Robogjunk gyorsan tovább a tegnap esti meccsel, ahol végtére is igen komoly volt a tét a forduló első három meccse miatt: egy győzelemmel komolyabban el lehetett volna távolodni az üldözőktől, egyben újra fel lehetett volna lépni a dobogóra. Utóbbi tényt ízlelgessük kicsit: néhány fordulóval ezelőtt a Lazio még tíz(!) egységnyire helyezkedett az Inter előtt… Úgy néz ki, a sors tudja, mi a dolga.
A Sassuolonak képzeletben kiosztott csicsaklángosoknál továbbra is hatványozottan eszünkbe jut a tavalyi utolsó forduló, ahol szintén hasonló téttel bíró meccset játszottak, mint most, de valahogy a koncentráció és a lelkesedés a zöld-feketék részéről… Nos, nem teljesen úgy nézett ki, mint tegnap. Igen, még mindig fáj a bukott Scudetto. És igen, ez is egy kis szelete volt a tegnapi bajnokinak.
A kezdőre nézve több dolog eszünkbe juthatott, amik között az is szerepelt, hogy talán Inzaghi túlrotálta a keretet, illetve az extrém lassúságú középső zóna is okot adott a nyugtalanságra. Viszont ennek végül szerencsére nem lett jelentősége, mivel annyira ritmusban van a csapat (és főként Lukaku), hogy sikerült elbírni az esetleges ballasztokat, és a – főleg az első félidőben látott – kevésbé gördülékeny, lassú futball a végeredményre nézve nem okozott problémát.
Utóbbi tény első számú letéteményese Lukaku volt, aki most már egy az egyben a Scudetto-szezonban látott önmagát idézi, és láthatóan Inzaghi is módosított bizonyos taktikai elemeken: a Serie A-ban egyértelműen rá épül fel a támadójáték, hasonló felépítéssel, mint Conte alatt. És ez bizony működik most is, ahogy a múltban ennek láttuk már tanúbizonyságát.
A győzelemhez kellett szerencse, és a bizonyos a sors, amit mostanság annyit emlegetünk: nyilván annak ad a gép, aki azért tesz is érte, de a fenébe is, ez tényleg létező dolog! Úgy néz ki, a nap (vagyis a szezon) végén tényleg kiegyenesednek a dolgok, és az élet valóban döntetlenre játszik hosszú távon, ez a tény pedig abból a szempontból is érdekes, hogy maga a játék nagyjából hasonló, mint akkor. Szürreális volt egymás után látni Tressoldi két balszerencsés mozdulatát, a másik oldalról pedig a meg nem adott góljukat, a kihagyott, nagy helyzeteiket – ezek egyben visszaidézték az elátkozott márciusi szériánkat, most másik előjellel. Illetve tegyük egymás mellé Lukaku kihagyott üres kapus helyzeteit, illetve a tegnap vadállat módon megoldott két gólját… Fura ez, na. Utolsó gondolat erről: a 4:2-es végeredményt hozó meccsen 1,43-2,01 volt az xG.
Örömteli volt még a meccsel kapcsolatban a gyorsreakcióban említett rotálás, a BL-visszavágónak így relatíve pihent kerettel lehet nekivágni a megtépázott Milan ellen – egyben újra ki kell tenni az asztalra a szerszámot, és a szezonban utoljára megmutatni, melyik is a jobb csapat.
A bajnokságban immáron öt pont az előny az ötödik helyhez képest, ezt kellene menedzselni az utolsó három meccsen (Napoli idegenben, Atalanta otthon, Torino idegenben). Nem megoldhatatlan feladat.
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – A fejeseknél nem volt esélye, nagy védései viszont akadt, főleg Frattesi közeli lövése a megemlítendő. (6,5)
Acerbi – Nem volt könnyű dolga a gyors Sassuolo-akcióknál, de igyekezett állni a sarat, és végül nem hozott le rossz meccset. (6)
de Vrij – Hasonlót tudok róla írni, mint Acerbiről, de ő egy fokkal még jobb volt, és talán több is volt a dolga. (6,5)
D’Ambrosio – Adott egy gólpasszt, amit a belgának már szinte csak be kellett gurítania. Emellett pontos passzjáték és biztos védőmunka jellemezte. (6)
Dimarco – Jól játszott előre, négy kulcspassza kiemelkedő volt, a VAR-ral pedig nem volt szerencséje az elvett gólpassz miatt. Hátrafelé üres volt a „lőlapja”, sok segítséget nem adott Berardiékkal szemben. (6)
Mhitarjan – Csendes meccs, kisebb hibákkal és egy Martíneznek adott assziszttal megspékelve. (6)
Brozovic – A középpálya tanára és a tempó első számú diktálója, a végén pedig ő is megjutalmazta magát egy tökéletes ütemű gólpasszal. (7)
Gagliardini – Rosszul passzolt (és támadott), védekezésben sem látszott a jelenléte, és még le is maradt emberéről az első kapott gól előtt. (4,5)
Bellanova – Voltak butaságai, technikailag rossz megoldásai, de szerencsére rakott a másik serpenyőbe is, és szinte feliratkozott a kanadaira egy ellenfélnek adott „gólpasszal”. Ismét inkább pozitív, mint sem, főleg azt nézve, automatizusok és mozgások terén mennyire nagy a különbség a szezon eleji és mostani énje között. Ha döntéshozatalban és bátorságban tudna valahogy fejlődni, lehetne jövője. (6)
Correa – Szép lefordulás, kulcspassz, meg nem adott gól az elején, majd visszaesés, és végül megsérülés. Sajnálatos, és sajnos jellemző. (6)
Lukaku – Két szép góljával, labdatartásaival ismét rányomta a bélyegét az aktuális bajnokira. És még csak nem is kedvelte a játékvezető, pár szabadrúgás elmaradt vele szemben. (7,5)
Martínez – Mindig hozzátesz mostanság csereként, most például gólt szerzett és jól futballozott. (7)
Asllani – Nem indult rosszul, voltak jó megoldásai és egy ziccerlabdája is, de sajnos Frattesi őt verte meg nagyon a második góljuk előtt. (5)
Gosens – Nagyjából elkerülte a játék, bár hozott egy biztos szintet. Nagy helyzetét sajnos csúnyán elrontotta. (5,5)
Bastoni – Stabilitást kellett hoznia. (-)
Darmian – Neki meg pláne. (-)
Inzaghi – Továbbra is működik a koncepciója a pihentetésekkel kapcsolatban, a taktikai finomhangolásai pedig szembeötlőek. A meccselése is jól sikerült, sikerült a legfontosabb helyzetekben megfelelőt húznia, a pályán látott állapotokat sikerült ezáltal jó irányba billenteni. (7)
Képek forrása: supersport.com (kiemelt kép), nso.hu