2-0-ra győzött az Inter Firenzében, amire 7 éve nem volt példa. Innen nézve nagy tett ez, az erőviszonyok tekintetében azonban a várt eredmény született, a vártnál talán könnyedebben is.
Mert bár a Fiorentina nem néz ki jól, ellenük valahogy sosem könnyű, illetve az Inter-védelem valamiért imád bosszantó, kései gólokat kapni tőlük. Mélyrepülésükben viszont talán most jutottak el arra a szintre, hogy gyakorlatilag semmi ellenállást nem tudtak tanúsítani. Ehhez nyilván kellett Castrovilli és Milenkovic eltiltása és Ribery sérülése is, de igazából Chiesa szökése óta elég katasztrofálisan fest a lila csapat, és ezen Prandelli kinevezése sem segített egyelőre.
Az Inter ellenben jól nézett ki, még ha a kupaelődöntő után megint sikerült is 600 helyzetet kihagyni (ezt mikor hagyják már abba?). Hátul különösebb megingások nélkül sikerült lehozni a 90 percet, egyedül Perisic oldalán tudtak veszélyeztetni a hazaiak. Iván ebben az időszakban kapott egy kötényt, egy sárgalapot, és támadójátékában sem volt köszönet. Szerencsére a legnagyobb hibája is csak egy kapufához vezetett. A többiek hozták magukat Barella pedig egy remek átlövéssel emelt saját reputációján – a kissrácot immár sokan a legjobb olasz középpályásnak (játékosnak?) titulálják, kíváncsi is vagyok, hogy a mi olvasóink mit gondolnak erről.
A támadósor semlegesítése érdekében a Fiorentina mindent megtett, hogy kivegye Lukakut a játékból, és ebben voltaképpen sikerrel is jártak, más kérdés, hogy láthatóan másokra kevesebb figyelem jutott. Sánchez az első félidőben azt a játékot hozta, amit tőle várnánk, és ami miatt nem lett volna jó ötlet elcserélni őt Dzekora, ám sajnos ezt kicsit csapongóan tette. Láthatóan nem örült a cseréjének, Lautaro Martínez azonban szintén jól szállt be, és nem kevés gondot okozott Pezzelláéknak. A Fior nagyszakállú kapusa, Dragowski azonban Perisic második félidei gólja után lehúzta a rolót, azt hiszem, joggal feltételezzük, hogy nélküle ez még simább lehetett volna. Mindenesetre jár a pacsi Hakiminek a mesteri gólpasszért, és annak a stábtagnak, aki a szünetben lehajszárítózta a horvát szélsőt – bár az is lehet, hogy az öccse kabátjában elrejtett telefonba ordibáló Conte fenyegetését hallotta meg.
Mindez kellemes kis löket volt a meccs képét tekintve teljesen jó, mégis „öntökönlövős” kimenetelű Juve elleni elődöntő után. Immár négy bajnoki óta gyűlnek Handanovic clean sheetjei, ez pedig jó lenne, ha magabiztosságot adna a következő hetekre. A zebraólban lejátszandó visszavágón tökéletes játékra lesz szükség a döntőbe jutáshoz, aztán pedig két borzasztó fontos bajnoki jön. Ezután pedig havi 4-5 meccset tartogató tavaszi hónapok jönnek, remélhetőleg rendezett gazdasági háttérrel…