Ugyan a tabella alakulását tekintve az előző szezonban is élhettünk át ,,őrült” izgalmakat, februárra nagyjából kialakult a végső sorrend. Ezt követően az Inter sem vitte túlzásba a szurkolók kiidegelését, a lehető legpasszívabb játékkal gyűjtögette a három pontokat Conte legénysége. Az ordibátor aztán az idény végeztével távozott, helyét pedig az a Simone Inzaghi vette át, akinek irányításával szeretett csapatunk visszatérni látszik a pazza Inter-hez.
Az előző válogatott szünetben már jelentkeztem egy hosszabb hangvételű poszttal, melyben különböző szempontok alapján vizsgáltam a csapatot. Most elsőkörben ezekre fogok reflektálni.
Kapuskérdés és a védekezés
Handanovic bizonytalanságai a Verona elleni mérkőzésen komolyan elgondolkodtattak mindenkit azon, hogy vajon még mindig neki kellene-e lennie az elsőszámú hálóőrünknek. Egy hónappal ezelőtt azt írtam, hogy a következő hét meccsen akár már választ is kaphatunk a kérdésre. Nos, a szlovén ugyan már egyértelműen nem tudja azt hozni, mint amit legjobb időszakában, azaz kb. 2011-től 2019-ig egyhuzamban, de így is lényegesen feljavult a teljesítménye. Az elmúlt hét találkozón ,,csak” az Atalanta ellenin okozott csalódást – különösen azt látva, hogy a túloldalon Musso milyen elképesztő bravúrokkal tartotta meccsben csapatát. A Fiorentina és a Sassuolo ellen viszont Handanovic volt az Inter egyik, ha nem a legjobb játékosa, a többi meccsen kapott gólokról pedig nem tehetett. Összességében tehát jelen helyzetben nyugodtabban várhatjuk Onana érkezését.
A Handanovic előtt álló védelem sem a legerősebb csapatrészünk. A legfényesebben ragyogó csillag itt egyértelműen Skriniar. A szlovák ugyan büntetőt hozott össze a Sassuolónak, de egyrészt szörnyen kiszolgáltatott helyzetben volt, másrészt látszólag kimerítette, hogy a korábbi meccseken rendre ő tartotta a frontot hátul – különösen az ukrajnai BL meccsen volt ez szembeötlő.
De Vrij és Bastoni azonban finoman szólva sem remekelnek. A hollandnál olyan helyezkedési hibákat láthatunk, melyeket tőle egyáltalán nem szoktunk meg, ráadásul a legutóbbi mérkőzésünkön majdnem két gólpasszt is kiosztott az ellenfélnek. Korábban a válogatott szünetek alatt ő rendre fel tudott töltődni, hiszen csak a kispadon számoltak vele van Dijk és De Ligt mögött. Ez azonban Louis van Gaal kinevezésével megváltozott, világbajnoki bronzérmes holland védőnk immáron elsőbbséget élvez a Juvéban ,,pallérozódó” honfitársával szemben.
Bastoni ugyan még nem verekedte be magát az olasz nemzeti tizenegy kezdőjébe, de így sem tűnik úgy, hogy akár fizikálisan, akár fejben teljesen rendben lenne. Nem szoktuk meg, hogy az ifjú Alessandro mellett olyan könnyedén menjenek el, mint ahogy az elmúlt találkozókon időnként láthattuk. Az ő koncentrációjával is akadnak tehát gondok, jól mutatja ezt a lecserélése előtti kettő, teljesen indokolatlanul ejandékozott labdája a legutóbbi meccsen.
Kinek a helyén lehet alternatíva Dimarco?
Emlékszem, az előző, ehhez hasonló írásomban még azt fejtegettem, hogy mikor is jön majd el az ideje Perisic padoztatásának. A horvát azóta szárnyakat növesztett és az elmúlt mérkőzéseken mintha még a hozzáállása is rendben lett volna. Természetesen lesznek még rossz időszakai neki is, amikor a bal lábas pontrúgások mestere átveheti tőle akár kezdőként, akár csereként beállva a szárnyvédő szerepkört.
Jelen pillanatban viszont Perisic maximálisan megérdemli tagságát a kezdőben, Bastoni gyengélkedése viszont bőven adhat okot arra, hogy Dimarcót a három fős védelem baloldalán vesse be Inzaghi. Meglátjuk, hogy mi valósul meg ebből – mondanom sem kell, hogy hosszabb távon sokkal jobban járnánk, ha Bastoni megtalálná a tavalyi formáját. Az viszont kifejezetten tetszik, hogy az új edző és játékosok érkezésének is köszönhetően nagyon kevés olyan státuszú személy van jelenleg az Interben, akit ne lehetne lecserélni, padoztatni.
