A minap azt találtam mondani szerzői csoportunkban, hogy ezt a decembert igazából nem tesszük ki az ablakba, és nagyjából ezt tartom is, viszont a véleményem némiképp finomodott.
A bajnoki szerepléssel ugyanis alapvetően nincs probléma, sőt, a rangadók behúzkodása egészen impresszívnek is hatott. Hanem a kupasorozatok! Ott a két hazai döntetlen (az egyik végül nyilván vereség) kifejezetten kellemetlenre sikeredett ilyen-olyan okokból, plusz mindezekre jött 2023 tényleges lezárása egy szintén negatív érzéseket hagyó remivel – nem az igazi ez, bármennyire is érezzük néha ezt-azt a meccset feláldozhatónak.
A hét meccsen egyébként négy győzelem, két döntetlen és egy döntetlen-vereség a mérleg, 13:3-as gólaránnyal. Ha utóbbira statisztikára tekintünk, azért azt a következtetést vonhatjuk le, hogy olyan nagy baj azért nincs: az alapjáték megvan, a védekezés továbbra is betonbiztos, szóval van miből tovább építkezni. Csak hát jó lenne, ha mindenki egészséges maradna ugye…
A legjobb védő/kapus a sérülése után lényegében csúcsformába lendült Alessandro Bastoni. Bár ez a teljesítmény egyelőre gólokban vagy gólpasszokban még nem manifesztálódott, azt gondolom, nála ez is idő kérdése: rengeteg jó beadása, előreívelése, megindulása is akad, előbb vagy utóbb a produktivitásban is meglátszik majd a focija. Ja, és persze hátul azt teszi, amit egy védőtől alapvetően elvárunk: okos, tiszta, hibátlan munkával állja a felé jövő támadók útját.
Bisseck volt még jelölt, és igazából szinte ugyanúgy megérdemelte volna… De róla írok még lejjebb.
A hónap középpályása Nicolo Barella, kérdés nélkül. Az olasznak sorakoztak az átlag feletti teljesítményei, és végre valahára – jövendölésemmel összhangban – megérkeztek tőle a pontok a kanadaira is, így még inkább alá tudta támasztani, hogy az Inter egyik legjobb futballistája. Ha esetleg nem úgy jönnek össze a dolgai, hajlamosak sokan elfelejteni, mennyire fontos az ő csapatra gyakorolt hatása, ami előtt én mindig értetlenül állok. Két gól és két gólpassz jött tőle a vizsgált időszakban, mind akcióból, így a szemteszt mellett is egyértelműsítette, hova kerüljön a díj.
Calhanoglunak szintén 2+2 volt a mérlege, de egyrészt a góljai között büntető is volt, másrészt neki az utóbbi két hétben becsúszott egy-egy (tőle) kifejezetten gyenge meccs.
A támadók közül – bár a legutóbbi meccse kifejezetten kínosra sikerült – Marcus Thuram vitte a prímet egy hajszállal, a rangadókon szerzett góljai miatt. Az asszisztokat ebben a hónapban „elhagyta”, most a befejezésein volt a hangsúly (3 találat). Elég sajnálatos, hogy egyelőre csak Martínezzel alkot hatékony párt, de hátha ez az idő előrehaladtával majd változik.
Az argentinnal egyébként rendkívül szőrösszívű voltam, de a továbbra is rendkívül jó futballja (2+1) ellenére „megbüntettem” picit, ugyanis az újabb kihagyott büntetője kvázi először hosszabbítást, végül pedig kupából való kiesést okozott.
A legkellemesebb meglepetés egymás után második alkalommal Yann Bisseck, de most sokkal meggyőzőbben. Ahogy feljebb is említettem, egész simán megkaphatta volna a legjobb védő díjat is: ebben az időszakban megmutatta, micsoda potenciál van benne. Hátul a helyezkedésen és a taktikai képzettségen van mit csiszolni, viszont amikor nála (vagy az Internél) a labda, megmutatja, hogyan is néz ki egy modernkori középső védő. Magas, erős, gyors, jó technikával, egyensúlyérzékkel és ütemérzékkel – mindezek kombinációjából nem egyszerű rossz futballistának lenni, ő sem az. Darmiannak és Pavardnak is keményen fel van adva a lecke.
A legnagyobb csalódás Davide Frattesi. Az olasz középpályásra ráaggattunk már pár kevésbé hízelgő jelzőt, de ha finoman akarunk fogalmazni, akkor is csak azt tudjuk elmondani, hogy az eddigiek alapján az ő játéktudása és stílusa kevés az Interhez. De vajon akkor miért igazolták le? Nem látták nálunk hozzáértőbbek? Képes lehet radikálisan változtatni azon, amit a pályán képvisel? Ha nem, mégis mitévő lesz vele a vezetőség? Megannyi kérdés, viszont a türelmünk nekünk is véges.
Jelöltként még megemlíthetjük a nulla impactet szállító Klaassen-Sánchez duót, akik miatt egyre kevésbé tűnik hosszúnak a kispad.
Legnagyobb védésnek tetszőlegesen választhat bárki: Elmasz távoli lövésének és Kvarachelia ziccerének kiszedése is a parádé kategória volt. Nem véletlen, hogy fél év alatt sokak kedvence lett a svájci.
A legszebb gól az utóbb említett meccsről érkezik: Calhanoglu föld-levegő rakétája az instant elélvezés kategória, pláne lassításokban.
Kihívóként csupán az Udinese ellen parádés csapatjáték után született Thuram-találatot tudom felhozni.
Már kezdtük teljesen elveszíteni a bizalmunkat Arnautovicban, aztán adott egy olyan gólpasszt, amire csak egészen kevesen képesek – ez lett a hónap legszebb egyéni megmozdulása. Azóta jött egy gól is tőle, szóval talán van rá esély, hogy valami hasznosat tud még alkotni az idény folyamán. (1:45-től)
A januári program:
- Inter – Verona /január 6., szombat, 12:30/
- Monza – Inter /január 13., szombat, 20:45/
- Inter – Lazio /Szuperkupa, január 19., péntek, 20:00/
- ? /Szuperkupa?/
- Fiorentina – Inter /január 28., vasárnap, 20:45/
Viszonylag szellős a naptár, pláne a Coppa Italia hiányában (ugye, hogy ugye?!), nem ártana hasznot húzni ebből. Az tuti, hogy sem a monzai, sem a firenzei vendégjáték nem lesz sétagalopp, szóval mindenkitől szükség lesz a legjobbjára, de ha minden jól megy, ezekre a meccsekre teljes csapattal mehet majd az Inter. A Szuperkupát most kicsit lutrinak érzem, annyira egyértelműen kedvenceinknek kellene nyerni, hogy… Nos, majd meglátjuk.
Pontozós élmezőny:
1.: Martínez /6,68/
2.: Calhanoglu /6,66/
3.: Barella /6,521/
4.: Thuram /6,52/
5.: Acerbi /6,47/