Élen

A Spezia Olaszország második legszimpatikusabb csapatává lépett elő a hétvégén, azzal, hogy elintézték az AC Milant. Űjra itt volt tehát a lehetőség, hogy az Inter élre ugorjon, és mint azt tudjuk, így is tett.

A “másik Bastoninak” és bandájának tehát jár a pacsi, úgy verték meg a rossonerit, hogy arra a mieink is csak csettinthettek. Előtte a Juventus is vereséget szenvedett, de hát épp ezért kondultak meg az ember fejében a vészharangok: épp ilyenkor bukik el az Inter is általában. Az előtte hat meccset zsinórban nyerő rómaiak ráadásul nem ígérkeztek könnyű ellenfélnek. Inzaghi szépen összekapta őket az új évben, ráadásul ellenük sosem egyszerű – bár mostanában azért ha nagyon kell a győzelem, akkor valahogy meg szokott lenni.

Conte feladata az volt, hogy a téttel járó feszültséget eltökéltséggé változtassa, és ebben nem is vallott szégyent. Az Inter ugyan dominálni nem tudta a meccset, de lényegében nem is erre volt szükség. Elég volt fegyelmezetten játszva kifogni a szelet a remek támadókkal telepakolt Lazio vitorlájából, és élni a kínálkozó lehetőségekkel, melyek rendre pont a legjobbkor érkeztek. Kivételesen a helyzetkihasználásra sem lehetett panaszunk, bár a második félidő így is lehetett volna még simább (ugye Hakimi?).

Persze pont az irányításról való lemondás miatt lehet relativizálni az Inter magabiztosságát, de fölösleges. Az Inter tíz meccsből kilencet dominálni próbál, és küszködik is eleget, ha a labda megvan, de nincs terület a megjátszására. A Lazio azonban támadóbb hozzáállású ellenfél, mint az átlag olasz csapat, Conte pedig alkalmazkodott a szituációhoz. Hogy tovább relativizálgassunk, Lukaku 2. gólja óriási mázli volt, de a Lazio ennél is nagyobb mákkal jött vissza a meccsbe, kvázi valódi veszélyes gólhelyzet nélkül. A legkomolyabb az egészben, hogy Escalante labdába érését olyan szinten szándéktalannak ítélte a szövetség, hogy a gólt Milinkovic-Savicnak adták.

Egyénileg mindenkit dicséret illet, a média teljesen odáig van a remekül működő Lu-Lau duóért – a belga mérlege ugye két gól, egy gólpassz, Martínez kiharcolt egy teljesen jogos tizenegyest, lőtt egy gólt, és végig óriási mezőnymunkát tett le. Náluk jobban már csak egy páros foglalkoztatta jobban a szakértőket, ez pedig a fekete bárányként kezelt Eriksen és a visszatérése óta kelletlenül és idegenül mozgó Perisic duója. Róluk Conte a következőket nyilatkozta:

“Christian Eriksen kezdi érteni, hogy mit várunk tőle, az pedig, hogy most és a múlt héten is kezdett, jól mutatja, hogy fejlődik. Voltak problémái a beilleszkedéssel és az olasz foci megértésével, ami taktikailag komplexebb mint a Premier League. Mindent megtettünk, hogy könnyítsünk ezen, még a rendszerünket is megváltoztattuk miatta. Most azonban ő tett egy lépést felénk, már olaszul is ért, ami szintén nagy előrelépés. A meccsen mind védekezésben mind támadásban összeszedett volt, és erőnlétileg is rendben van az edzéseknek köszönhetően. Ő egy plusz opciót jelent nekünk, már sokkal inkább megbízom benne, mint korábban. Eriksenhez hasonlóan Perisicnek is idő kellett, míg megszokta a szerepkörét. Ő alapból szélső támadó 4-3-3 vagy 4-2-3-1-es rendszerben, ezért sokat kellett dolgoznunk vele edzésen, hogy a játék mindkét fázisában fejlődjön. Azt persze mindig is tudtuk, hogy tud támadni, védekezésben azonban rengeteget javult, ma este pedig hibátlanul játszott. Végre vele is learathatjuk munkánk gyümölcsét.”

Reméljük a mesternek igaza lesz, és tényleg számíthat majd eddig kínosan alul teljesítő játékosaira. Vasárnap természetesen Derby della Madonnina, ami, ahogy azt mondani szokás, egy igazi hatpontos mérkőzés lesz. Tulajdonképpen pont időben jött az előzés ahhoz, hogy az Inter lélektani előnyben várhassa az elmúlt hetek talán legfontosabb meccsét.