Kisujjból, rezignáltan

Nem történtek nagy dolgok Szardínián, csak amit reméltünk és kissé el is képzeltünk: profin, okosan és simán hozta le a csapat a 90 percet egy jóval gyengébb csapat otthonában.

A hétközi, lélekemelő események után jött egy (nem is olyan) pici feketeleves vasárnap kora este: a Milan lényegében simán, megerőltetés nélkül nyert az Atalanta ellen, ezzel minimálissá téve az Inter esélyét a bajnoki címvédésre. Ez van tehát, és ilyen lelkiállapotban kellett nekimenni a Cagliari elleni bajnokinak, ahol a hazaiaknak a lét volt a tét. A milánói győzelem végtére itt is egyértelműre sikerült, nem sokszor forgott veszélyben Handanovic kapuja, míg a másik oldalon sok gólszerzési lehetőség akadt – kalap le, ilyen egy profi, jó csapat. Néhány megfigyelés a meccsel kapcsolatban:

– Első, és nyilvánvalóan legfontosabb gondolat: Dalbert egy hihetetlen nagy bohóc. Amikor a 18. percben nyomott egy ronaldinhos, oda nem nézős passzt, már tudtam, hogy ez a három pont tutira meglesz. Nagyon jó, hogy már nem Inter-mezben rontja a levegőt, bízom benne, hogy nyáron edzőmeccsen sem látjuk már. Hihetetlen, hogy még mindig van egy év a szerződéséből…

– A Cagliari kissé bután próbált nagy intenzitással játszani, az attitűdjük is nagyon rossz volt: korán próbáltak egész pályán letámadni és túl sokáig, a bíróra pedig nevetséges fetrengésekkel próbáltak nyomást helyezni. Nem volt meg a tiszta fejük ahhoz, hogy itt a legminimálisabb esélyük is legyen.

– Ellenben az Interrel, akik kissé meglepő módon az erejükkel is jól sáfárkodtak a szerdai után, és különösebb probléma nélkül, szépen és jól focizva ugrották át ezt az akadályt. Likojannisz gólja kicsit belerondít az összképbe, de az így azért megbocsátható.

– Innen Magyarországról, vezetőedzőnkhöz képest laikusként, kissé értetlenül állok a tény előtt, miszerint Dzeko nem szorult perifériára a pocsék tavasza után – ezzel együtt pedig még mindig az egymással nem igazán működő Edin-Lau páros a sztenderd. Ugye megvannak a győzelmek így is, tehát valahol indokolható a döntés a konzisztenciával kapcsolatban, de a páros bosnyák része idény végére teljes elkészült fejben és testben is.

Utolsó forduló következik jövő héten, a konklúziókkal ráérünk akkor foglalkozni, átgondolhatjuk, végül is pontosan milyen idényként is lehet ezt elkönyvelni. Az utolsó, egészen vékony szalmaszál számunkra a Scamacca, Berardi, Raspadori támadóhármas, akikből ugye kettő Inter-szurkoló volt taknyosként, a harmadikat meg szeretné Marotta fekete-kékbe öltöztetni. Illetve maga a Sassuolo is előszeretettel öl óriást. Kérdés, hogy ilyen helyzetben és formájukban is megtesznek -e majd mindent – ezzel kapcsolatban vagyok a leginkább szkeptikus. Bízni kell, mert egy szurkoló mindig bízik. Más egyebet már nem tehetünk. Ja, persze a Sampot sem ártana majd megverni a másik oldalon.

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

Handanovic – Egy szép védés, esélytelenség a gólnál, ezek mellett csak a passzokra kellett figyelnie. (6)

Bastoni – Kicsit mintha nehézkesen mozogna sérülése után, de összességében letutizta. Csendes meccset hozott, de kissé a játék “elkerülte”. (6)

De Vrij – 2 szerelés, 5 megelőzés, 2 tisztázás – produktív napja volt, láthatóan csipkedi magát, és feledtetné a kissé gyengébb idényét. Nagyon jó munkát végzett hátul, és végig nyugalmat árasztott(7)

Skriniar – Kapufát fejelt óriási helyzetben, utána pedig balszerencséje volt az elvett találat miatt. Hozta azt, amiért szeretjük: végig magas szinten darált, nem nagyon hagyott esélyt a Cagliari-támadóknak. (6,5)

Perisic – Újabb gólpassz, újabb jó teljesítmény, és továbbra is várjuk, hogy megkapja a szerződését. (7)

Calhanoglu – Hihetetlen, hogy assziszt nélkül zárt, megannyi jó pontrúgása közül egyet sem tudtak gólra váltani társai. Semmilyen panaszunk nem lehetett rá. (6,5)

Brozovic – Saját térfélen ő biztosította a stabilitást (2 szerelés, 1 megelőzés, 4 tisztázás), passzjátékban sok kockázatot nem vállalt, a megszokottat szállította. (6,5)

Barella – Néha-néha elcsúszott, de pontosan játszott (27/30-as passzmutató), gólpasszt adott, és további helyzetkialakításokban is részt vállalt. Nem pontosan értem korai lecserélésének okát. (7)

Darmian – Gyönyörű fejes a hosszúba, és okos játék elöl-hátul. Nevetséges sárgát kapott. (7)

Dzeko – Nettó emberhátrány, most már sajnos nem hetek, hanem hónapok óta. Egyszerűen elfáradt a teste az idény alatt, emiatt jönnek ezek a – túlzás nélkül – megyei szintű megoldások és totálisan haszontalan foci. Jobbnál jobb lehetőségeket volt képes most is elcseszni a lassúságával. (4,5)

Martínez – Már az első félidőben gólt érdemelt volna, ezek fordulás után érkeztek meg, ráadásul két nem is akármilyen találat formájában. Remekül futballozik szinte egész tavasszal, ha nem lett volna vakon abban a két, nyomorúságos időszakban… Felesleges is folytatni persze. (7,5)

 

 

Dumfries – Egész jól szállt be, kis szerencsével minden módon feliratkozhatott volna a kanadaira. (6,5)

Gagliardini – Korrektül lépegetett az akciókba, az egyik ilyenből sikerült “lezáratnia” a meccset Martínezzel. (6,5)

Correa – Ő is a mostanság látott, pozitívabb énjét hozta, kevés híja volt, hogy még produktívabb estéje legyen. (-)

D’Ambrosio – Bejött még stabilabbá tenni a védekezést, nyilvánvalóan nem vallott szégyent. (-)

Sánchez – Még épp neki is összejöhetett volna valami. (-)

Inzaghi – Valószínűleg nem könnyű ilyen helyzetben felkészíteni a csapatot, több szempontból sem. Ehhez képest minden ült: az alaptaktika, a meccsmenet, majd a cserék is. (7)

 

Képek forrása: ruetir.com (kiemelt kép), 90min.com