Minden kétséget kizáróan a tegnapi volt a szezon mérkőzése. Rég voltam már ilyen extázis közeli állapotban és ez csak is annak a 11 bátor harcosnak volt köszönhető, akik tegnap vállvetve küzdöttek, hogy sikerüljön a továbblépés a csoportból.
Akár azt is mondhatnánk, hogy az első félidőben minden ugyanonnan folytatódott, ahol legutóbb félbehagyta a két csapat, de azért ez nem teljesen lenne igaz. A Barcelona próbálta összébb húzni az Inter védekezési vonalát és a középpályásokra nagyobb nyomást helyezni. Ez az első játékrészben elég jól is sikerült a katalánoknak, csak nagy ritkán sikerült kijönni a szorításból, bár akkor elég jól. Volt ugyanis két óriási helyzetünk, Dzeko a 17. percben kapott remek labdát, amit végül a kapufára rúgott, a legrosszabb pedig, hogy utána De Vrij még simán bekotorhatta volna, de csak egy óriási luftot sikerült összehoznia. A másik nagy helyzetet a 28. percben sikerült kihagyni, Barella előtörése után, tette ki a jobb szélre Dumfriesnak, de a hollandnak sikerült telibe találnia ter Stegent, pedig bőven lett volna ott hely elhelyezni a kapuba is, de sajnos most sem volt elég higgadt. Ezeken kívül elvétve voltak gyengébb próbálkozások. Nem úgy a Barcánál akik úgy gondolták, hogy megsorozzák Onanát. 15-ször lőttek kapura, amit legutoljára az Atalanta hozott össze ellenünk még 2018-ban. Főleg ebben változtattak az előző meccshez képest, illetve abban, hogy még egy lapáttal ráraktak a szélről belőtt labdákra, ha már betörési folyosókat csak nagy ritkán tudtak találni. Nagyobb helyzeteket a 26. percben Dembelé, illetve a 31. percben Lewandowski pedig révén tudtak kialakítani, de mindkettőt védeni tudta Onana, majd a 37. percben már csak Raphinhán múlt, amiért az ötös környékéről mellérvágta a labdát. Itt már érezni lehetett, hogy kezd beérni a nyomás, ami a 40. percben be is következett és Dembelé góljával megszerezték a vezetést, miután Dimarco nem tudta feltartóztatni Raphinhát és be tudta gurítani a labdát a 16-os felé.
A 2. félidő is hasonlóan kezdődött, a Barcelona szerette volna begyötörni a második találatukat is, de szerencsére Inzaghi ezt nem így gondolta, aki minimálisabb változtatást eszközölt a taktikában, és egy kicsit feljebb tolta a védekezési vonalunkat, nem mellesleg a középpálya is begyorsult és így sikerült olyan részeket eszközölni a második félidőben, mikor sikerült kijönni a szorításból és csak azután álltunk vissza, ha az eredmény ezt indokolta. És szerencsére ilyen pillanatból jó pár akadt. Az első ilyen az 50. percben jött el, amikor is Bastoni forintos labdát ívelt Barella felé, aki lazán levette, majd a kapuba lőtte a labdát. Pique valószínűleg utólag már nem volt olyan nyugodt a helyzetet illetően. Mi maradtunk támadásban, az 57. percben a Calhanolgu lövését védte a ter Stegen, majd az 57. percben Dumfries fejese halt el ugyanott. Szerencsére nem voltak hiába ezek a próbálkozások, ugyanis a 63. percben Lautaro Calhanoglu passza után remekül rázta le magáról a Garciát, majd higgadtan gurította be a bal alsóba, amivel sikerült megszerezni a vezetést. Ezután a csapat ismét visszaállt, és úgy tűnt, hogy a Barcelona itt ma már nem igen fog gólt szerezni, mert ha a védőkön sikerült is néha átjutniuk, Onana mindig résen volt, vagy a lengyel támadójuk lesen. Az, hogy nem így alakult egy tipikusan Interes szerencsétlen gólnak volt köszönhető, amikor hiába volt Lewandowski az Inter védők gyűrűjében, sikerült második próbálkozásra megeresztenie egy lövést, ami megpattant Bastoni lábán, így a kameruni kapusunk tehetetlen volt. Ami innen történt az maga volt a káosz és lüktetett a játék mindkét kapu felé, ugyanis egyik csapat se volt hajlandó feladni és győzni akart. Ennek volt köszönhető, hogy Onana fantasztikus kirúgásából, Lautaro egy hajszálpontos labdát ívelt a szélsebesen érkező Gosens elé a tizenhatoson belülre, aki így ismét megszerezte a vezetést az Internek. Sajnos azonban ennek sem tudtunk sokáig örülni, mert Lewandowski a hosszabbítás 2. percében Garcia szabadrúgása után mindenkit megvert a levegőben és fejelt nagyon szép gólt. Innen viszont megint mi vettük át a játék irányítását és ha Asllaniban a lefújás előtt kevésbé ég a bizonyítási vágy, akkor már most a továbbjutást ünnepelhetnénk.
