Szemtől szemben

Úgy tűnik, az címvédő Inter legnagyobb kihívóivá a Napoli és a Milan csapatai léptek elő a 2021/22-es szezonban. Az Inter lemaradása 11 forduló után nem elhanyagolható, ám megadatott nekik az a lehetőség, hogy egymás után mindkét nagy ellenféllel megmérkőzzön, kezdve ma este a Derby della Madonninával.

Kár lenne tagadni, idénre a Milan tényleg (újra) szintet lépett. Az első ugrást még Pioli érkezése jelentette 2019-ben, a 20-21-es idényt már kiforrottabb csapatként kezdték meg, de maga a szezon tavasszal még simán elúszott. Ezúttal pedig egy még konzisztensebb rossonerit látunk, amely összességében jó futballt mutat be hétről hétre, rengeteget dolgozik, vesztett pontot alig ismer. A szerzett pontok márpedig magukért beszélnek, még ha tényleg van is bennük egy bizonyos kétarcúság, tudnak homályosak lenni néha, főleg a BL-ben, de az speciel egyik olasz csapatnak sem a kedvenc játszótere mostanság.

Az vitán felül áll, hogy a Milan kerete továbbra sem tekinthető a legerősebbnek Serie A-ban, ám minden mercato során igyekeznek egy-két fejlesztést nyélbe ütni, rossz igazolásuk pedig nem nagyon van egy ideje. Olyan érkezők, mint Tomori, Leao, Bennacer és (kisebb késéssel de) Tonali képesek voltak dobni egyet a csapaton, Ibrahimovic győztes mentalitása Pioli alapos munkájával elegyítve pedig más, addig nem túl jól szereplő játékosokat is feljebb emelt, lásd Kessié, Hernandez, Calabria. Amíg ez a kémia működik, a Milannak nem is feltétlenül kell minden posztra egy klasszis ahhoz, hogy versenyképes maradjon.

a Derbyhez közeledve mégis bele-beleszaladunk a két milánói csapat posztról-posztra való összehasonlítgatásába, jellemzően nem kék-fekete oldalról kezdeményezve, ami szerintünk még annyira nem indokolt, hiszen az erősebb alapanyag az Internél van, és egy kicsit nehéz is a 4-2-3-1-et 3-5-2-höz mérni. Most mégis belemegyünk ebbe a játékba, elvégre az Inter papíron gyengült tavalyhoz képest, a Milan pedig erősödött, vagy legalábbis bővültek a merítési lehetőségeik, így valamivel kiegyenlítettebb az összevetés, a rivalizáció a két csapat között pedig aktuálisabb, mint az elmúlt 10 évben valaha, hála a piros-feketék remek rajtjának. A head to head alapja érthető okokból nem mindig poszt lesz, néha inkább profil, vagy szerepkör, a seregszemlében pedig szerzőtársam, Ninogoffredo lesz segítségemre.

Handanovic – Tatarusanu by Ninogoffredo:  Már attól kellemetlenül érzem magam,hogy a két hálóőrt egymással párba kellett állítanom. Handanovic hosszú évekig a liga legjobbja volt a posztján és ugyan a zeniten már túl van, a tavaszi derbin azért újra megmutatta, hogy ha kell, még mindig a csapat segítségére tud lenni. Tatarusanu ezzel szemben egy Fiorentinánál is képes volt kiszorulni a kezdőből és a rémgyenge Ligue 1-ben sem tudott a jobbak közé tartozni. Karrierje egyik utolsó döfését Eriksentől szenvedte el még télen, akinek szabadrúgása ugyan abszolút védhető lett volna, őt mégis teljesen megbabonázta. Jelenlegi formája ugyan egyáltalán nem vészes, mi is, és a kuzinok is tudjuk, hogy idő kérdése csak az első komolyabb baki. Tatarusanu próbálja ugyan a maga módján tatarozni a védelmet, de még Maignan-tól is fényévekre van, nem hogy Handától. Ráadásul román is. Inter 1-0 Milan 

Darmian – Calabria: A Serie A-t csak felületesen követők és a – valamilyen érthetetlen okból – Milan-nal szimpatizálók akár azt is hihetnék, hogy a piros-feketék kamukapitánya jön ki jobban az összehasonlításból. Mi viszont tudjuk, hogy míg Dávidka jelenleg nagyjából egy, az átlagosnál jobb szezont tudhat maga mögött, addig a sokak által lesajnált Matteo a legrosszabbnak tartott idényében is győztes kimenetelű El döntőben kezdett – még United játékosként. Tavaly pedig a clutch-player szóösszetételnek adott új jelentést a bajnokság végén, mikor a Scudetto sorsát komolyan befolyásoló gólokat szerzett. Mindemellett Darmian magas szinten képes játszani akár középhátvédet, akár baloldali futót. Calabria ezzel szemben mit tud? Frusztráltságát levezetve mutogatni az Inter-szurkolóknak, miután nagy nehezen, négy év után képesek voltak bemákolni ellenünk egy győzelmet a bajnokságban. Nem véletlen, hogy Mancini is sokáig levegőnek nézte és csak most, az EB után hajlandó behívni őt a válogatottba. 2-0

