Lassan-lassan kikecmereg az Inter a brutális szériából: Nápolyban olyan eredmény született, amit alapvetően aláírt volna nagyjából minden szurkoló, ha nincs a múlt heti bukfenc. Így sincs azért ok olyan nagyon nagy szomorkodásra.
Hét nap alatt a harmadik rangadóra került sor szombat este, amin az eddigi maródiak mellett Inzaghira és Bastonira sem számíthatott a csapat. Ha előzetesen megvizsgáltuk a körülményeket, ez ugyanúgy kalkulálható pontvesztés lett volna, mint pár fordulóval ezelőtt, Bergamoban, csak ugyebár ott az a fránya Derby, ami komoly sebeket hagy(hat)ott…
Maga a meccs is azt mutatta, hogy – hiába a hétközi kupameccs – az ütés még benne van mindenkiben, legalábbis az első félidő teljes képe erről árulkodott. A labdákat nehezen tudták kihozni Brozovicék, értelmes, jól felépített akciót ritkán sikerült vezetni. Az igazság az, hogy a Napoli nagyjából az 5. és a 35. perc között olyan brutálisan intenzív játékot produkált, hogy azzal nehéz volt felvenni a ritmust: ebben az időszakban akár a három pont sorsa is eldőlhetett volna a javukra. Szerencsére a lehetőségeik kimaradtak (egy kapufáig is jutottak), és végtére is gólra csak egy egészen ostoba egyéni hibából voltak képesek. Ahhoz képest, mennyire szörnyűnek tűntek a dolgok, ez még úgy ahogy istenes volt. Pláne, hogy a játékrész végén már elkezdett éledezni a csapat, ezt pedig két komoly helyzetben „foganatosították”…
Fordulás után ott folytatódott minden, ahol előtte abbamaradt, azzal a különbséggel, hogy itt gólt is sikerült egész gyorsan begyötörni: Dzeko elsőre még kvázi luftot fejelt az újabb helyzetéből, de utána javított, és kíméletlenül beverte a kissé röfögve elé pattanó labdát. Örömteli, hogy Farrisék és a srácok rendezték a sorokat, ez a 45 perc már sokkal jobban nézett ki, és könnyedén lehetett volna fordítás is ebből, ha a másik oldalon Koulibaly nem játszik épp god mode-ban. Itt álljunk meg egy pillanatra azért: amit a szenegáli művelt, ahhoz fogható védőteljesítményt szezononként is minimális számút látni, ő pedig pont egy rangadón hozta ezt. Három szerelés, öt megelőzés, két tisztázás, egy blokk – és egyik sem valami könnyű szituációban esett. Visszatérve a pályán összességében látottakra: mintha a nápolyiak önmagukat fullasztották volna ki a találkozó első harmadában, nagyon úgy tűnt, hogy nem maradt nekik a tankban a végére. Ezt akár ki is használhatták volna a kedvenceink, de sajnos nem így történt, egy idő után pedig már nem is forszírozták ezerrel a dolgok még pozitívabb irányba alakítását. Ha azt nézzük, fizikálisan mennyit kivehetett belőlük az utóbbi hét, ez nem is csoda.
Azt hiszem, ez a rangadó is megmutatta, miért és hogyan kevés ez a keret összességében: ha jön egy ilyen széria, egyszerűen nincs lehetőség komolyabban rotálni, a padon kevés az a minőség, ami jelen helyzetben megfelelő lett volna. Ehhez képest az egy pont tényleg nem rossz, és ezt tényleg csupán az helyezi más megvilágításba, ami a múlt szombaton történt. Vesztett pontok tekintetében még két pont az előny persze, de innentől valahogy vissza kéne térnie a meccseket kíméletlenül behúzkodó gépezetnek… Előtte azonban szerdán jön a várva várt BL-fellépés.
