Elérkezett végre a várva várt szezonrajt, és hát… Kemény estén vagyunk túl. Mondjuk nagyjából pont olyanon, amilyenre az előszezon alapján számítottunk.
Ahogy azt hosszúra nyúlt beharangozóból is kiolvashattátok, nem a legjobb hangulatban vártuk a 2022/2023-as idény (jó ég, az CM 01/02-ben milyen sokat kellett játszani, hogy idáig eljussunk!) kezdetét, és végtére is beigazolódott, miért nem voltunk túl pozitívak. Rövid összefoglaló: gyors gól, osztálykülönbség, majd feljavuló, egyre agresszívabb és bátrabb ellenfél, egyenlítés, heroikus küzdelem mindkét részről, drámai győztes találat. Pazza Inter, ahogy szeretjük (?) hangoztatni. Alább összeszedem a meccs említésre méltó gondolatait.
– Kezdjük egy kis bírózással, mert miért ne?! Prontera sporttárs finoman szólva sem volt a helyzet magaslatán: az első félidőben megágyazott annak, hogy a déliek semmiféle agresszivitástól ne riadjanak vissza (alsó hangon két sárga és egy piros a zsebében maradt), egyszersmind ő is hozzájárult, hogy ilyen szinten visszajöjjenek a találkozóba. Ezt tetézte az előnyszabályok folyamatos benézésével (az Inter kárára), végül pedig a kristálytiszta büntető megítélését (Dzekonak nagyjából 10 méterig tépte a mezét a jóember) is „elfelejtette”, méghozzá a VAR egyértelmű elutasításával. Remélhetőleg az idény nem erről fog szólni, mert hát na… Értem én, hogy újonc, kisebb játékerő, de attól még az egyenlő feltételek járnak.
– Apropó, egyenlő feltételek! Augusztust írunk. Ha minden igaz, a Via del Mare stadionban kettő meccs volt csupán az utóbbi két hónapban. Hogy a búbánatba fordulhat elő, hogy egy topligában ilyen sérülésveszélyes libalegelőn kényszerülnek játszani az együttesek?! Jól írják szerzőtársaim: ez egy szeletkéje annak, miért is van fényévekre a PL-től a Serie A. Mondhatnánk, hogy így szeretjük, de hát ezt a részét például igencsak el tudnánk engedni, és elviekben sok ráfordítás nem kéne ezen a szinten. Szégyen kategória. És mondani sem kell, az ilyesmi a kevésbé technikás, focit nem olyan tudásszinten művelő együttest támogatja. Na, de elég a mentegetőzésből!
– A középpálya nem igazán tudott mit kezdeni az ultraprosztó, legtöbbször betömörülő Lecce-védekezéssel, ebből pedig le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat. Bár látszott az akarat Barelláék részéről a játék felgyorsítására, ez nem ment olyan egyszerűen, hiába próbálkoztak támadás vezetésével a pálya minden szegletében. Ettől függetlenül a dominancia az egész első félidőben adott volt, a lehetőségeket ki kellett volna használni már ekkor.
– Ahogy fordulás után viszont előjött a tavalyi mantra: a helyzetkihasználás komoly kívánnivalót hagy maga után. Attól függetlenül, hogy szünet után egy bő húsz percig egyenrangú ellenfelek voltak a hazaiak, a lehetőségek, ziccerek ugyanúgy megvoltak, egyszerűen semmit nem sikerült értékesíteni. Esküszöm, nekem az első félidőben felsejlett valami Bolognában lejátszott meccs a közelmúltból… Összességében egy következtetést mindenképp leírhatunk: a koncentráció még koránt sincs a topon.
– Azt azért leszögezhetjük, hogy az új idényben a padról bővebb lesz Inzaghi variálási lehetősége. Már most látszott, kis összeszokottsággal mit adhat Mhitarjan társainak, illetve hogy egy nem széthajtott Dzeko aranyat (?) érhet, ha legtöbbször csereként van bedobva a csatába. És akkor Asllani és Bellanova még pályára sem léptek ugyebár. Nem beszélve az újdonsült játékrendszerekről, amiket most láthattunk – mondjuk nem kizárt, hogy azok ad hoc módon, a kétségbeesés következtében lettek bedobva – visszajöttek pár percre a megboldogult, 2005 környéki érzések.
– Végezetül Inzaghi szavairól pár szó. Nagyon jól tette, hogy verbálisan az asztalra csapott, és üzent a legfelső vezetésnek (nem Marottáéknak). Ha egy kompetitív, minden téren fejlődő csapat a cél (nem pedig egy középszerűségbe igyekvő), egyszerűen nem megengedhető, hogy minden évben kulcsjátékosok távozzanak. Megértek én mindent, hálás is vagyok a Suningnak az utóbbi évekért, de mostanság már én is egyre inkább barátkozom a #suningout hashtaggel. Együtt kell maradnia a keretnek, sőt, ahogy a mester is említette, még egy középső védőnek híján van az Internazionale. Aztán ha minden összeáll, nem kérdés, hogy a bajnoki címért kell menni. Minimum.
