Megnéztük a címvédőt

Az olaszországi lelátók egyre nagyobb arányú megnyitásának köszönhetően kihasználtuk az alkalmat, hogy végre élőben is megnézzük az Intert az őszi hosszú hétvégén. Az Udinese elleni találkozó könnyűnek nem könnyű, de teljesíthető kihívásnak ígérkezett. 

Viszontagságoktól nem mentesen (tudtátok, hogy az olaszok egyáltalán nem könnyű emberek?) érkeztünk meg az esős Milánóba, előtte egy kis Bergamói kitérővel. Bergamót egyébként teljes szívből ajánlom mindenkinek, akinek van kedve egy jót sétálni/enni/inni egy gyönyörű olasz óvárosban, na és ha már arra jártunk, az Atalanta store-jába is benéztünk. Itt aztán elém került a világ leghasznosabb terméke, az Atalantás kutyabaseballsapka, amit nem is értek, hogy hogyan nem hiánycikk Olaszországban. De tényleg, gyakorlatilag minden volt kékfekete színekben, és ezt aztán már valóban csak az Inter store tudta megfejelni másnap.

 

 

Utóbbinál meglepetten konstatáltuk, hogy a sor hosszú métereken át kígyózik a kirakatok mellett, főleg mivel előzőleg a Milan boltja mellett is elhaladtunk, de oda valahogy mindenki kényelmesen befért. 🙂 Persze az Inter otthon játszó csapatként nem kevés túristát vonzott, a Dóm tértől a szállodáig igazán nem volt nehéz kékfekete szimpatizánsokba botlani. Magát a sort pedig az olaszok igen szigorú, de igazából teljesen érthető egészségügyi intézkedései idézték elő, erősen korlátozzák az egy légtérben tartózkodó emberek számát, aztán nyilván a szabályok betartatásával már itt-ott akadnak problémák. Azért viszonylag gyorsan bejutottunk, bent pedig mez és sálhegyek fogadtak, a készséges személyzet szorgosan vasalta a hazai mezekre a BARELLA 23 matricákat (és most komolyan mondom, gyakorlatilag mindenki Barella-mezt akart), de ezen kívül voltaképpen bármilyen ruhanemű, karácsonyi mintás fekete-kék pulóver, PS kontroller, Vidalos telefontok megtalálható volt a kétszintes helységben.

 

Termékekből vasárnap a stadion környékén sem volt hiány, két és fél órával kezdés előtt érkezve a Meazzához már mezárusok, büféskocsik és persze szurkolók hada várt minket. Némileg meglepett, hogy mennyien mentek ki gyerekkel, a bambinók pedig természetesen majd egytől-egyig Barella-trikót követeltek a szüleiktől, azt hiszem itt világossá vált amit itthonról is egyre inkább éreztünk: ő a csapat húzóneve, és egyben leginkább azonosulható játékosa, legalábbis az hazaiak szemében egészen biztosan.

 

Hűvös, felhős időben vonultunk be a stadionba, némi olaszoskodás után (-Buongiorno, itt kell a maszk? -Kellene, de úgyse tartja be senki, szóval tedd fel amíg a helyedre érsz; -Kártyával lehet fizetni? -Nem, de két pénztárral arrébb igen; stb.) tárult elénk a lenyűgöző formát mutató gyep. Ekkor, azaz jó egy órával a kezdés előtt már nem kevés drukker a helyén ülve figyelte az eseményeket, az északi kanyar is percről-percre népesebbé vált. Várakozás közben láttunk gólokat korábbi találkozókról a kivetítőn, társadalmi célú hirdetéseket, sőt még lánykérést is a tribünön. Elsőként az Udinese kapusai érkeztek melegíteni, akiket a Nord máris meglepően éles füttyszóval köszöntött. Szerencsére az energiáikat nem sokkal később Handanovic, Radu és Cordaz üdvözlésébe fektethették, őket pedig rövidesen a mezőnyjátékosok követték.

Lent a kezdők cicáznak, fent a cserék passzolgatnak dzsekiben. 

