José Mourinho újra visszatért a San Siroba, és mindannyian bíztunk benne, hogy ezt a vizitálást hasonlóan zárja, mint a két hónappal ezelőttit. Fura, de talán még egyértelműbb volt ez a 90 perc, és újabb elképesztően fontos lépést tett a csapat a címvédés felé.
Emelkedett lelkiállapotban, igen jó formában várhatta utolsó Serie A-rangadóját az Inter, emellett úgy is, hogy immáron újra kedvenceinket emlegetik a végső győzelem legfőbb várományosaként. Nehézség? Teher? Jó teszt volt ez a szombat, hogy lemérjük, mennyire remegnek meg a lábak mindezek tudatában. Lássuk, mik voltak a „dolgozat” végkövetkeztetései!
- Félelemnek nyoma sem volt, ellenben végtelenül tudatos és szervezett focinak igen, átütő támadójátékkal. Bár a Roma akár a vezetést is megszerezhette volna egy pontrúgást követően (Mancininek sokadszor volt balszerencséje az idényben), azért ez összességében egy parádés magabiztossággal lehozott győzelem volt, ami rangadón különösen nagy dolog. És igen, lehet így hívni ezt a párosítást, főleg a Roma elmúlt időszakban látott eredményeinek fényében.
- Ha a középső középpályás trióból legalább kettőnek jó napja van, a Serie A nagy részének „reszeltek”. Ők olyan minőségbeli különbséget tudnak jelenteni, ami nemzetközi szinten is számottevő, így pedig a Roma sem tudott mit kezdeni az általuk vezényelt labdakihozatalokkal. Az pedig, hogy háromból hárman játszottak az átlagnál jobban, megalapozott a fölényes sikernek.
- Inzaghi rotálása mostanában telitalálatnak tűnik: Dzeko kivételével mindenkit sikerül frissen tartani, ez pedig szintén megágyaz annak, hogy fenntartsa a formát az ismét folyamatosan jó teljesítményeket szállító brigád.
- Egy szituációtól eltekintve (mondjuk abból gól lett…) ismét bebizonyosodott, hogy a Dzeko-Martínez páros közötti kémia nincs igazán csúcsra járatva, és akkor még elég finoman fogalmazunk… Ez pedig – hétről hétre jobban bebizonyosodik – a fonalat vesztett bosnyáknak köszönhető nagyrészt, amin igazából nem csodálkozhatunk: a 36 éves centerből ebben a szezonban ki lett hajtva a lélek is, ebből kifolyólag olyannyira nem is haragszunk rá. Mindenesetre tény, hogy az utolsó fordulókra a Martínez-Correa/Sánchez tűnik az üdvözítő megoldásnak.
- Jövő héten a Bologna-Udinese duó következik, idegenben. Ha ezekből a találkozókból maximális pontszámmal sikerül kikecmeregni, akkor… Nos, az már egy nagyon jó százalékos esély lenne a Scudetto szempontjából. Kíváncsian várjuk, sikerül -e fenntartani a szintet.
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – A gólnál nem volt esélye, egyébként magabiztos és problémamentes meccset hozott – ahogy mostanában megszoktuk. (6)
Dimarco – Ismét tetszetős és lüktető futballal jelentkezett, ilyen hozzáállással hosszú távon is abszolút használhatónak tűnik ebben a pozícióban. Jó pontrúgások, élményszámba menő hosszú labdák és beadások jellemezték, védekezésben is stabil volt. (7)
De Vrij – Minimális számú megingás, ellenben stabil védekezés, egy jó formában lévő Abrahammel szemben. (6,5)
Skriniar – Feljegyezhettünk egy parádés szerelést a félpályánál, illetve a megszokott dolgait, azokat, amiktől ő a Serie A legjobb középső védője. (6,5)
Perisic – Újabb gólpasszt, ezzel együtt ismét egy kiváló teljesítményt jegyezhettünk fel neki – sehogy sem akar lassítani, és ez nekünk nagyon-nagyon jó. (7)
Calhanoglu – Ő két assziszttal és parádés futballal járult hozzá a győzelemhez, egyszersmind kijavítva a hétközi kisiklását – emellett eszméletlen munkát végzett védekezésben is (1 szerelés, 4 megelőzés, 2 tisztázás, 1 blokk), így egyértelműen ő volt a meccs embere. A meccs végi sárga lapja (ami egyébként erősen narancsos volt) viszont azért is fájdalmas, mert így újra egy sárgára került az eltiltástól. (8)
Brozovic – Elképesztő hetei vannak: ismét uralta a középpályát, és újabb nagy gólt tett a közösbe. Megérdemelte a végén a pihenőt, nagy feladatok várnak még rá az utolsó hetekben. (7,5)
Barella – Most „csak” kulcspasszokig jutott, de ettől függetlenül talán kijelenthetjük: visszatalált az igazi önmagához. Duzzad az erőtől, végigsprinteli a meccseket, és szinte mindig jó helyen van nála a labda. A Roma-játékosok sem tudtak mit kezdeni vele az esetek többségében. (7)
Dumfries – Úgy néz ki, nagyon jót tett neki az egy meccs pihenő, elöl-hátul remekelt, és az egyik legjobb interes produktumát láthattuk. A gólja kicsit hakimis utánérzést keltett. (7,5)
Martínez – Parádés hetet zárt, és úgy néz ki, idény végére kifizetődik, hogy azért mezőnyben sem most, sem a szezon nagy részében finoman szólva sem nézett ki szörnyen. Másképp fogalmazva, a sors rendezi a számlát vele kapcsolatban. A játékkapcsolata Dzekoval egyszer működött, abból gól is lett. (7)
Dzeko – Egy-két szerelésből, illetve a második gólnál vehettük észre, hogy a pályán van, egyébként újra csak a gyenge/pontatlan megoldásait számolgathattuk. (5,5)
Bastoni – Ismét stabilizálni volt hivatott, azt pedig hozta – mi több, egy kulcsfontosságú blokk is becsúszott neki a végén. (6,5)
Correa – Nem volt rossz, kis híján gólt is szerzett, és ismét nagyon koncentrált volt a focija. Az egyik center mellett azért jobban néz ki. (6)
Gagliardini – Bár energikusnak tűnt beállása után, a kapott gólnál nevetségesen elaludt, nagy részt az ő lelkén szárad Mhitarjan bombája. (-)
Gosens – 100%-os passzhatékonyság, ennek ellenére csendes 20 perc, ami alatt már inkább a Roma támadott, és azt is az ellenkező oldalon. (-)
Sánchez – Van egy olyan érzésem a gesztusait és mozdulatait látva, hogy ő már tudja, hogy távozik, és úgy is áll a meccsekhez – illetve minimális sértődöttséggel a kevés játéklehetőség miatt. A rossz labdakezeléséből indult a szépítés. (-)
Inzaghi – Ismét jó döntéseket hozott a kezdőt illetően, és a cserék ugyan kevésbé sikerültek jól, ez egy meglepő (?) magabiztossággal lehozott győzelem volt. (7)
Képek forrása: tuttosport.com (kiemelt kép), sport.sky.it, timetotimes.com