Hiába vártuk nagyon, az első tavaszi hónap sem hozta meg a feltámadást, így a győzelmek megünneplése helyett jobbára csak az ideget ettük. Ezzel párhuzamosan pedig egyre halványodik az első számú cél, a Scudetto esélye…
Meccsek, általános forma:
Úgy indultunk neki márciusnak, hogy „namostmajdaztán”, hiszen mondhattuk, a jó játék sokszor megvolt, az európai porondon mutatott arcával is nagyjából azt demonstrálta az Inter, hogy ők Olaszország legjobb futballcsapata. Ehhez képest jött a valóság, ami kegyetlenül arcon csapkod minket, fekete-kék vérű szurkolókat: a vizsgált időszakban ugyan vereséget nem szenvedett a csapat, de nyerni is alig sikerült. Bár vereség nem csúszott be, de két győzelem mellett három döntetlen éktelenkedik, egész jónak tűnő, 8:2-es gólaránnyal, de mind tudjuk, hogy ezt igencsak torzítja a Salernitana részére kiosztott lángos.
Az a bizonyos foci nyomokban még mindig ott van, de kerek egészként kizárólag akkor tud működni a gépezet, ha mindenki a fedélzeten van. És hát ugyebár ez nem volt igaz az utolsó két meccsre, amikor a legfontosabb futballisták közül kettő is hiányzott, köztük maga a csapat lelke, Brozovic. Valami megtört, valami nem az igazi, és ha sürgősen nem orvosolja ezt mondjuk Inzaghi, akkor ennek extrém esetben még a dobogóról való lemaradás (!) is lehet a végeredménye.
Játékosok, teljesítmények:
Ettől függetlenül itt vannak nekünk az egyéni díjak, amik közül az első a hónap kapusa/védője. Ő nem más, mint… Naná, Milan Skriniar. Bár nem minden meccsen volt csúcsformában, de a Pool elleni visszavágón a szezonbeli egyik legjobb egyéni teljesítményt hozta, és egyébként pedig jó szokásához híven nem igazán akart lefelé kilógni a csapatból. Megemlítendő még Bastoni, aki csendben, de továbbra is biztosan hozza sorban az átlagnál jobb meccseket.
A legjobb középpályás ismét a magas szintet stabilan szállító Brozovic, ebben nincs kérdés. Az ellenben meglepő kissé, hogy fura kihívója akadt: Vidal bárhogy is álljon jelenleg fizikálisan, mindent, de mindent kihoz magából – az igyekezete miatt pedig minimum egy kulcsfontosságú gólt megérdemelne.
A hónap támadója, huhh… Nehéz helyzet ez, de kénytelen vagyok az 5 meccsen 4 gólt szerző Martínezt írni, már csak a Pool elleni rakétája miatt is.
A legkellemesebb meglepetés már szerepelt feljebb: Arturo Vidaltól talán többet kapunk manapság, mint amennyit várunk. A hónap flopjára nincs megfelelő ember. Vecinot írni nagyon megúszós lenne, ahogy Ranocchiának is volt a szörnyű teljesítménye mellett elfogadhatóan lehozott 90 perce. Szinte az összes játékos összehozott egy meccsen citromdíjas produkciót, amit nagyon-nagyon szomorú leírni.
Momentumok:
A legszebb gól elég nyilvánvaló, különösebb kommentár nem szükségeltetik hozzá – hacsak nem annyi, hogy sajnos ez bármilyen jól is mutatott, igazán nem mozdította ki Lautarot a gödörből.
A legszebb védés Handanovictól Ikoné ziccerének hatástalanítása volt (itt, 2:55-től), míg a legszebb egyéni megmozdulás díja Barelláé, a Martíneznek adott első gólpassza (itt, 0:53-tól) ugyanis élményszámba ment.
A közeljövő:
Nyakunkon az április, ahol most már tényleg sorsdöntő dolgok lesznek/lehetnek. Az eredmények kedvezőtlen alakulása esetén akár végleg le is lehet húzni a rolót az idényre, azt pedig nagyon nem szeretnénk…
- Juventus (idegenben, április 4.)
- Verona (otthon, április 9.)
- Spezia (idegenben, április 15.)
- Milan (kupa, otthon, április 19.)
- Roma (otthon, április 24.)
Nem túl szoros a program, és igazából a Juve-meccset leszámítva a bajnokik mind kötelezőek lennének, de hát a jelenlegi Inter hol van attól, hogy bármit annak lehessen nevezni? A kérdés költői, továbbra is várunk a pozitív fordulatra.
Pontozós élmezőny:
1.: Brozovic /6,59/
2.: Skriniar /6,53/
3.: Bastoni /6,33/
4.: Barella /6,32/
5.: Calhanoglu /6,31/
Képek forrása: fociclub.hu (kiemelt kép), nemzetisport.hu