Jött a kezdőcsapat neveinek rituális együttkiabálása, a kezdőrúgástól kezdve pedig non-stop éneklés a Nord vezényletével. A hazai szurkolók továbbra sem bizonyultak túl megbocsájtónak az ellenféllel vagy a bíróval szemben, hangos fütty kísért minden szabálytalanságot, vagy vélelmezett tévedést. Az Inter játékosok támadóharmadban bemutatott passzai vagy cselei ellenben azonnal semmihez sem hasonlítható, izgatott morajt váltottak ki a tömegből, a csapat pedig ki is tett magáért, főleg (ki más mint) Barella, aki állítólag 45 perc alatt saját csúcsot döntött az egy meccsen való lövései számát (7) illetően. Az Udinese persze szokás szerint masszívnak mutatkozott, bár a labdáról nagyrészt lemondtak, nem engedtek sok magas minőségű helyzetet.

Calhanoglu a labda mögött

A második félidő kicsit csendesebben kezdődött. Szurkolótársaink türelme is érezhetően fogyott az idő múlásával, főleg Dumfries rossz technikai megoldásai vagy Joaquín Correa elszúrt passzai után adtak hangot csalódottságuknak, ám ekkor váratlanul jött Perisic parádés labdaátlépése, ami mindent megváltoztatott. Az addig halovány Correa szólóra vállalkozott, minek végén magabiztosan rúgta vissza a labdát a rövidbe, minket pedig valósággal elöntött az élőben átélt gól utáni, semmihez nem hasonlítható lelkifröccs. A gól mindenképp jót tett a meccsnek, a következő percekben sokkal nyíltabb focit láthattunk, hamarosan Dzeko és Dumfries is helyzetbe került, a második találat pedig mindössze nyolc percet váratott magára. A sokat szidott holland jobbfutónk is megvillant végre egy okos lekészítéssel, Correa pedig egy kis igazgatás után ismét remekül találta el a labdát. A játékosok hosszasan ölelgették egymást az alapvonalnál, Inzaghi a két chilei cserejátékosába kapaszkodva ünnepelt, igazán felszabadító pillanat volt.

A meccs hátralevő része nagyjából a kulcsemberek pihentetéséről, illetve a labda eldugásáról szólt, persze akadt pár szemrevaló megoldás is. Sánchez és Vidal kimondottan nagy kedvvel szálltak be, illetve Handanovic is bemutathatott egy szép védést. A lefújást követően maradt még energia egy kis éneklésre, a csapat elköszönt a kanyartól, ideje volt nekünk is indulni. A metró felé hömpölygő tömeg melletti standoknál immár a J.CORREA 19 mezek sem fogytak olyan rosszul.

Osztályzatok:

Handanovic: 6.5 – Magabiztos volt több ízben is.

Skriniar: 7 – Nagyot ment, nem ismert elvesztett párharcot.

Ranocchia: 6.5 – Nem indult a legjobban, de szépen belejött, és rendre megnyerte a fejpárbajokat.

Bastoni: 6.5 – Megint lehozott egy meccset megingások nélkül, és a passzjátéka is tetszetős volt.

Dumfries: 6 – Nem kevés rossz döntést hozott sajnos, de támadásban gyakran tűnt fel veszélyes helyeken, ami bíztató. A gólpassza pedig igazán okos megoldás volt.

Barella: 7 – Elszórakoztatta a közönségét, nagy vállalkozókedvvel játszott.

Brozovic: 6.5 – Elegáns produkció.

Calhanoglu: 6 – Nem vált főszereplővé, de elégedetlenségre sem adott okot.

Perisic: 7 – Elképesztő melót tett ebbe a meccsbe, és ültek is a megoldásai.

Dzeko: 6 – Szintén sokat volt játékban, bár a gól most elmaradt.

Correa: 6.5 – Úgy látszik, ha lő egy gólt, akkor azonnal kettőt is. Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy az első félidőben nagyjából semmit nem mutatott, viszont időben felébredt, és megnyerte a meccset.

Sánchez: 6 – Kimondottan jó formát mutat az utóbbi napokban.

Vidal: 6 – Benne is láttuk a harci szellemet, volt nagy sprintje, négykézláb szerelése, szép passzai. Egész szerethető ilyenkor.

 

A csapat azóta már Tiraspolban, ahol szerda este újabb komoly teszt vár rájuk. Forza Inter!