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – Ingadozó formát szoktunk meg tőle mostanság, most épp a hullám tetején lubickolt, és a szebbik énjét láthattuk. Két nagy védés, magabiztosság, minimális bizonytalanság. Kis híján a büntetőt is megfogta. (6,5)
Dimarco – Abszolút kellemes meglepetés volt, amilyen rossz benyomást keltett a múlt heti pár perce alatt, annyira jó és kifejezetten használható volt ezen az estén. És talán meglepetés, de védekezésben volt inkább észrevehető (2 szerelés, 3 megelőzés, 2 tisztázás), de az akciókba és jól és lendületesen lépett be. Akadt egy nagyon szép csele is. (6,5)
De Vrij – Kissé frusztráló, amit mostanság művel, egymás után a második fellépésén van eredményt befolyásoló hibája. Főleg az első félidőben volt igazán vakon, a tizenegyest okozó szabálytalanság után sok idő kellett neki, mire összeszedte magát – javára írandó, hogy egyébként fokozatosan, de megtette. Rengeteg dolga volt (2 szerelés, 4 megelőzés, 2 tisztázás, 1 blokk), de komoly gondokba is ütközött Osimhen személyében. A tavaszi szezon további részében a második félidőben látott hollandra van égető szükség. (5)
Skriniar – Neki is előfordult több ordító hiba, cserébe támadásban sem tudott igazi segítséget nyújtani. Mintha kissé igényelné a pihenőt… (5,5)
Perisic – Nem véletlenül áradozott Méhes Gábor őt látva: fáradhatatlanul rohangált elejétől a végéig ebben a fizikálisan igencsak megterhelő pozícióban, és a jó védekezése mellett a legtöbb veszélyt ő okozta a Napoli térfelén. Továbbra is jó látni a hihetetlen becsvágyát, és azt, hogy a konkurencia csak még jobb teljesítményre sarkallja. (6,5)
Calhanoglu – Kissé hullámvölgybe került, mert bár egész pontosan passzolt (51/55), de végtére is egyáltalán nem tudott effektív lenni az ellenfél térfelén, pontrúgásokhoz pedig nem igazán jutott. Ezúttal hátul sem volt annyira hasznos. (5,5)
Brozovic – Ő talán elhagyta azt a pár butaságát okozó dolgait, így ismét a (szinte) hibátlanul robotoló vezér szerepe volt az övé a középpályán. (6)
Barella – Ő nem kezdett rosszul, aztán teljesen szürkévé vált, és a passzjátékával is akadtak gondok. Egy hibája majdnem vereséget okozott. (5)
Dumfries – Az első félidő után azt gondoltam, rövid az út Darmiannak a becseréléshez, aztán Denzel csak végigjátszotta… Volt jó pár rossz megmozdulása, amiket igyekezett ellensúlyozni olykor (volt például nagyon fontos szerelése is), és összességében ki is kozmetikázta a teljesítményét. Nagy kár a kihagyott/eltört helyzetéért. (5,5)
Martínez – A szokásos rengeteg melójával ezúttal lövésig nem, de korrekt mezőnyjátékig és két kulcspasszig jutott – az egyik egy tűpontos beadás volt, amiből közvetetten az egyenlítés érkezett. A helyzetbe nem kerülése viszont kissé aggasztó méreteket öltött mostanság… (6)
Dzeko – Szenvedés, rossz passzok és labdakezelések, kihagyott ziccer, majd szemfülesség, kulcsfontosságú gól és feljavuló futball. (6,5)
Sánchez – Balszerencséjére nem sok ideje volt alkotni. (-)
Vidal – Neki sem. (-)
D’Ambrosio – Neki pedig pláne nem. (-)
Inzaghi/Farris – Rettenetes kezdés után visszajött a brigád a csatába, ezt pedig írhatjuk az edző(k) javára is. A cserék meghúzása időben és észszerűen történt. (6)
Képek forrása: adnkronos.com (kiemelt kép), eurosport.it, besoccer.com