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – A gólnál érdekes volt a testbeszéde, talán abból a szögből azt nem illett volna ilyen furán bekapni. Később szerencsére több védéssel is javított, a szabadrúgás utáni különösen nagy bravúrnak volt mondható. (6,5)
Dimarco – Hozta azt, amit ezen a poszton szokott, rengeteget lépett be az akciókba, általában nagy lendülettel, és Lukaku találatánál jegyzett egy „hokis gólpasszt” is (gyönyörű meglátás és átívelés volt). Bár 17(!) beadásából csak 4 volt pontos, azért ez egy erős performansz volt, például a végén szárnyvédő poszton is remekül helytállt. Kis szerencsével gól és „sima” assziszt is állhatna a neve mellett. (7)
De Vrij – Ezen a napon ő volt a legjobb középső védő, megingások nélkül, magabiztosan látta el a feladatát, extraként több kulcsszerelése is akadt. (7)
Skriniar – Kicsit erőlködött, mintha a fejében lennének a nyári történések. Egy-egy ütemet lekésett néha, olykor picit határozatlan is volt, szóval nem vállalok nagyot, ha azt írom: ennél csak jobb teljesítmények lesznek tőle az idényben. (6)
Gosens – Ismét totálisan idegen testnek tűnt. Habár az látszik rajta, hogy szeretne csinálni valamit, ez kicsit átmegy görcsösségbe, a tragikus beadásai miatt pedig sokszor fogjuk is a fejünket. Sokkal, de sokkal több kell tőle ezen a nagyon fontos poszton. (5)
Calhanoglu – Nem tudott tényezővé válni sem a pontrúgásokkal, sem a támadó harmadban látott megoldásaival. Egyetlen szép momentuma akadt, a távolról eleresztett bombája. (5,5)
Brozovic – A csendes szót szabad írni vajon a játékára? A melót beletette, néha a kapu elé is odakeveredett, de Ceesay góljában minimálisan ő is benne volt, meg hát egyébként is: érezhető volt rajta (is), hogy ez még idény eleji forma. (6)
Barella – A középpálya legaktívabb tagja volt, jól is mozgott egész végig (a földön maradások nem maradhattak el persze). Már el is felejtettük, hogy ő is jó pontrúgó, pedig a Cagliariban ő végezte el a szögleteket és szabadrúgásokat. Hát, a legvégén emlékeztetett minket. (6,5)
Darmian – Gólpasszal, további kulcspasszokkal és okos, kiegyensúlyozott futballal kezdett be – egyszersmind jelezte, hogy az új idényben is sokat kíván majd játszani. (7)
Martínez – Az assziszt picit megmentette a meccsét, ha az nem lett volna, most egy lehúzósabb értékelés jönne. Elrontotta a lehetőségeit (nahát), és bár az elején jó volt, aztán kicsit begőzölt az általa kapott nem túl szép belépő után. Fura, de trequartistában viszonylag jól mozgott. (6)
Lukaku – Szép visszatérés, de még ennél is mosolygósabb lehetne, ha befejezi azt az ajtó-ablakot a végén. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de talán ebbe a rendszerbe sem fog nehezen beilleszkedni. (6,5)
Bastoni – Kifejezetten jól szállt be, hozzátett abszolút ahhoz, hogy a végére beszoruljon a Lecce, és folyamatosan lehessen rohamozni. (6,5)
Mhitarjan – Jobban mutatott már, mint a felkészülés elején, a visszaszerzett labdája például különösen tetszett nekem. Értékes tagja lehet a keretnek. (6)
Dumfries – Ő is pozitív irányban hozott változást a meccsbe, és bár védekezésben akadt egy-két hibája, a támadójátékával és győztes góljával ezt bőven ellensúlyozta. (7)
Dzeko – Vele sem volt probléma: sem sértődöttség, sem egyéb negatív tényezők nem látszottak rajta, teljes erővel vetette magát harcba, és ő is hozzátett a három pont megszerzéséhez. (6)
Correa – 8 perce alatt labdába sem ért. (-)
Inzaghi – Láthatóan próbálja minden erejével összeszedni játékosai fejét, olyan feszültség dolgozik benne már most, mint az elmúlt szezon legkeményebb meccsein. Cseréiért csak a dicséret hangján szólhatunk, tökös (talán kissé túl bátor?) változtatásai után végül csak összejött a győzelem. (6,5)
Képek forrása sorrendben: sportsoftheday.com (kiemelt kép), twitter.com, news.italy-24.com, keepup.com.au