Rég várt góleső

Komoly feladatként tornyosult az Inter előtt az elmúlt hetek gödréből való kikecmergés, és bizony, hiába tökutolsó a Salernitana, el tudtuk képzelni, hogy jócskán meg tudják nehezíteni a mieink dolgát ezen a péntek estén.

Mert hát lássuk be, nem igazán láttuk, mennyire mély ez a bizonyos gödör, a tünetei alapján viszont az előző meccsek még nem a felfelé kapaszkodásról, hanem sokkal inkább a süllyedésről szóltak. A Pool meccs még sokunknak amolyan pozitív élményként csapódott le, Sassuoloban pedig még ült az elgondolás, hogy csak nem akar semmi sikerülni. Aztán Genoa ellen már nem is volt arra utaló jel, hogy bármi is sikerülni fog, a hétközi kupaderbyn pedig tényleg a nagy semmit láthattuk. Mindeközben a labdaátvételek, passzjáték sebessége az Inzaghi-féle Intertől megszokott sebesség nagyjából felére csökkent, a koncentráció hanyatlott, pár játékosról pedig el sem tudtuk képzelni, hogy tud ennyire gyengén is játszani.

Nem igazán tudtuk, mire számítsunk, azonban a Salernitana ellen hamar világossá vált, hogy valami megváltozott. A nagyjából fullos kezdő minden tagja azonnal a gázra lépett, és az első pillanattól kezdve látszott rajtuk: tudják, hogy ezt a meccset nem hagyhatják kicsúszni a kezeik közül. Különösen Barella és Calhanoglu mozgása javult fel, a védelem is egy sokkal fókuszáltabb arcát mutatta, amire legfeljebb egy varázslatos indítást követően elrontott Verdi-ziccer cáfolna rá, de ezt leszámítva nem is igazán jöttünk rá, hogy mit képzeltek el a vendégek támadójáték gyanánt.

Ami a védekezésüket illeti, próbálkoztak letámadással, de ezzel legfeljebb néhány szabadrúgást tudtak kiharcolni. Hamar bele is fáradtak, és hátrazuhantak a saját térfelükre, ahol aztán következtek Barella és Martínez percei. Lauti még kihagyta az első helyzeteit, látszódott is a testbeszédén, hogy szinte el sem hiszi ami történik vele, blogos csoportunkban pedig én is hangot adtam azon elképzelésemnek, hogy ezt a palit valaki megátkozta. Körülbelül két perccel ezután újabb varázslatos labdát kapott Barellától, amit nem rontott el, reakciójából pedig azonnal átjött, hogy itt aztán megtört a jég. Húsz perccel később ugyanez a kombináció újabb gólt hozott össze, így kb 600 év után először magabiztos előnnyel mehetett szünetre az Inter.

A meccs második felére nagyjából a gálahangulat volt jellemző, Martínez harmadik találata után végképp eldőlt minden, Inzaghi pedig nyugodtan forgathatta kicsit a játékosait, így a szokásos pihentetésen kívül végre érdemileg is bemutatkozhatott Gosens, hogy két perc után gólpasszt is adjon Dzekonak. A bosnyák aztán nagyon gyorsan duplázott is, ez már tényleg csak a hab volt a tortán, mindenesetre jó érzés, hogy mindkét kezdő csatárunk megerősítette helyét a góllövőlista első tíz helyezettje közt.

Azt pedig nem mondjuk, hogy mostantól minden meccs egy diadalmenet lesz, hiszen ennél valószínűleg csak keményebb ellenfelek várnak az Interre, rögtön jövő héten kettő is. Ezzel együtt óriási szükség volt erre a meccsre, muszáj volt, hogy jöjjön egy kis megerősítés a játékosoknak saját hatékonyságukat illetően. Egyszerű a tényállás: szezon hátralévő részének az itt látott mentalitással és eredményességgel kell nekimenni. 

 

Osztályzatok: 

Handanovic: 6 – Két védése volt, egyik sem volt nagy kunszt.

Skriniar: 6.5 – A meccs elején még úgy tűnt, lehetnek gondjai, de végül elképesztő nyugodt meccse lett.

De Vrij: 6.5 – Nagyjából ugyanez, még kapott egy kis pihenőt is.

Bastoni: 7 – Sérülése óta nem volt nagy formában, tegnap viszont mindent tanárian oldott meg, és még felfutásokra is volt lehetősége.

Dumfries: 6.5 – Róla is elmondható, hogy nagyon kellett már neki egy jól sikerült meccs, végül egy gólpasszt és kis híján egy gólt is feljegyezhettünk neki.

Brozovic: 7 – Remekül játszott, végül ő is előbb mehetett pihenni.

Barella: 10 – Parádé, legfőképpen azért, mert az összes gólban óriási szerepet vállalt, a két assziszt mellett három „hokis gólpasszt” is kioszott, magyarul a gólpasszt adó játékos kapott tőle remek átadást.

Calhanoglu: 6.5 – Jól indult, kicsit visszafogottabban folytatta.

Darmian: 7 – Jó volt látni végre. Kapott egy szigorú sárgát a 6. percben, ez azonban nem szegte kedvét. Elsősorban a védekezésben jeleskedett.

Lautaro: 9 – Lehetnék szigorúbb, mert ma is benne maradt pár gól, de ez így volt jó. Végre azt éreztem, hogy kellően higgadt a kapu előtt, de nem is vár túl sokat a lövéssel.

Dzeko: 8 – Mindkét helyzetét kiválóan oldotta meg, amit tőle sem szokhattunk meg mostanában.

Vidal: 6 – Nagy kedvvel szállt be a meccs azon pontján, ahol az ellenfél már teljesen feladta a reményt.

Ranocchia: 6 – Némi passzolgatáson kívül nem sok minden kellett tőle.

Gosens: 6.5 – Az azonnali gólpassz után is látszott rajta a bizonyítási vágy, lövőhelyzetekbe került, további kulcspasszokra vállalkozott.

Gagliardini (6) is kapott egy kis átmozgatást hosszú idő után, csakúgy mint Correa (6) aki ha kicsit pontosabb, duplázhatott volna.

 

(kiemelt kép: 24newsrecorder.com)