Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy az újabb rangadón, ráadásul ezúttal idegenben vajon milyen arcát mutatja a csapat. A mai nap alapján továbbra sincs miért aggódni, legalábbis a játékot tekintve.
Többen elég óvatosan közelítettünk a mai meccshez, lévén az Atalanta eddig nem fut rossz idényt, plusz még veretlenek voltak, mi több, gólt sem kaptak hazai pályán. Nem is tudom pontosan eldönteni, többet kaptam -e, mint vártam, de az biztos, hogy nagyon elégedett vagyok, ugyanis:
– Egy idegenbeli rangadó megfelelő menedzselése kulcsfontosságú. Igen, tudta mindenki, hogy a Gasperini-csapat vezet majd veszélyes támadásokat – viszont láthatóan azt is tudták a pályán lévők, hogyan hatástalanítsák ezeket, miután Koopmeinersék eljutottak a támadó harmadig. Ugyan nem volt fojtogató a hazaiak játéka, de enyhe fölényt lehetett érezni, ráadásul az Inter játékban jó ideig nem is tudott kibontakozni rendesen. Aztán eljött az első félidő hajrája, amikortól a mérkőzést eldöntő szakaszt vezették a mieink (a második félidő nagy részét is ideszámolva), és eldöntötték a három pont sorsát. Taktikailag, mentálisan nagyon jól lehozott meccs volt.
– A kapott gól után akadtak ugyan kisebb zavarok, de az érthető volt: a kontroll alatt lévő játékba becsúszott egy könnyelműségből fakadó Scamacca-találat, amit ráadásul szabálytalanság is előzött meg. Nem nagy, persze, plusz Dimarco, Calhanoglu is hibás volt, de ez egyértelműen nem szabályos, mezőnyben tízből tízszer lefújják (vagyis le kellene fújni). Legalább senki nem foghatja az Interre, hogy támogatják a bírók.
– A momentum egyébként itt megváltozott kissé, de ekkor újra a csapat segítségére sietett Sommer, illetve az igen stabilan működő hátsó hármas. A svájcit nem győzzük eleget dicsérni most már, tényleg szinte minden meccsen odateszi azt, amit az Inter mindenkori kapusától elvárunk. Ha valakinek volt olyan illúziója, hogy Audero versenyre kelhet vele, nos, annak van egy rossz hírem…
A védelem/védekezés pedig pontosan ugyanazt csinálja, mint amit már tavasz óta megszokhattunk, ugyanolyan olajozottan és odaadóan – ez pedig értelemszerűen mindennek az alapja.
– Inzaghi egyelőre eléggé radar alatt mozog a dicséreteket illetően, pedig lassacskán meggyőzi azokat is, akik tavaly már nem hittek benne. Ez már teljes egészében az ő, kvázi újjáépített csapata, és látható, mit tud kezdeni akkor, hogy ha hagyják építkezni, és optimális körülmények között (!), nyugalomban, magas szinten játszó futballistákkal dolgozhat. Szeretnénk még a szezon alatt ilyen szépeket írni róla.
– Végezetül a cserepadról szóljunk pár szót úgy összességében: tegnap kiírtak egy statisztikát, ami nagyban, mozivásznon szemlélteti, mit is jelent az, hogy az Internek bő a kerete. A csapat az utolsó negyed órákban eleddig nulla kapott góllal áll, és ebbe a BL is beletartozik. Nyilván ehhez az erőnlétnek is megfelelő szinten kell lennie – pedig Vidal szerint ugye a jelenlegi edzővel az mindig szar lesz -, de az is fontos, hogy van kihez nyúlnia a mesternek, ha szükségessé válik a változtatás. Nem találom fel a spanyolviaszt, ha azt írom: a továbbiakban is igen fontos faktor lesz ez.
– Ha minden jól alakul, szerdán jöhet az idény első nagy mérföldköve, a BL-csoportból való továbbjutás. Talán nem is érdemes hangsúlyozni, mekkora szó lenne ez négy meccset követően – ellenfelek erőssége ide vagy oda.