De őszintén szólva, ahhoz képest, hogy miként kezdtük az idényt és hogy milyen mélyről próbál a csapat visszaevickélni a megfelelő ösvényre, már ez is több, mint megsüvegelendő teljesítmény. Hiszen mégiscsak a halálcsoportban állunk most továbbjutásra, ráadásul az egymás elleni eredménynek köszönhetően elég megverni a Plzent és minden további nélkül ott lesz az Inter a legjobb tizenhat között. Ma is meghaltak egymásért a pályán, illetve most már szemmel látható fejlődés van taktikai szempontból is, még ha ez nem is az a szemet gyönyörködtető játék, mint az előző idényben volt, az első hetek katasztrófája után nem gondoltam, hogy akár ideáig sikerül visszakapaszkodni. De az olyan estékért élünk, mint a tegnapi, felemelő volt nézni ezt a második félidőt és ilyenkor az apróbb hibákért is megbocsátóbb az ember. Csak remélni merem, hogy ezt az érzést most már nem engedik ki a kezükből és simán továbbmegyünk a csehek ellen, illetve a VB-ig sikerül felzárkózni a BL helyek valamelyikére, ami így nekünk is nagyobb megnyugvást jelentene a nagy szünet előtt.
Értékelés:
Onana – Az első félidőben kicsit bizonytalanabb volt, de a másodikra eltűntek a hibák és amit lehetett, azt védett is. Remek kirúgásaiból egyre jobban profitál a csapat, nem mellesleg a folyamatos pozitív energiákkal is ellát mindenkit. (7)
Skriniar – Ma is kapitányhoz méltó teljesítményt rakott le az asztalra, ő volt a védelem legstabilabb pontja, innen már magára fog találni teljesen. (7)
De Vrij – Ő ma nem volt olyan magabiztos, mint múlt héten, de kisebb megingások ellenére tette a dolgát, de kár azért a luftért. (6,5)
Bastoni – Teljesítményét Skriniarhoz tudom mérni, az a gólpassza Barella felé pedig élményszámba ment, már hiányoztak tőle ezek az ívelések, csak nem most láttuk utoljára ebben az idényben. (7)
Dumfries – Kár a kihagyott helyzeteiért, ugyanakkor elég magabiztos meccset hozott le és szépen bejátszotta a jobboldalt. (6,5)
Barella – Elnyűhetetlen volt tegnap, a középpálya legjobbja. Az egyenlítő góljánál nagyon résen volt, nem mellesleg mindig jókor segített a csapattársaknak. (8)
Calhanoglu – Elkezdhetném sorolni a statisztikáit tegnapról, de nem fogom, legyen elég annyi, hogy Brozo is elégedett volna azokkal a számokkal. (7,5)
Mhitarjan – Ma is ő volt a nyugodtság mintaképe, sosincs nála rossz helyen a labda. (6,5)
Dimarco – Elég gyakran vesztette el a párharcot Raphinha ellen, de összeszorított fogakkal hajtott ma is. Lehet azért ilyen meccseken Gosens jobb megoldás lesz. (6,5)
Lautaro – Az első félidő után sok mindenki lemondott róla, hogy aztán a másodikban egy olyan klasszis teljesítményt rakjon le az asztalra, amit talán idén még nem is láthattunk tőle. Mindig megjátszató volt, és jobbnál jobb megoldásokkal tudott lendíteni a csapaton. (8)
Dzeko – Ma ő volt a haloványabb. Mintha a védekező feladatokban el is fáradt volna. Azonban ne felejtsük el, hogy majdnem ma is összehozott egy gólt, de sose lesznek jó pár Lauval. (6,5)
Darmian – Dimarcohoz hasonló teljesítményt nyújtott, illetve ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy Dembelé igencsak piros lapos szabálytalanságot követett el ellene. (6)
Gosens – A német ma óriási elánnal állt be, ilyen kirobbanó futásokat még nem sokat láttunk még tőle, mióta Milánóban van. Nagyon remélem, hogy ez a gól meghozza neki az áttörést. (7)
Bellanova – Nagyon lelkes volt mindvégig, amíg a pályán volt, eljöhetne lassan a pillanat, amikor kap egy teljes mérkőzést a bizonyításra. (6)
Inzaghi – Nagyon együtt élt ma a meccsel, folyamatosan tudott reagálni Xavi változtatásaira, a félidőben pedig kellően fel tudta pörgetni a csapatot. Nem mellesleg a fiatalabb játékosokat is egyre bátrabban meri becserélgetni. Örülök, hogy nem teljesen fafejű és próbál fejlődni, megoldásokat keresni. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy lassan kijövünk a gödörből, innen rajta áll, hogy merre megyünk tovább. (7,5)
(Képek forrása: https://www.facebook.com/Inter)