Bár az első kör legtöbb rangadója azért még csak októbertől fog jönni, azért most is komoly széria végéhez érkezett az Inter: a Sassuolo otthonában kulcsfontosságú volt az újabb három pont megszerzése.
Mindenek előtt érdemes rögzíteni a tényt, amiért duplán nehéz volt a Berardiék elleni meccs: az Inter bő másfél hét alatt harmadjára játszott idegenben, egy – az eredmények ellenére – nagyon nem rossz brigáddal szemben. Ja, és a „köztes” parti az Atalantával vívott harakiri volt. Derbik ide vagy oda, ez az időszak igencsak megterhelő lehet(ett), persze nyilván, ezért kapják a fizetésüket, meg idény eleje van, blablabla, de na… Ehhez ez a keret törékeny kissé, több ponton is.
A találkozó menete nagyban hasonlított a veronai látogatáshoz, a miértekben és a hogyanokban viszont lényegi különbség mutatkozott. Ugyebár adott volt egy egészen jó kezdés, majd egy hosszú, domináns Sassuolo-szakasz, végül pedig az utolsó fél órában szinte csak az Inter volt a pályán.
Az első etapban egy óriási Barella-lehetőség volt a legjobb alkalom a vezetés megszerzésére, de ezzel szinte ki is fújtak a kedvenceink egy darabig, nagyjából a 20. perctől képtelenek voltak mit kezdeni a hazai presszinggel, az ilyesmi pedig nem először, és nem másodjára okoz komoly fejtörést az idény folyamán. És akkor az említett miértek: a labdakihozatalok bődületes, fejcsapkodós egyéni hibák miatt nem sikerültek, amiben volt „elalvás”, rossz technikai megoldás és meg nem értés is. De Vrij két indítása a Sassuolo-csatároknak pedig lényegében mindkettő egy labdaszerzés volt, amikor kisebb nyomás alatt kellett volna pontosan passzolni, de koncentrációs problémák miatt egyik mozdulatot sem sikerült kivitelezni. Ennek az időszaknak a végéhez érve (ami kinyúlt 10 perccel szünet utánra) nagyjából a szokásosat mondhattuk, mint az utóbbi hetek hasonló találkozóin: szerencse, hogy csak egygólos a hátrány. A történeti hűség kedvéért itt is megjegyzendő egy kérdéses szituáció, mikor is Handa minden porcikájával igyekezett mutatni, hogy ő el szeretné kerülni a kontaktot Defrellel szemben, nos… Nem sikerült, és valószínűleg lett volna olyan játékvezetői egység, ami erre piros lapot ítélt volna. Itt szerencsére nem így történt, így egyenlő létszámban lehetett menni tovább az egyenlítésért.
Inzaghi megunta a töketlenkedést az 57. percben, és olyat tett, amit még nem sokszor láthattunk tétmeccsen: 19-re lapot húzott, négyes cserével próbálta felrázni az övéit. 4/4 ember hozott pozitív impactet, egyszerűen mindegyikük beállítása telitalálat volt más és más okokból. Míg a Vidal-Darmian kettős stabilizálta a jobb oldali (főként Bogával szembeni) védekezést, a Dimarco-Dzeko kettős főként a támadásokhoz tett hozzá rengeteget. Az azonnali egyenlítés ébresztőként hatott, és a lefújásig akár kettőnél több gól is összejöhetett volna, ha a fejek kicsivel frissebbek. Nem vagyunk persze elégedetlenek, újra nehéz helyzetből álltak talpra Skriniarék, ami továbbra is mutatja a csapat lelki erejét, de lassan most már el tudnánk képzelni olyat is, hogy egy félidő után nem hátrányból kell visszakapaszkodni…
Elérkezett tehát az újabb válogatott szünet, ami néhány embernek szusszanást jelent, de a keret nagy részének természetesen nem. Bár az európaiak végre már csak kettőt játszanak, a dél-amerikaiak most is háromszor lépnek pályára, ami nyilván egyet jelent azzal, hogy minimum az egyik chilei sérülten fog visszatérni. Folytatás két hét múlva!
