Vasárnapi flúgos futam

Bár a Forma 1 Olasz nagydíja még csak a poszt írásának pillanataiban fog elrajtolni, természetesen nem arról van szó, hanem a Sampdoria-Inter Serie A-bajnokiról – ami után joggal csóválhatjuk a fejünket. 

Mert mik is azok az okok, amik bosszankodásra adnak okot?

– Kezdjük rögtön azzal, hogy egy „nehéz pályán” kétszer vezetett a csapat, de mégsem sikerült behúzni a győzelmet.

– Folytathatjuk a ténnyel, hogy két játékost is sérülés miatt kellett lecserélni – attól persze vonatkoztassunk el, hogy egyikükhöz hozzászoktunk.

– Amiatt is forgathatjuk a szemünket, amiket közvetlenül 2:2 után láttunk: három darab, igen jó lehetőséget is sikerült elpuskázni, amikkel a győzelem is meglehetett volna.

– Bosszantó továbbá az átkozott válogatott szünet, ami miatt a játékosok nagy része a „seggén vette a levegőt” a meccs végéhez közeledve.

Viszont van néhány tényező, ami miatt elnézőbbek lehetünk játékosokkal, edzővel szemben is:

– Kapcsolódom a legutóbb említett dologhoz: ez a nemzeti csapatoknál töltött szűk két hét, utazásokkal együtt elég sokat kivett a focistákból, és ez némiképp magyarázatként is szolgálhat a sok-sok egyéni bakira, helyezkedési hibára. Egyszerűen hiányzott a szellemi frissesség – és ezen semmi csodálkozni való nincs.

Emberhátrányban lejátszani 20-25 percet, pláne ebben a helyzetben körülbelül rémálom kategóriával ér fel. Láthattuk is ezt abból, hogy a játékosok között olykor óriási űr tátongott, sokszor durván el voltak csúszva a csapatrészek (mondjuk ez már Sensi sérülése előtt is jellemző volt).

 

 

További konklúziók:

– A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy játékvezetői szempontból kissé aggályos volt az első és a második Inter-gól is, még ha utána Orsato láthatóan meg is próbált kompenzálni (például Colley egy, az elsőnél sokkal nagyobb, Martínezzel szembeni szabálytalanságát nem fújta le a tizenhatos előtt).

Inzaghi futballja mindenféle szemnek látható, a pályán érezhető: a csapatnak ma összesen 8 beadási kísérlete volt, a másik oldalon Candrevának egyedül 19 (!) – persze utóbbitól nem is vártunk mást. Köszönet csabinter kollégának a napi fun factért.

– A meccs összképét tekintve a döntetlen reálisnak mondható, és mindent figyelembe véve igazából be is lehetett ezt kalkulálni. Hullámzott az egész találkozó, hol itt, hol ott voltak jobb momentumok, ezt valahogy túl kellett élni, most így sikerült. Jöhet a Real elleni szintfelmérő.

 

Összefoglaló:

 

 

Pontozás: 

Handanovic – Egy tapodtat sem lépett előre magabiztosságban, több alkalommal is a szívbajt hozta rám, az első kapott gólhoz pedig volt is egy kis köze a kijövetel hiánya miatt. Nem akarok folyamatosan mindent a nyakába varrni, de egyszerűen nem lehetünk nyugodtak vele a kapuban. (5)

Dimarco – Védekezésben a „Bastoni-poszton” sokkal többre van szükség, párharcot szinte nem is sikerült nyernie, szárnyvédőként pedig sajnos alig láthattuk sérülése miatt. A gólja persze élményszámba ment, és volt még néhány nagyon veszélyes pontrúgása. (6)

De Vrij – Néha ő is lomhábbnak tűnt a megszokottnál, de akadt fontos szerelése, illetve a tőle elvárhatót azért pályára tette. (6)

