A Serie A 6. fordulójában érkezett el az első igazi rangadó ideje: az Atalanta látogat a San Siroba. A „szomszédvár” elleni derbi előtt most kicsit mások a várakozások, mint az elmúlt szezonokban…
Mindenekelőtt álljon itt egy idézet Sanyi szurkolótársunktól, akiből a keddi győzelem apropóján kívánkozott ki ez a szösszenet: „A veronai és firenzei győzelmeink súlyos üzenetek a riválisoknak. Súlyosabbak, mint a Genoa és Bologna elleni erődemonstrációk. Ugyanis mindkétszer komoly gondban voltunk az első félidőben, de mintaszerűen, szinte egy csapásra állt fel a csapat, és nem igazán hagyott kérdést.”
Bár a bölcsebb énem évek óta nem szeret már az idények elején nagy szavakkal dobálózni, ezt a gondolatmenetet mégis helyénvalónak érzem. A legnagyobb félelmem ugyanis az előttünk álló hónapokkal kapcsolatban a távozók okozta mentális megroggyanás, viszont ilyesminek – eddig legalábbis – se híre, se hamva.
Hogy átkössek a mai meccsre: Gasperini csapata ellen különös fontossága van annak, hogy a fejek rendben legyenek, ugyanis a meccs több periódusában (gyakran teljes egészében) alkalmazzák az igen intenzív, egész pályás presszinget. Ebből a játékelemből már kaptak Brozovicék komoly ízelítőt, a Verona és a Fiorentina otthonában lejátszott 90 perceknek ebből kifolyólag egyaránt igen gyötrelmes volt az első félideje. Remélhetőleg jó a játékosok emlékezete, és ezeket az igen friss tapasztalatokat sikerül hasznosítani a mai vendégek ellen, amely ebben a bizonyos letámadásban, illetve a játék többi szegmensében is magasabb nívót képvisel az említett két csapatnál.
Itt viszont nyomban vissza is utalnék a mentális tényezőkre, érzésre ez az Atalanta nincs közel ahhoz a brigádhoz, aminek kis túlzással egész Európa csodájára járt. Az okokról csak találgatni lehet, én a közeli múlthoz nyúlnék vissza: bár a tavaszuk végül nem sikerült rosszul, azért alapvetően csak érezteti a hatását az utóbbi évek egyik legjobb Serie A-játékosának (Papu Gómezről van szó, természetesen) viharos távozása. Valami hiba egész biztosan van a mátrixban, ezt az eredmények mellett a mutatott focijuk is alátámasztja.
A Conte-éra kezdete óta (tehát bő két éve) egyébként nagy gond nincs a bergamóiakkal, kicsit fura is belegondolni, de a gólgyártó gépezetük csupán két találatra volt képes a négy meccsen (két győzelem, két döntetlen Inter-szempontból). Ezt a tendenciát lenne jó folytatni, és talán jó esély is van rá, ugyanis most egyértelműen a kedvenceink tűnnek esélyesebbnek, ellentétben a mögöttünk hagyott esztendőkkel, amikor sokan, sokfelé minimum egálra hozták ki a két csapat összehasonlítását.
Az Inter erényei továbbra is kidomborodnak a meccsek nagy részében, a volt edző hagyatékát pedig Inzaghi igyekszik kiegészíteni a saját víziója szerint, eddig igen eredményesen (5 bajnoki, 18 lőtt gól).
Biztosra vehető, hogy a mester a legerősebbnek vélt kezdővel fog nekivágni az összecsapásnak, semmiféle tartalékolás nem lesz a keddi BL-napra. A tabellát pedig lehetne elemezni, de nagyjából a 15. fordulóig teljesen felesleges foglalkozni azzal, ki mit játszott, egyszerűen csak gyűjtögetni kell a három pontokat – kicsit lózungszagú, de hát így van. Folytatódjon hát a hadjárat!
Hiányzók: Eriksen, Sensi, Vidal ill. Hateboer, Muriel.
Várható kezdő a Gazzetta szerint: Handanovic – Bastoni, de Vrij, Skriniar – Perisic, Calhanoglu, Brozovic, Barella, Dumfries – Martínez, Dzeko.
18:00 a kezdési időpont, a keresendő TV-csatorna pedig a Sport2.
Képek forrása: firstsportz.com, gettyimages.com