Összefoglaló:
Pontozás:
Handanovic – Komoly teljesítményt tett az asztalra, több védéssel is jelentkezett 0:0-nál és 1:0-nál, plusz a tizenegyest is kis híján megfogta. Defrel kiugrásánál minden rutinja kellett ahhoz, hogy az ne egy piros lapos szituáció legyen – így is volt egy kis szerencséje persze. (7,5)
Bastoni – Egyelőre ez még nem az ő idénye, egész jó kezdés után igencsak visszaesett, most sem tündökölt. A védekező rész még hellyel-közzel oké (most kulcsfontosságú blokkal jelentkezett hátrányban), de labdával a lábán egyenesen ordító hibákat vét olykor, olyanokat, amikből az ellenfélnek lesznek létszámfölényes szituációi. Össze kell kapnia magát. (5,5)
De Vrij – Évente előfordul vele néhány baki, remélhetőleg azzal a két hátrapasszal az idényre letudta a butaságokat. A második félidőre úgy kapta össze magát, ahogy egy ilyen tudású és rutinú játékostól az elvárható. (5,5)
Skriniar – Neki is az első játékrész sikerült sokkal gyengébbre, ahogy az sejthető volt, meg is gyűlt a baja Bogával, ha egy az egyben maradtak – mondjuk ez nagyjából a világon mindenkire igaz lehet. Próbálta ő is a fókuszt visszahozni az összehozott büntető után, és miután Darmian megérkezett mellé, jobban is mutatott összességében. (5)
Perisic – Viszonylag kellemes meglepetés volt az ő játéka, elöl most rengeteget tett hozzá, gólpassza mellett akár újabb assziszt (4 kulcspassz), netán gól is összejöhetett volna. Mintha ez a rotálgatás segítene az ő frissességének fenntartásában. (7)
Calhanoglu – Meccsek óta csak a mezőnymunkát és a pontrúgásokat említhetjük meg nála pozitívumként – na, erre az 56 percére most előbbi is eltűnt. Nagyon gyenge produktum volt ez, ha nem javul, nem kizárt, hogy legtöbbször a padon fogja magát találni. (4,5)
Brozovic – A tőle megszokott rengeteg meló, a pálya középső részét a meccs nagy hányadában sikerült is uralnia. A győzelemhez számokban is jól mérhető védőmunkával (2 szerelés, 1 megelőzés, 3 tisztázás), valamint egy Dzekonak adott, mesteri kiugratással járult hozzá. (6,5)
Barella – Minimálisan érezhető rajta a fáradtság csupán, ami kisebb csoda az utóbbi másfél-két évére visszatekintve. Az első játékrészben – habár a tizenegyes előtt ő adta el a labdát, és nem is segített Skriniarnak – a fényt jelentette az éjszakában támadásokat tekintve, és fordulás után is akadtak momentumai. Ha kicsit pontosabban céloz, vagy Edin hátrébb áll fél lépéssel, ismét feliratkozott volna a kanadaira. (6)
Dumfries – Kevés területet kapott, így szinte teljesen hasznavehetetlen volt, majdhogynem kizárólag a visszaéréseknél voltak pozitív momentumai. Egy gólpassz Calha szabadrúgása után majdnem összejött, de ettől függetlenül természetesen jogos volt a cseréje. (5)
Correa – Rettenetesen lassú és körülményes volt, szinte alig akadt értékelhető megmozdulása, igencsak érett az ő lehozatala is. Nem biztos, hogy az ő játéka kompatibilis Martínezzel. (4,5)
Martínez – Az ő nevét sem lehetett sokszor hallani, egy-két visszakészített labda volt csupán, amiből a társai hasznot húztak, illetve a szokásos, brutál mezőnymunkája. Higgadtan értékesítette a büntetőt, az húzza fel egy picit az értékelését. (5,5)
Dimarco – Nagy kedvvel és lendülettel szállt be, elöl-hátul is óriási segítség volt a csapatnak. Bár a Sahtar ellen gyengébb volt, az ilyen teljesítmények azért mutatják, jó úton halad, és további pozitívum, hogy két poszton is abszolút képes helytállni. (6,5)
Darmian – A helyezkedése és rutinja nagyon kellett Boga ellen, így az ő beállása igencsak szükséges volt a meccskép megváltozásához. Az ellenfél térfelén nem igazán volt momentuma, de láthatóan nem is a tündöklés volt a feladata. (6)
Vidal – Iszonyúan fontos a szezonbeli sikeresség szempontjából, hogy ő a meccsek nagy részén egészséges legyen. Ismét egy kitűnő beugrás volt ez tőle, a pálya minden pontján megvoltak a maga pillanatai, illetve neki szintén volt ahhoz köze, hogy az elefántcsontparti szélvész ne ficánkoljon már annyit a hajrában. (6,5)
Dzeko – Egy ideális világban neki most Lukaku mögött lenne ilyesmi dolga, mint ezen az estén: csereként pozitív hatással lenni az Inter teljesítményére. Ehelyett konkrétan a megmentő szerep hárult most rá (gól, kiharcolt büntető és további jó megoldások), és az, amit eddig összességében az asztalra pakol, minden várakozásunkat felülmúlja. (7,5)
D’Ambrosio – Nem volt túl produktív ez a néhány perce. (-)
Inzaghi – Voltak tökei megcsinálni azt a – szinte még sosem látott – négyes cserét, amivel egyszersmind meg is sikerült fordítani az állást. Egytől egyig bejöttek a változtatásai, így az újabb rossz perióduson is átlendültek játékosai, és nagyon fontos győzelmet arattak. (7)
Képek forrása: beinsports.com, calcionapoli24.it