Dzeko, mint impact-sub
A különféle kommentszekciókat olvasgatva feltűnt, hogy jó néhány AS Roma szurkolónak savanyú a szőlő, elnézve a bosnyák idei számait. Persze ahol egy Borja Mayoral elsőbbséget élvez egy Dzeko-val szemben a személyes sértettségek miatt (Fonseca, tulajdonosi kör), ott vessenek is magukra.
A bosnyák legutóbb, a Sassuolo ellen mutatta meg igazán, hogyan is lehet őt még ennyi idősen is jól használni. A gólokat ugyan korábban is termelte, de borzasztóan sok támadás ment el a rossz passzain, lassú gondolkodásán. Legutóbb viszont csereként beállva már-már Lukaku szintjén játszott, remekül tartotta meg a labdákat, tökéletesen szolgálta ki a társakat és nem utolsó sorban egy nagyon fontos találatot is jegyzett.
Ahhoz viszont, hogy az Inter megengedhesse magának azt, hogy Dzeko csak csereként álljon be az utolsó harminc percekre, Correának mindenképpen fel kell javulnia, mert a Verona elleni duplája óta túl sok jó dolgot nem láthattunk tőle.
In Inzaghi We Trust
Végül néhány szó a jelenlegi mesterről, kicsit kitekintve az egész bajnokságra is. Ha körbenézünk, a Serie A ugyan tele van jól csengő nevekkel, de hiába a korábbi években megnyert, sok-sok trófea, nem gondolom, hogy a Mourinho, Allegri, Sarri és Spalletti-féle projektek hosszútávon is működhetnének. Természetesen fantasztikus szakemberekről van szó, de az ő elképzeléseik a labdarúgásról nem tudom, hogy mennyi ideig lesznek összeegyeztethetőek napjaink futballjától. Miközben a Bundesligában az edzők átlagéletkora úgy negyvenöt-ötven év körül lehet, addig a Serie A-nál ez a szám rendkívül közel lehet a hatvanhoz. Allegri csapatától egyébként sokan bajnoki címet vártunk a szezon elején és szerintem továbbra is esélyesként kell számolni velük, de két évnél sem ebben, sem a többi projektben nem látok többet.
Kifejezetten sajnálom, hogy de Zerbi nem kapta meg a lehetőséget valamelyik ,,öreg” helyett az egyik nagycsapatnál és a Shaktar Donyecknél kénytelen dolgozni. Italiano viszont szintet léphetett és egészen biztos vagyok benne, hogy komoly kis brigádot fog faragni ebből a Fiorentinából. Mellettük még di Francescót lehetett odasorolni a fiatal és egyben tehetséges olasz edzők közé, de neki a top szint hamar elúszott, Gattusót pedig szintén egy kissé negatívan skatulyázták be az utolsó fordulóban elbukott BL indulás miatt.
Simone Inzaghi viszont megkapta a lehetőséget egy – nem is akármilyen – nagycsapat élén és egyelőre jól veszi az akadályokat. Contéval ellentétben bátran bele mer nyúlni a találkozókba, és számos játékoson látszódnak már most a fejlődés jelei. Emellett pedig a ,,bajnok mentalitás” is jelen van a csapatnál; számos mérkőzést sikerült már megfordítani vesztes helyzetből (pazza Inter 1).
A jelenleg legégetőbb probléma a rövid passzos labdakihozatalok pontos megszervezése az ellenfél letámadása esetén is, hiszen a kapott góljaink 50%-át nagyjából ezek rossz kivitelezése miatt kaptuk (pazza Inter 2). Emellett pedig a csapatvédekezést kell magasabb szintre emelni, de ehhez a pályára lépők maximális koncentrációja is kelleni fog. Nem tudni, hogy ez az időszak mikor jöhet majd el; a válogatott ,,szünetek” semmiképp sem nyújtanak túl nagy segítséget ebben.
Néhány további játékos, mint Calha, Dumfries, Vidal, Sánchez értékelése még egyelőre elmaradt, de a közel jövőben ígérjük, hogy róluk is lesz szó. Szerencsére bőven van miről – és kiről – beszélni manapság, Inter-szurkolóként.