Mai beherangozónkat Nagatomóra építjük. Kamaszuka délután háromtól harcol 36 éven keresztül egy olyan Japánért, ami ma már nem is létezik először egykori csapatának otthonában az Interért. A házi góllövőlistán második helyen posztoló hátvéd gólátlaga kerek egy egész a legutóbbi két mérkőzésén, ilyen mutatóval CR7 is önbizalomtól duzzadva menne csajozni. Szóval, néhány száraz érdekes statisztikai adat és a szokásos információk mellett egy Juto-interjúval kedveskedünk nektek, ha hajlandóak vagytok növelni a kattintásszámot.
Relative kellemes gondokkal küzdhet Ranieri, mert az összes támadója egészséges. Mit nem adnék, ha mondjuk ketten picit sérültek lennének, de a másik háromnak annyi gólja lenne, mint a Milan 500 000 euróba került védekező középpályásának…A Gazzetta szerint Forlán még nem valószínű, hogy kezdőként fut ki az egyik leghangulatosabb olasz stadion gyepére, az viszont biztos, hogy a genovai fellépésénél több jut ma neki Lauróék szorításában. Ebből sajnos egyenesen következik a két tuflák csapatba jelölése.
Egy sorral hátrébb Maicon visszatérésével Zanetti a középpályára kerülhet Cambiasso és Motta társaságában, előttük az érthetetlenül jegelt Coutinho végre szabhatja a fazont. Állítólag Ranieri a bongyorhajú brazil pillekönnyű testsúlyával magyarázza gyakori mellőzését (tej, kenyér, pacal, szalonna, hurka, tarja, sajtburger és a probléma meg van oldva). Hátul különösebb izgalmak nélkül meg lehet tippelni a négyes összetételét.
És az akkor ígért adatok számbuziknak.
Claudio bácsi karrierjének legeredményesebb hónapja a december: 1.85 pontot szereztek a csapatai, egészen pontosan 48 mérkőzésen 25 győzelem, 14 döntetlen, 9 vereség a mérlege.
Diego Milito, amennyiben ismét benevezik ma a helyzetkihagyási versenybe, 100. Serie A mérkőzésén szurkolhatunk neki, hogy ne győzzön.
Talán meglepően hangzik, de az Inter pazar idegenbeli sorozatot fut. Legutóbbi 13, San Sirótól távoli mérkőzésén egyaránt gólt szerzett a kompánia, 247 perce viszont nem rezzent JC és Castellazzi mögött a háló! A Cesena is tart rekordot: a kiscsapatból mindössze négy játékos szerzett gólt az idei szezonban, az Internél 13-an találtak be eddig (eme listán a városi rivális az első 14-el).
Ennyit a délutáni mérkőzésről, lássuk a blog történetének első japán interjúalanyát.
A beszélgetés meghajlással és mosollyal indult. A mostanában vállal és fejjel eredményes 170 centis picuri emberke úgy tűnik, maga mögött hagyta az elmúlt három hónap csalódásait. A Nagatomo-szeretet fertőzésszerűen terjed Olaszország szerte, amivel ő is tisztában van.
– Veled kezdjük vagy az Interrel?
– A csapat mindenek felett.
– A Fiorentina és a Genoa legyőzése helyrerázta az idényeteket?
– Kicst még korai megmondani, de szemmel láthatóan fejlődésnek indultunk. A csapat körüli hangulat is megváltozott. Nem véletlenül tartják a győzelmet a legjobb gyógyszernek.
– Ez az Inter harcban lehet még a…
– …a scudettóért, igen. Természetesen soha sem adom fel és a csapattársaim is hisznek benne. Egyébként a tavalyi nagy hajránk sokkal nehezebb volt.
– Viszont most nem csak a Milant üldözitek, hanem meg kell előzni a Juventust, a Napolit, az Udinesét és a Laziót is…
– De még minden kizárólag rajtunk áll. Forlán visszatért és Sneijder is vissza fog.
– Az előbb említett csapatok közül melyik tetszik neked leginkább?
– A Milannal nem játszottunk még, január 15-én fogunk. A Juventust emelném ki, amelyik egy stabil gárda és megvan az előnye, hogy nem kell a nemzetközi kupára koncentrálnia.
– A Napoliról rossz emlékeid vannak…
– Jaj, ne is beszéljünk róla. A Gazzettától kapott 4-es osztályzatom valóságos káoszt okozott Japánban.
– A Genoa elleni keddi meccs után viszont hetest kaptál. Csatárt és kapust játszottál szinte.
– Fontos győzelem és egy számomra különleges este volt. Transzban futballoztam, csak „éreztem” a dolgokat. Először befejeltem Alvarez beadását, aztán fejjel védtem Marco Rossi lövését.
– Szereztél-e valaha gólt fejjel?
– Még az U21-es válogatottban, egyszer.
– Mi volt a legkedvesebb üzenet, amit a lefújás után kaptál?
– Sokan írtak, de az édesanyámé mindent vitt. A karácsonyt Tokióban töltöm majd, ő pedig csatlakozik hozzánk Oszakából.
– Előtte még ott a Bajnokok Ligája sorsolás (a beszélgetés a golyóhúzás előtt készült), melyik együttest választanád a Basel, Leverkusen, Marseille, Lyon és Zenit alkotta ötösfogatból?
