Gyerekkorom óta mindig komoly téttel bírtak a Roma-Inter meccsek és ugyan a presztízse némiképp megkopott ezeknek a találkozóknak, így is kíváncsian ültem le a TV stream elé. Jurics elég kaotikus körülmények között vette át a farkasok kispadját egy olyan helyzetben, mikor a leghűségesebb olasz játékosaikat (Cristante, Pellegrini) is rendszeresen fütyüli a saját közönsége. Az Internél pedig a derbin elszenvedett vereség döbbenthetett rá mindenkit arra, hogy a győzelmekért még mindig meg kell dolgozni Olaszországban is.
Amiben biztosan lehettünk már a találkozó előtt is, az a gólzápor elmaradása volt. Jurics csapatai mindig rendkívül kellemetlen ellenfélnek bizonyulnak és várható volt, hogy a Romát is össze fogja rántani a találkozóra. Az ellenfél védelmének megbontásában az sem segített, hogy előbb a mélységből mindig remekül osztogató, pontrúgásokban kíváló Calhanoglut; majd a támadásokkal rendre fellépő Acerbit is le kellett cserélnie Inzaghinak. Az, hogy de Vrij áll be csereként a védelem közepére még mindig luxusnak számít. Calha esete viszont sokkal fájóbb volt, hiszen sem Zielinski, sem Asllani nem álltak Inzaghi rendelkezésére, aki így kénytelen volt Barellát visszavonni a védelem elé és az ő helyére tenni Frattesit.
A kontroll azért így is megmaradt, de hiányoztak az elmúlt időszakban megszokott keresztlabdák az Inter jobb oldaláról Dimarcónak, és a labdakihozatalok is dadogtak – Pavard dekoncentráltsága akár komolyabban is rányomhatta volna a bélyegét az első félidőre. Sommer szintén színezte egy kissé a játékot a kapufára ütött beadással, valamint a Dovbykékkal szemben felvállalt cseleivel is.
Bíztató volt, hogy az elmúlt két hetet többnyire pihenéssel töltö Mhitarján újra a régi fényében tündökölt; progresszív labdacipeléseit és pontos passzait egy sistergős bombával koronázta meg, amely a felső lécen csattant. És emeljük még ki Lautaro Martínezt is, aki újra ,,éles” volt, jó megoldásokkal a támadó harmadban.
Az első negyvenöt perc legnagyobb helyzetét – Miki bombája mellett – Pellegrini lövése jelentette, amit Sommer magabiztosan tolt ki oldalra. A második félidőben az Inter még inkább Cristante letámadására helyezte a fókuszt és volt is egy ígéretes helyzete egy ilyen szituációból. A Roma sokat próbálkozott a bal oldalon; azonban annak ellenére, hogy Zalewski nyilvánvalóan elhiszi magáról, hogy egy klasszis játékos, még egyáltalán nem az. Darmian – az esetek többségében – könnyedén leradírozta a lengyelt. Az Inter végül pont Zalewski újabb földrerogyása után szerezte meg a labdát, amit sikerült is végigvinni és Celik rossz labdaérintésének köszönhetően Martínez a kapuba is vágott.
A hazaiak ezt követően próbálták átvenni az irányítást, az Inter viszont Pavard feljavuló teljesítményének is köszönhetően magabiztosan állta a rohamokat. Ellentámadásokból bőven be lehetett volna fejezni legalább egy akciót; Dumfries és Frattesi remelül támadták a megnyíló területeket, azonban a legvége valahol mindig elcsúszott. A meccs végén még Soulének volt egy jó lövése, amit Sommer újfent magabiztosan ütött oldalra.
Összességében elmondható, hogy az Inter egyáltalán nem játszott jól a saját tudásához képest és Calhanoglu kényszerű cseréje is rányomta a bélyegét a teljesítményre. Ugyanakkor a küzdés és a kemény munka meghozták a kívánt eredményt, miközben a Romában szerintem Dybalán kívül (aki védekezett, irányított és mindenét beletette a tegnapi meccsbe) egész egyszerűen nincs meg a megfelelő minőség ahhoz, hogy felvegyék a harcot a top5-tel szemben.
Összefoglaló: https://www.youtube.com/watch?v=3TJKOLu6B58
Pontozás:
Sommer – 6,5. Két magabiztos védés, nyugodt lábbal való játék. A kényszerítője a kapufával most nem került pontokba.
Pavard – 6,5. Az első félidőben két nagyobb hibája is volt, a második játékrészre viszont feljavult és remekül takarított.
de Vrij – 7. Higgadtan, magabiztosan játszott, Dovbyknak nem sok keresnivalója volt mellette.
Bastoni – 7. Egyszer csúnyán kicselezte Dybalát, mondjuk az kissé aggasztó, hogy a hajrákra mindig le kell kapni. Cseréje Bisseck – 6. Nem igazán tudnék felidézni tőle bármit is.
Darmian – 6. A támadásokban nem vállalt szerepet, hátul szépen tette a dolgát. Cseréje Dumfries – 7,5. Kiválóan szállt be a meccsbe, két lövése mellett a megindulásai folyamatosan veszélyt jelentettek.
Frattesi – 7. Végig lendületesen játszott, Dumfries beállása után konstans veszélyt tudtak jelenteni a jobb oldalon. Volt egy remek kiugratása Thuramnak.
Barella – 6. Kényszerűségből kellett hatost játszania, nem is igazán feküdt neki.
Mhitarján – 7. Pihent volt fejben és testileg is; ez meg is látszott a teljesítményén.
Dimarco – 6,5. Végigtolta ezt a meccset is, ezúttal kevés hozzáadott értékkel.
Thuram – 6. Komoly párharcokat vívott Ndickával és ugyan néhányat meg tudott nyerni, a kapu előtt ezúttal rendszeresen rossz döntéseket hozott. A vezető gól után több ígéretes kontra is rajta halt el.
Lautaro – 7,5. Koncentrált, remek játék és a megérdemelt győztes gól. Cseréje Correa – WTF? Amúgy lelkesen visszazárt védekezni a bal oldalon, ezt azért értékelem.
Inzaghi – 7,5. A kényszerű cserék átírták a megszokott középpályás játékot. Barella hiába kapott sárgát, nem tudta lehozni (hehe). Dumfries beállítása a fáradó Roma védelem ellen remek döntés volt.
Calha keveset játszott ahhoz, hogy értékeljem, Acerbi kap egy hatost. Reméljük, a hétvégén már mindketten újra bevethetőek lesznek.
Folytatás hétközben Svájcban a Young Boys ellen, Forza Inter!