Összefoglaló:
Pontozás:
Sommer – Bár ziccerből kapott egy gólt – amin amúgy rajta volt -, ismét hozzátette a magáét a győzelemhez, ezúttal két komolyabb bravúrral, végig magasan tartott koncentrációval. (7)
Acerbi – Valamilyen szinten egy fizikai csodának tartom azt, amit ő művel hétről hétre. Kora ellenére semmilyen kopás nem látszik rajta (sőt!), most is végigrobotolta a meccset a háromvédős védelem bal oldalán, mindenféle megingás vagy nehézség nélkül. Olykor még a támadásokat is tudta segíteni. (6,5)
de Vrij – Sok párharcot kellett megvívnia (nagyrészt Scamaccával), és hát rá sem lehet semmilyen panaszunk, egyszerűen így, a megfelelő rendszerbe helyezve, a hozzá illő taktivál ő klasszisnak tűnik. 3 szerelés, 1 megelőzés, 4 tisztázás – melós, magas szintű teljesítmény. (7)
Pavard – Amíg pályán volt, ő is hiba nélkül tette a dolgát, négy tisztázást is be kellett mutatnia. A sérüléssel kapcsolatban pedig nem tudunk mást tenni, reménykedjünk. (6,5)
Dimarco – Tök jó kis performansznak indult, aztán hozott pár másodperc alatt több rossz döntést – attól függetlenül, hogy nyilván szabálytalanság történt ellene. Jó tapasztalat lehet ez neki, a gyors döntéshozatal és a határozottság rohadt fontos az ilyen szinten letámadó ellenfelekkel szemben, akik ellen ráadásul a túlzott önbizalom sem feltétlen kifizetődő. Egyébként tényleg átlag feletti lett volna, majdnem szét is szakította a hálót egy bombával. (6)
Mhitarjan – Továbbra sem mutat olyasmit, ami miatt őt konstans ki kéne pakolni a kezdőcsapatból – ráadásul a rangadókon szinte mindig kiemelkedőt nyújt. Asszisztig (előtte a szerelés, wow!), további két kulcspasszig jutott, pontosan játszott, a védekezéshez is hozzátett (3 szerelés, 2 megelőzés). Komplett csomag, sokadjára interes pályafutása alatt. (7)
Calhanoglu – Ha már az örményre lényegében rásütöttem a rangadómenő jelzőt, rá ez hatványozottan igaz. Újabb parádés futball tőle, saját térfélen, labda nélkül is ellenállhatatlan volt (6 szerelés, 3 tisztázás), a támadáshoz pedig hozzátett mind az első gólnál látott dolgokkal (kulcspassz, értékesített büntető), mind a 95%-os passzpontossággal. (7,5)
Barella – Lassan, de biztosan ez már a top szintjéhez közelít. Kivette a részét a gürizésből és a támadásépítésből egyaránt, nem véletlen volt végig a pályán. Türelem, érkezni fognak a gólok és a gólpasszok is. (6,5)
Dumfries – Most annyira sokat nem tudott hozzátenni, de különösebb panaszunk sem lehet rá. Kár, hogy nem élt a nagy lehetőségével. (6)
Thuram – Lövésig és veszélyes kapu előtti megmozdulásokig most nem jutott, de valamiféle pozitív gravitáció így is érezhető volt körülötte. (6)
Martínez – Az, ahogy ő ilyen körülmények között is kezelte és terelte a labdát olykor, az (már bocs, de) instant elélvezés kategória volt. A passzai, az oldalra forgatott labdái, a kis területen bemutatott „körömcselei” mind élményszámba mentek, nem beszélve az óriási góljáról, ami végül a győztes találatnak bizonyult. Kb. a legnagyobb kritikusai is csak csettinthetnek rá ebben az idényben, főleg, hogy a „csillogás” mellé minden egyes meccsen – most is – hozzáteszi a tőle megszokott kulimunkát. (7,5)
Darmian – Kulcsfontosságú büntetőt harcolt ki az önfeláldozásával, és hát egyáltalán nem vettük észre a kényszerű cserét, ugyanazt hozta, mint francia váltótársa. (7)
Carlos Augusto – Szokásosan jól, produktívan szállt be, tudott pluszt vinni a meccsbe. (-)
Frattesi – Segített az eredmény konzerválásában, nem volt rossz. (-)
Asllani – Kevés játékperce alatt elég sok (jó) dolgot csinált: az ő átadása után jött a kiállítás, emellett volt szépen begyűjtött labdája, elastico-csele, hasznos passzai. Részemről nyugodtan kezdhetne többször is, visszajött az önbizalma. (-)
Sánchez – Ő is hozzá tudott tenni, kiállíttatta Toloi-t, és picivel jobb célzással gólt is szerezhetett volna. (-)
Inzaghi – Begyűjtheti a 2023/2024-es idényben jobbára megszokott pacsit: jó taktika, tudatos játék, korrekt meccselés, megfelelő cserék. (7)
Képek forrása sorrendben: eurosport.it(kiemelt kép), ilgiornale.it, sport.quotidiano.net