Skriniar – Egy (a szintjén) óriási ziccert elhibázott fejjel, hátul viszont tisztázásokban és blokkokban is jeleskedett – elég melós délutánja volt. Viszont a védőhármas legjobbja ő volt, amit majdnem megkoronázott egy gólpasszal a Sensinek adott labdánál. (6,5)

Perisic – Rengeteg gondja akadt hátul, a támadójátékáról pedig talán elég annyit leírni, hogy a mezőny legrosszabb statisztikáját, 47,6%-ot hozta passzhatékonyságban. Rajta is bőven meglátszik a rengeteg játékperc. (5)

Calhanoglu – A szó jó értelmében vett agresszivitás és lelkesedés jellemezte, ami olykor szabálytalanságban, máskor gólt megelőző labdaszerzésben, harmadszor pedig kapott gólt megelőző kisebb hibában manifesztálódott. Emellett a passzhatékonysága is botrányos volt (64%), plusz az egyik meccslabdát is elpuskázta pár centivel. (5)

Brozovic – Ő is pontatlanabb volt a megszokottnál, és kevesebbet is volt játékban, egyáltalán nem tudott tempót diktálni. Pár ügyes megmozdulás kevés tőle abban a kulcspozícióban. (5,5)

Barella – Egy ideig parádés játék, pontos labdák, jó védekezés, valamint egy gólpassz szerepeltek az értékelésében… A második félidőben viszont a gólnál csúnyán elaludt, a végén – amikor egyébként már teljesen elkészült az erejével – pedig egy durva hibája után talán Vidalnak köszönheti, hogy nem vesztett végül a csapat. (6)

Darmian – Alig-alig volt játékban, védekezésben is a szokottnál kevesebb dolga akadt a Samp Candreva-központú futballja miatt, így sokat nem tudott a meccsbe tenni – és sajnos mentenie sem sikerült a második egyenlítésnél. (5,5)

Dzeko – Mezőnyben továbbra is extra, ezt annak ellenére is mondom, hogy ma például lövésig nem jutott. Azért láthatóan az ő 35 éves testét is megviseli ez a kemény sorozatterhelés, ráadásul most egy újabb 90(+10) perc került a lábába. Az első kapott gólnál hihetetlen balszerencséje volt. (5,5)

Martínez –  Egész jó első félideje és parádés gólja után igazából érthető okokból lett lekapva, de talán-talán maradhatott volna még tíz percecskét, hátha… Mindenesetre az idénykezdete, és az utóbbi hónapjai interestül, válogatottastul egész pofásan festenek. (6,5)

 

 

D’Ambrosio – Az egy szem mentésén kívül (ahol vagy bement volna a labda, vagy nem) borzasztó volt, szinte nem is láthattunk tőle jó megmozdulást, védekezésben és támadásban is csődöt mondott. Cserejátékos ide vagy oda, ennél azért többet várunk a nagy harcostól. (5)

Vidal – Nem volt hangsúlyos a pályán való jelenléte, hiába kapott most az eddigieknél több időt. Talán lehet ehhez köze a világ végén végigjátszott 3 meccsnek (8 nap alatt). A hajrában azért helyén volt a szíve és az esze – na, ezt sem gondoltuk volna, hogy leírjuk róla. (5,5)

Correa – Szörnyű beszállás, mérsékelt folytatás. Most nem sikerült megváltania a világot, pedig küzdött becsülettel, a legvégén még egy neki némiképp idegen poszton is helytállva. (-)

Sensi – Lehetett volna az az ember, aki végül eldönti a meccset… De nem lett. Sajnos nem(-)

Dumfries – Néhány biztató megmozdulásra jutott pár lassú gondolkodás és nehézkes labdakezelés, valamint egy igencsak büntetőveszélyes szituáció. (-)

Inzaghi – Láthatóan megvolt a meccsterve a cserékkel együtt, a körülmények, a balszerencse és az egyéni hibák viszont keresztülhúzták a számításait, és nem sikerült 3/3-mal kezdenie. A változtatásai sem igazán ültek ma sajnos. (5,5)