Skriniar – Tomori: Tényleg elismerésem Tomorinak, én igazán kedvelem a játékát, és sajnáltam, mikor megvette a Milan, mert abban bíztam, hogy akár az Inter is elhozhatná rotációba. De tény, hogy padoztatni felesleges lenne egy ilyen ígéretes játékost. Skriniarral szemben azonban nem tudok pontot adni neki. 3-0

De Vrij – Kjaer: Kjaer egy kicsit fordított eset, nem sok jót néztem ki belőle korábban, Sevilla után a bergamói kalandja nagyon rövidre sikerült, Milánóba érkezése óta azonban nem nagyon láttam őt még csak hibát sem véteni. Mellesleg róla most már mindig a nyári Eriksen-eset fog eszembe jutni, igazi sportemberként viselkedett. Számomra nem kérdés, hogy De Vrij a jobb játékos, de a fentebb említett tényezők miatt adok egy fél pontot a dán harcosnak. 3.5-0.5

Bastoni – Tonali: Ó, szevasz Sandro. A játékos, aki már kvázi az Interé volt, ám beütött egy állítólag háromtényezős fordulat: A srácnak Milanos pizsamája volt, az Internél elfogyott a pénz, Conte pedig állítólag sokkal inkább vágyott Vidalra, mint rá. Tonali amúgy abszolút Contét igazolta az első szezonjával, vagy csak egyfajta trójai ellen-falóként elhitette, hogy mégsem ez az ő szintje, és végül a Bresciának engednie kellett az eredeti feltételekből. Már amúgy ebben a kérdésben is Bastoni nyert, mert ő aztán 18 évesen is kurvadrága volt, de azt hiszem egy percre sem bánták meg a leigazolását Ausilioék. Tonalinak azóta viszont valahogy két tüdeje is nőtt, és a döntéshozásban is sokat fejlődött. Mindkét játékos komoly ígérete egy szebb évtizednek az olasz futball számára, legyen ez itt egy döntetlen. 4-1

Perisic – Hernández (Kalulu, Ballo Touré?): Térjünk át a bal oldalra. Perisic sokszor akart már elmenni Milánóból, gyakran előfordult, hogy nem volt kedve játszani, de mindig elvégezte a rá bízott feladatot. Jelenlegi formája a néhány évvel ezelőtti önmagát idézi és meccsről-meccsre az Inter egyik legjobbja. Elismerést érdemel az is, hogy pályafutásának utolsó harmadában képes volt elsajátítani egy számára teljesen idegen pozíciót. A Calabria-Saelemaekers duónak nagyon oda kell majd figyelnie a klasszis teljesítményt nyújtó horvátra. A másik oldalon sajnos nem lesz részünk abban a gyönyörben, ahogy a mindig elegáns Darmian könyörtelenül megállítja a Milan házi bohócát – Hernández ugyanis sikeresen eltiltatta magát a derbiről. A francia egyébként sem egy agysebész; még ennyi idősen sincs tisztában saját posztjával és ugyan felfutásai rendszeresen veszélyesek, csapata legalább annyi gólt kap figyelmetlenségéből és fegyelmezetlenségéből, mint ahányszor ő feliratkozik a kanadaira. A francia válogatottban még egyelőre nem bukott meg; a Nemzetek Ligájában nagyon ügyelt arra, hogy csak a megfelelő pillanatokban lépjen fel a támadásokhoz. Ne legyenek kétségeink, előbb-utóbb ott is kibújuk majd a szög a zsákból és akkor a mindig szigorú Deschamps-nál el is vágja majd magát. Mondjuk ki, a jelenlegi Milan kezdőjének messze a legrosszabb játékosáról beszélünk, a derbin előreláthatólag pályára lépő Kalulu pedig őt sem tudja kiszorítani. Hát akkor ő milyen rossz lehet? 5-1 ( a poszt megírása óta állítólag Ballo Touré merült fel legesélyesebbként a balhátvéd posztra a Milannál)

