Ki is az úr a háznál? – I. felvonás

Egyelőre még nem mernénk kijelenteni, hogy újra itt az elátkozott téli időszak, de annyi biztos, hogy erősen hullámzik a január, és ennél többet reméltünk összességében – Juve elleni győzelem ide vagy oda. Az harmadik 2021-es rangadó sokat javíthat a kedélyállapotokon, úgy csapat, mint szurkolói fronton.

Mielőtt rátérnénk az igazi ínyencségnek számító kupaderbire, előbb jöjjön a most már (sajnos) rendszeressé vált “visszatekintő rovatunk!

Nos, a játékosoknak szombaton finoman szólva sem sikerült győztes karaktert villantania. Bár a lehetőségek bőven megvoltak, egy idő után jött a görcs és az elbizonytalanodás, és az – olykor gusztustalanul időt húzó – Udinese végül elérte a célját, és otthon tartott egy pontot. Ennek a vereséggel felérő döntetlennek több oka volt, elsők között érdemes a rossz döntéshozatalokat megemlíteni. Hakimi élen járt utóbbiban, de nem ő volt az egyetlen, aki miatt igen kecsegtető szituációk, létszámfölényes játékhelyzetek maradtak kihasználatlanul. Lábjegyzet: Musso ismét meggyőzött, hogy remek Handa-utód lenne. Volt egy kicsi olyan fíling, mintha Lukakuék leültek volna fejben az egy hete aratott nagy siker következtében, ebből is fakadhattak az említett dolgok – a mentális felkészítés tehát finoman szólva is hagyott maga után kívánnivalót.
A katartikus Derby d’Italia után nyilván jókora pofán vágással ért ez fel mindenkinek, de szerencsére azonnal itt a lehetőség a lelkiállapot helyrebillentésére.

 

 

Egy Madonnina nyilván mindig különleges jelentőséggel bír, hát még jelen esetben: a Serie A első két helyezettje mérkőzik meg egymással, egymeccses kupapárharc keretein belül. Fontos tény még továbbá, hogy a két klub egy hónapon belül kétszer is összecsap (február 21-én jön a bajnoki), így bőven van jelentősége, kié lesz “az első vér”. Meg hát egyébként is, naná. Évek óta mindig elmondjuk, leírjuk, kihangsúlyozzuk, hogy ez a versenysorozat azért csak egy mód – méghozzá a legkönnyebb – egy kupa elnyerésére, ennek ellenére még csak döntőbe sem sikerül odakerülni, idestova 10 éve már. Hosszú idő ez, szóval mi lenne, ha idén végre másként történne?

Az utóbbi (igazából költői) kérdés megválaszolására egyelőre még biztosan várnunk kell, először is venni kellene második akadályt, amit most a bajnokság listavezetője, a Milan jelent. Az a Milan, akik felé egy interistától telhető legtöbb tiszteletemet rovom le az utóbbi egy évüket látván. Abszolút kalaplengetést érdemelnek a szereplésük, a játékminőségük és a filozófiájuk miatt – azt is gondolom ugyanakkor, hogy eddig masszívan felülteljesítettek. Ahol Kjaer, Calabria, Kessié és Rebic sokszor klasszisokat megszégyenítő módon futballoznak, ahol egy majd’ 40 éves futballista stabilan gól/meccs felett termel, és ahol ennyi büntető elvégzéséhez jutnak a futballisták, ott lennie kell valamilyen anomáliának. Az Inter alapvetően jobb csapat, és ezt anélkül írom, hogy bármilyen szinten is alábecsülném a kuzinokat.

 

 

És akkor a kedvenceink: még szép, hogy a fekete-kék részen sem fenékig tejfel az élet, hisz rögtön azzal is kezdtem, micsoda hülyeséget sikerült az aktuális hétvégén ismét elkövetni. Tovább borzolva a kedélyeket megemlíteném, hogy Kolarov és Perisic a kezdőben kapnak majd helyet… Miért is ne, hisz ez a páros (főleg előbbi, a bombaigazolás) mindig olyan jól szokott elsülni. Milan-oldalról egyébként több a hiányzó (Donnarumma, Bennacer, Calhanoglu, Kalulu többek között), mint Conte egységében (D’Ambrosio és Vecino), szóval a teljesebb kerettel Lukakuék vághatnak bele a csatába. Túl nagy pihentetést nem is kell várni egyébként, hisz egyre kevesebb a meccs mostantól, szóval biztosan nem cserejátékosok ütközete következik, hanem egy kőkemény, férfias presztízsharc. A győztes pedig taszíthat egy jókorát az egyik oldalról sem kiegyensúlyozott lelkiállapoton.

Várható kezdő: Handanovic – Kolarov, de Vrij, Skriniar – Perisic, Vidal, Brozovic, Barella, Darmian – Lukaku, Sánchez.

A Sport2 élőben közvetíti a 20:45-kor, Valeri sípjelére kezdődő mérkőzést.

 

Képek forrása: fcinter1908.it, sempremilan.com, raistport.it