– Sorsolás? Nem is tudom, igazából nem sokat számít. Bármelyik klub, amelyik eljut a BL egyenes kieséses szakaszába, tiszteletet érdemel.
– A Cesena és a Lecce vár még az Interre a hátralévő fordulókban. Készen állsz, hogy sorozatban harmadik meccseden is betalálj, ráadásul egykori csapatot kapujába?
– Sajnálom őket és főleg Parolo barátomat, de mindent megteszek a gólért. Nem lehet megállítani minket.
– Mitől különbözött az idei szezon a tavalyitól neked? Elfelejtettél enni a mítikusnak számító sózott szilvából, amitől úgy futottál, mint egy őrült?
– Először is vállsérülést szenvedtem július végén, utána jó ideig nem játszhattam. A másfél hónapnyi inaktivitás eléggé megviselt. Aztán a Gasperini-féle taktikai újítások sem kedveztek nekem, végül mire kezdtünk volna összeállni, újfent megsérültem.
– Tehát most már a legjobb Nagatomót látjuk?
– Ezt nem állítanám, bár jobban érzem magam. Nemrég hosszasan beszélgettem Jofuku Hirosival, aki edzőm volt a Tokio FC-nél. Szakkommentátorként Milánóban járt a CSZKA elleni BL-meccsünkön és miután véget ért a találkozó, közösen elemeztük a teljesítményemet. Sokat segített abban, hogy javuljon a koncentrációm és a védőmunkám, hogy olvassam a játékot és tudjam, mikor mehetek fel a támadásokkal és mikor nem.
– Ezeket Ranieri nem tudja kezelni?
– Nem könnyű a nyelv miatt. Ranierivel sokat beszélek, de Hirosival jobban megértem magam. Sokat gyakoroljuk a helyezkedést, az emberfogást és a rögzített helyzeteket edzésen, főként Giuseppe Baresivel.
– Több fordulópontja volt a karrierednek…
– A legelső 18 éves koromban történt, amikor a Meiji egyetemen tanultam és sérv miatt egyszer sem játszhattam. Depressziós lettem, abba akartam hagyni a futballt. Ugyanebben az évben kezdtem el rendszeresen veszíteni az egyik népszerű japán ruletten. Aztán felépültem, megkaptam az edzőmtől a bizalmat, végül az egyetem negyedik évének végén befejeztem a tanulmányaimat és profi labdarúgó lettem a Tokio FC-nél.
– A pekingi olimpián újabb csapás ért.
– Nagy tervekkel érkeztünk, remek csapatunk volt Hondával, Kagavával és Ucsidával. Ennek ellenére háromból háromszor kikaptunk, hazakullogtunk, ahol úgy tekintettek ránk, mint egy generációra, amelyik elbukott. Valami mégis megváltozott, hiszen többünknek sikerült komoly európai bajnokságba igazolnia.
– Massimo Ficcadenti kérésére kerültél Olaszországba.
– A Cesena korábbi edzője elismert szakértője a japán labdarúgásnak. Imádom Olaszországot, igyekszem minél jobban elsajátítani a nyelvet. Egyedül élek a városközpontban, bírom az itteni a divatot, szeretek vásárolgatni vagy csak beülni valahová jókat enni.
– Olasz vagy japán ételeket?
– Mindkét konyhát szeretem, de megőrülök a bottarga spagettiért.
– Kivel töltöd a szabadidődet?
– A jelenleg Novarában szereplő Morimotóval gyakran nézünk japán filmeket. Aztán ott van Sneijder, aki a közelemben lakik. Wes igazi őrült. Az emberek azt hiszik, hogy általában én hülyéskedek az öltözőben, de gyakran velem viccelődnek a többiek. Legutóbb például úgy szivattak meg, hogy gabonapelyheket tömtek a szalvétámba, így amikor leültem az asztalhoz és szétnyitottam, az összes ráhullott a kajámra. A másik nagy tréfamesterünk Viviano, viszont nagyon hiányzik Materazzi. Tartjuk a kapcsolatot, de kevesebbet beszélünk.
– Milyen a kapcsolatod Zanettivel?
– Fantasztikus. Capitano csodálatos. Otthon Senpai-nak hívjuk a hozzá hasonlókat, akik útmutatóként, példaképként szolgálnak. Minden gólom után meghajolok előtte, mert az a legkevesebb, hogy valamivel adózzak neki. Szobatársak vagyunk az edzőtáborban. Amikor az Interhez kerültem, Maicont tekintettem viszonyítási alapnak, de anélkül, hogy bármit is elvennék Maic-tól, mostantól Zanettire nézek fel úgy, mint profi sportoló, akihez hasonlítani szeretnék.
– Ha nem futballista lennél, akkor?
– Valószínűleg pályakerékpáros. Nagyapám, Tacuo Josida professzionális szinten űzte a sportágat, ő szerettette meg velem.
– Még valami?
– Gyermekkoromban doboltam. A sötét egyetemi éveim alatt gyakran kértek a többiek, hogy játsszak. Egész jól tolhattam, ugyanis a Kashima Antlers ultráinak vezetője egyszer megkért, hogy álljak be hozzájuk. Szerencsére, épp akkor épültem fel a sérülésemből…