Brozovic – Kessié: Kessié pályafutása igazából Gagliardinivel mutat párhuzamokat, még ha ez így elsőre furán is hangzik. Mindketten nagyon komplett, már-már potenciális klasszis focistának tűntek Gasperini keze alatt fiatal koruk ellenére, és míg az elefántcsontpartit a Milan, Robertot az Inter nézte ki, ahol nagyjából addig tűnt kezdőszintű játékosnak, amíg Pioli volt az edzője. Kessié nem volt meggyőző a Milanban, míg végül nem más jelent meg a színen, mint Pioli… azóta viszont remekel. Brozoviccsal is van pár párhuzam, hiszen a horvát klasszis karrierje is hullámokkal indult, ő azonban már három edző regnálása óta alapember az Interben. Mindketten kulcsemberei csapatuknak, és egyikük sem akar az istennek se hosszabbítani. A hasonlóságok miatt itt is döntetlent hirdetek. 5,5-1,5

Calhanoglu-Krunic: Na várjunk, még kicsit szokni kell, hogy itt nem két Milan játékosról beszélünk. Egyébként Hakan a kanadai táblázat alapján remekül szerepelt a Milanban, a valóság azért árnyaltabb, és az egyértelmű mentális problémái már új csapatában is kiütköznek, valamint assisztja, gólja sincs annyi még. Krunic meg egy tök korrekt játékos. Ezt most ő nyeri. 5,5-2,5 

Barella – Leao: Kiegyenlítettségről ezen párosnál nemigen lehet beszélni. Az Inter leendő csapatkapitánya már Cagliari játékosként bekerült a válogatottba, majd Milánóba kerülését követően fejlődött megállás nélkül. Conte csapatában is kulcsszerepe volt mind védekezésben, mind támadásban, Inzaghi azonban az eddigieknél is mintha jobbat hozna ki belőle. Nincs értelme kertelni, a világ egyik legjobb középpályásáról beszélünk. Rafael Leao ezzel szemben nem több, mint egy szertelen tehetség, aki akkor képes fickándozni, mikor a többiek a mezőnymunkájukkal leveszik róla a terhet. Ha CR-ről, vagy Messiről beszélnénk, azt mondanám, hogy ez rendben van, de az ő esetében azért messze vagyunk ettől a szinttől. A tavaly őszi derbi egyébként emlékezetes volt számára; talán ő sem gondolta volna, hogy azzal cselezi majd ki D’Ambrosiót, hogy belebotlik a labdába. Ma este is botladozhat nyugodtan, Skriniar egészen biztosan nem fog tőle megszeppenni. 6,5-2,5

Lautaro Martínez – Saelemaekers: A két fiatal támadónál Martínez felé billen a mérleg, még ha az elmúlt pár hétben hadilábon is áll a gólszerzéssel. A belga srác leigazolása egyébként abszolút a Milan scoutjait dícséri, majdnem annyira, mint Martínez felfedezése az Inter stábját. A profilok hasonlóak, a feladat eltérő. De azt gondolom, hogy ha Martínez nem lenne így kifacsarva a nonstop hazarepkedéssel, nem is merülne fel itt semmilyen kérdés. 7,5-2,5

Dzeko – Ibrahimovic: A párost tíz évvel ezelőtt akár egymás mellett is megnéztük volna. Mindketten nagy harcosok, amellett, hogy remek játékosok is. A különbség kettejük között az, hogy míg az igazán nagy rangadókon Ibrának csak a szájkarate jut, addig Dzeko egy Romát vitt a hátán BL elődöntőbe, fontos gólokat lőve a kieséses szakaszban. A Madonninákat ugyanakkor nagyon érzi a svéd, imádja, ha ő kerülhet a főszerepbe és biztosak lehetünk benne, hogy de Vrij-éknek megint hosszú estéje lesz. Szerencsére bosnyák támadónkat sem kell félteni, életkora ellenére is remekül kezdte a szezont és ha valaki, akkor ő valóban csendre tudja inteni a nagyképű Zlatant. 

A végeredmény nálunk 8-3 ide, ám nem győzzük hangsúlyozni, a játékosok képességei mindössze egy aspektusát adják a milánói Derbynek, és legalább ennyire az érzelmek, idegek és a taktika küzdelme lesz ez ma este. Olyan oktatást pedig ne várjunk, mint a tavaszi meccsen, inkább a tavaly őszihez, vagy a téli kupanegyeddöntőhöz hasonló, kiegyenlített harcra számítunk. Pontokat szereznie inkább az Internek kell, egy vereséggel viszont borzasztóan megnőne a különbség, Inzaghinak tehát van min agyalni.

Kezdés 20.45-kor, élőben a Sport1-en.

Forza Inter! 

(képek: Sempremilan, Inter.it)