott egy kisebb pihenőt hét közben, kivéve mondjuk Barellát, de végül a többieknek is be kellett állnia felpörgetni a Young Boys meccs végét. Negatívum, hogy a regista kérdéssel kapcsolatban csak találgatni tudunk, Calhanoglu ugyanis nem épült fel, Asllani ott lesz a padon, Inzaghi azonban nem vele, vagy Barella hátravonásával, hanem Zielinski új szerepben kipróbálásával akarja megoldani ezt a problémát. A Juvéhoz hasonlóan nemcsak egy kulcsfontosságú középpályás, de egy hasonlóan fontos védő sem lesz ma a pályán. A túloldalon Bremer egész szezonra esett ki pár hete, míg nálunk Acerbi szenvedett el sérülést az előző bajnokin, a védelem közepén így De Vrijt láthatjuk majd. Ezt leszámítva körülbelük olyan kérdések maradtak még, hogy kezd-e Frattesi (nem) vagy Dumfries (valszeg nem), szóval ha nem is a legjobbat, de mindenképpen egy kompetitív Intert várhatunk este hatkor. Remélhetőleg arra is megtudjuk a választ, hogy mit tud kezdeni Inzaghi támadósora a Motta retesszel!
Várható kezdő:
Sommer; Pavard, De Vrij, Bastoni; Darmian, Barella, Zielinski, Mhitarján, Dimarco; Thuram, Lautaro.
Hol: Match 4
Mikor: 18.00
Forza Inter!